A zsoltárok könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, méltasd figyelemre könyörgésemet. Hallgasd meg könyörgésemet, nem álnok ajakról fakad.	1 Preghiera. Di Davide. Odi, o Signore, la mia giustizia, fa' attenzione al mio lamento, ascolta la mia preghiera, che non sta su labbra false.
2 Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat.	2 Dal tuo cospetto procede il mio giudizio, i tuoi occhi vedano ciò che è retto.
3 Vizsgáld meg szívemet, és látogasd meg éjjel, tégy tűzpróbára engem, és nem találsz bennem gonoszságot.	3 Scruta il mio cuore, vaglialo nella notte, provami nel crogiolo: in me non troverai alcun crimine; non trasgredisce la mia bocca
4 Szám nem beszélt emberek dolgáról, kerültem ajkad igéi szerint az erőszakos utakat.	4 secondo l'operato umano; con la parola delle tue labbra dalle vie del violento mi sono custodito,
5 Tartsd meg léptemet a te ösvényeiden, hogy meg ne inogjon a lábam.	5 tenendo i miei passi sulle tue orme, perché non vacillassero i miei piedi.
6 Hozzád kiáltok, hisz te meghallgatsz, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg szavaimat!	6 Io ti chiamo, o Dio: tu mi rispondi. Sono certo che verso di me tendi le tue orecchie: ascolta il mio dire.
7 Mutasd meg csodás irgalmadat, hiszen megmented az üldözőktől azokat, akik jobbodban bíznak!	7 Fa' risplendere le tue misericordie, tu che salvi dai loro avversari quanti cercano rifugio nella tua destra.
8 Óvj, mint szemed fényét, nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem	8 Custodiscimi come la pupilla dell'occhio, all'ombra delle tue ali nascondimi,
9 a gonoszok elől, akik nyomorgatnak engem! Ellenségeim dühöngve körülkerítettek,	9 dal cospetto dei malvagi che mi usano violenza, dai nemici mortali che da ogni parte mi stringono.
10 bezárták kövér szívüket, szájuk ontja a kevélységet.	10 Hanno serrato le loro viscere, hanno in bocca parole arroganti;
11 Megleptek, s íme, körülvesznek, rám szegezik szemüket, hogy földre terítsenek.	11 stanno in agguato, mi hanno già circondato, volgono i loro occhi per prostrarmi a terra.
12 Tekintetük, mint a prédára kész oroszláné, s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké.	12 La sua somiglianza è quella del leone che brama la preda e del leoncello che sta in agguato.
13 Kelj fel, Uram! Előzd meg és terítsd le őt! Ments meg engem kardoddal az istentelentől,	13 Sorgi, o Signore, affronta il suo volto e abbattilo; con la tua spada scampa l'anima mia dall'empio,
14 karoddal a halottaktól, Uram, a holtaktól, akiknek nincs már részük az életből! Töltsd meg hasukat javaiddal, hadd lakjanak jól gyermekeik, s hagyják fiaikra, ami megmarad.	14 con la tua mano, o Signore, dai morti, cui è venuta meno la sorte fra i vivi; delle tue recondite provviste riempi il loro ventre. Si saziano i figli e ne lasciano un resto per i loro piccoli.
15 Én azonban igazságban látom meg arcodat, és színed látása tölt el amikor fölébredek.	15 Io nella giustizia voglio contemplare il tuo volto; voglio saziarmi, al mio risveglio, della tua presenza.