A zsoltárok könyve 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 A karvezetőnek. A »Szarvastehén hajnalban« dallama szerint. Dávid zsoltára.	1 Magistro chori. Ad modum cantici " Cerva diluculo ". Psalmus.David.
2 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem.	2 Deus, Deus meus, quare me dereliquisti? Longe a salute mea verba rugitus mei.
3 Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok.	3 Deus meus, clamo per diem, et non exaudis, et nocte, et non est requies mihi.
4 Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz.	4 Tu autem sanctus es, qui habitas in laudibus Israel.
5 Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket.	5 In te speraverunt patres nostri, speraverunt, et liberasti eos;
6 Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek.	6 ad te clamaverunt et salvi facti sunt, in te speraverunt et non sunt confusi.
7 Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata.	7 Ego autem sum vermis et non homo, opprobrium hominum et abiectio plebis.
8 Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:	8 Omnes videntes me deriserunt me; torquentes labia moverunt caput:
9 »Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.«	9 “ Speravit in Domino: eripiat eum, salvum faciat eum, quoniam vult eum ”.
10 Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta.	10 Quoniam tu es qui extraxisti me de ventre, spes mea ad ubera matris meae.
11 Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem.	11 In te proiectus sum ex utero, de ventre matris meae Deus meus es tu.
12 Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana.	12 Ne longe fias a me, quoniam tribulatio proxima est, quoniam non est qui adiuvet.
13 Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem.	13 Circumdederunt me vituli multi, tauri Basan obsederunt me.
14 Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.	14 Aperuerunt super me os suum sicut leo rapiens et rugiens.
15 Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.	15 Sicut aqua effusus sum, et dissoluta sunt omnia ossa mea. Factum est cor meum tamquam cera liquescens in medio ventris mei.
16 Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.	16 Aruit tamquam testa palatum meum, et lingua mea adhaesit faucibus meis, et in pulverem mortis deduxisti me.
17 Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat,	17 Quoniam circumdederunt me canes multi, concilium malignantium obsedit me. Foderunt manus meas et pedes meos,
18 megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,	18 et dinumeravi omnia ossa mea. Ipsi vero consideraverunt et inspexerunt me;
19 elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.	19 diviserunt sibi vestimenta mea et super vestem meam miserunt sortem.
20 De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre!	20 Tu autem, Domine, ne elongaveris; fortitudo mea, ad adiuvandum me festina.
21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából!	21 Erue a framea animam meam et de manu canis unicam meam.
22 Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától!	22 Salva me ex ore leonis et a cornibus unicornium humilitatem meam.
23 Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek:	23 Narrabo nomen tuum fratribus meis, in medio ecclesiae laudabo te.
24 Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda,	24 Qui timetis Dominum, laudate eum; universum semen Iacob, glorificate eum. Metuat eum omne semen Israel,
25 Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált.	25 quoniam non sprevit neque despexit afflictionem pauperis nec avertit faciem suam ab eo et, cum clamaret ad eum, exaudivit.
26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt.	26 Apud te laus mea in ecclesia magna; vota mea reddam in conspectu timentiumeum.
27 Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: »Éledjen fel szívük mindörökre!«	27 Edent pauperes et saturabuntur; et laudabunt Dominum, qui requirunt eum: “ Vivant corda eorum in saeculum saeculi! ”.
28 Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja.	28 Reminiscentur et convertentur ad Dominum universi fines terrae, et adorabunt in conspectu eius universae familiae gentium.
29 Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken.	29 Quoniam Domini est regnum, et ipse dominabitur gentium.
30 Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak. Neki él majd a lelkem,	30 Ipsum solum adorabunt omnes, qui dormiunt in terra; in conspectu eius procident omnes, qui descendunt in pulverem. Anima autem mea illi vivet,
31 Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek,	31 et semen meum serviet ipsi. Narrabitur de Domino generationi venturae;
32 az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: »Így cselekedett az Úr!«	32 et annuntiabunt iustitiam eius populo, qui nascetur: “ Haec fecit Dominus! ”.