A zsoltárok könyve 41

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.	1 Salmo di intelligenza a' figliuoli di Core. Come il cervo desidera le fontane di acqua, cosi te desidera, o Dio, l'anima mia.
2 Boldog, aki a szegénynek gondját viseli! A nyomorúság napján megmenti őt az Úr.	2 L'anima mia ha sete di Dio forte, viva: e quando sarà che io venga, e mi presenti dinanzi alla faccia di Dio?
3 Az Úr megtartja őt és élteti, boldoggá teszi a földön, és nem adja át ellenségei dühének.	3 Mio pane furono le mie lagrime, e notte e giorno, mentre a me si diceva: Il Dio tuo dov'è.
4 Az Úr megsegíti őt fájdalmainak ágyán; Enyhülést adsz neki, valahányszor betegen fekszik.	4 Tali cose teneva io in memoria: ma dilatai in me l'anima mia; perocché io passerò al luogo del tabernacolo ammirabile, fino alla casa di Dio: Dove voci di esultazione, e di laude, festosi suoni di que', che sono al banchetto.
5 Így szóltam: »Uram, kegyelmezz nekem, gyógyíts meg, bár vétettem ellened!«	5 Perché mai, o anima mia, se' tu afflitta, e perché mi conturbi? Spera in Dio, perocché ancora canterò le laudi di lui, salute della mia faccia e mio Dio.
6 Ellenségeim rosszat mondanak rólam: »Mikor hal meg, hogy neve is kivesszen?«,	6 Dentro di me è turbata l'anima mia: per questo mi ricorderò di te nel paese, che è dal Giordano fino a Ermon, e alla piccola collina.
7 s ha eljön valaki, hogy meglátogasson, hiábavalóságot beszél; Szíve megszedi magát gonoszsággal, kimegy az utcára és kibeszéli.	7 l'abisso chiama l'abisso al rumore delle tue cataratte. Tutte le tue procelle, e i tuoi flutti son passati sopra di me.
8 Suttog ellenem minden ellenségem, rosszat terveznek ellenem.	8 Nel giorno il Signore ordinerà, che venga la sua misericordia: e la notte a lui darò laude. Meco avrò l'orazione a Dio, che è mia vita:
9 »Átok borult rá, ha lefekszik, nem kel föl többé.«	9 Dirò a Dio: Tu se' mio aiuto: Perché ti se' scordato di me, e perché vo io contristato, mentre il nimico mi affligge?
10 Még jó barátom is, akiben reméltem, aki kenyeremet ette, felemelte sarkát ellenem.	10 Mentre sono spezzate le ossa mie dicono a me improperj que' nemici, che mi perseguitano: Dicendomi ogni di: Dov' è il tuo Dio?
11 Te azonban, Uram, légy hozzám irgalmas, állíts talpra engem, hadd fizessek meg nekik!	11 Anima mia, perché ti rattristi, e ti conturbi? Spera in Dio, perocché ancora canterò le lodi di lui, salute della mia faccia, e Dio mio.
12 Abból tudom majd meg, hogy bennem kedved leled, hogy ellenségem nem örvendezik fölöttem.
13 Felkarolsz engem ártatlanságomért, és színed elé állítasz mindörökké.
14 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. Ámen! Ámen!