A zsoltárok könyve 59

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elküldte embereit, hogy figyeljék a házát és öljék meg őt.	1 In finem, pro his qui immutabuntur, in tituli inscriptionem ipsi David, in doctrinam,
2 Ments meg ellenségeimtől, Isten, támadóimtól szabadíts meg engem!	2 cum succendit Mesopotamiam Syriæ et Sobal, et convertit Joab, et percussit Idumæam in valle Salinarum duodecim millia.
3 Ments meg a gonosztevőktől, oltalmazz meg a vérengző emberektől!	3 Deus, repulisti nos, et destruxisti nos ; iratus es, et misertus es nobis.
4 Mert íme, életemre leselkednek, rám rohannak az erősek.	4 Commovisti terram, et conturbasti eam ; sana contritiones ejus, quia commota est.
5 Bár nincs bennem sem bűn, sem gonoszság, Uram, bűn nélkül járom egyenes utamat. Kelj fel, állj elém és lásd;	5 Ostendisti populo tuo dura ; potasti nos vino compunctionis.
6 Hisz Uram, a seregek Istene te vagy, Izrael Istene. Siess, látogasd meg e nemzeteket mind, ne könyörülj senkin, aki gonoszat cselekszik!	6 Dedisti metuentibus te significationem, ut fugiant a facie arcus ; ut liberentur dilecti tui.
7 Minden este megjelennek, mint az éhes kutyák, s a várost körös-körül bejárják.	7 Salvum fac dextera tua, et exaudi me.
8 Íme egyre jártatják szájukat, kard van ajkukon: »hiszen ki hallja meg?«	8 Deus locutus est in sancto suo : lætabor, et partibor Sichimam ; et convallem tabernaculorum metibor.
9 Ám te, Uram, kineveted őket, megsemmisíted mind e nemzeteket.	9 Meus est Galaad, et meus est Manasses ; et Ephraim fortitudo capitis mei. Juda rex meus ;
10 Én erősségem, terád figyelek, mert te vagy én oltalmam, Istenem.	10 Moab olla spei meæ. In Idumæam extendam calceamentum meum : mihi alienigenæ subditi sunt.
11 Istenem, akinek irgalma megelőz engem.	11 Quis deducet me in civitatem munitam ? quis deducet me usque in Idumæam ?
12 Isten megadja nekem, hogy elnézzek ellenségeim fölött. Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék; de hatalmaddal szórd szerteszét és alázd meg őket, Uram, én oltalmazóm!	12 nonne tu, Deus, qui repulisti nos ? et non egredieris, Deus, in virtutibus nostris ?
13 Szájuk vétke, ajkuk beszéde, saját kevélységük ejtse őket tőrbe! Átkozódásukért, hazug beszédükért	13 Da nobis auxilium de tribulatione, quia vana salus hominis.
14 veszítsd el őket haragodban, pusztítsd el, ne legyenek többé; Hadd tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobon, s a föld kerekségén!	14 In Deo faciemus virtutem ; et ipse ad nihilum deducet tribulantes nos.
15 Minden este megjelennek és ugatnak, mint a kutyák, s a várost körös-körül bejárják;
16 Étel után barangolnak, és üvöltenek, ha jól nem laknak.
17 Én azonban hatalmadat énekelem, minden reggel magasztalom irgalmadat, mivel te oltalmazóm voltál, és menedékem sanyargatásom napján.
18 Én erősségem, neked zengem énekem, mert te, Isten, oltalmazóm vagy nekem: Istenem, én irgalmasságom!