A zsoltárok könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól.	1 Psaume. Cantique pour la dédicace du temple. De David.
2 Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem.	2 Je t’exalte, Seigneur, car tu m’as relevé, tu n’as pas laissé mes ennemis rire de moi.
3 Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem.	3 Ô Seigneur, mon Dieu, j’ai crié vers toi et tu m’as guéri.
4 Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba.	4 Tu as rappelé mon âme en route vers les morts, et tu m’as fait revivre quand j’allais à la fosse.
5 Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei, áldjátok szent emlékezetét!	5 Chantez au Seigneur, vous, ses fidèles, et célébrez son Nom très saint.
6 Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig tart jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság.	6 Car sa colère ne dure qu’un instant, mais ses bontés, toute une vie. Au soir les pleurs s’installent, mais au matin c’est un cri de joie.
7 Mikor dúslakodtam, így szóltam: »Nem fogok meginogni sohasem.«	7 Je me disais quand tout allait bien: “Rien ne pourra m’ébranler!”
8 Mert te, Uram, kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad arcodat tőlem, és én megrendültem.	8 Mais c’est par ta bonté, Seigneur, que je tenais, comme planté sur un roc élevé. À peine as-tu caché ta face que je vacillais.
9 Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam, és Istenemhez könyörögtem.	9 J’ai crié vers toi, Seigneur, j’ai supplié mon Dieu:
10 Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a sírgödörbe? Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet?	10 “Que gagnes-tu à ma mort? Si je vais à la fosse, est-ce ma poussière qui dira tes louanges? Sera-t-elle une preuve de ta fidélité?
11 Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én segítségem.	11 Écoute, Seigneur, aie pitié, sois mon secours.”
12 Sírásomat öröménekké változtattad, szőrruhámat szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül,	12 Et tu m’as fait passer du deuil à la danse, tu as déchiré le sac, tu m’as vêtu de fête,
13 hogy énekeljen neked dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!	13 car tu ne veux pas mon silence mais le chant de mon cœur. Seigneur, mon Dieu, je te bénirai à jamais.