Jób könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:	1 Élifaz de Téman prit alors la parole:
2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?	2 Si nous tentons de te parler, voudras-tu? Mais qui pourrait se taire?
3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,	3 Vois, tu as prêché à bien des gens, tu rendais la force à celui qui abandonne,
4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.	4 tes mots remettaient sur pied celui qui trébuche, tu affermissais les genoux qui fléchissent.
5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!	5 Et puis, quand vient ton tour, tu faiblis, lorsque c’est toi qui es frappé, tu t’effondres!
6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?	6 Ne dois-tu pas compter sur ton respect du droit, ta vie parfaite n’est-elle pas ta raison d’espérer?
7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?	7 Rappelle-toi: quand donc un innocent a-t-il péri? Où a-t-on vu des hommes droits disparaître?
8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;	8 J’ai observé ceux qui font le mal: ceux qui sèment le mal sont ceux qui le récoltent.
9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.	9 Le souffle de Dieu les balaie, le vent de sa colère les anéantit.
10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!	10 Le lion rugit, le léopard donne de la voix, mais au fauve on lui brise les dents.
11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.	11 Le lion périt faute de proie, et les petits de la lionne vont à l’aventure.
12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;	12 Une révélation secrète est venue jusqu’à moi, mon oreille a perçu son écho furtif.
13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,	13 Au milieu de fantasmes entrevus dans la nuit à l’heure où le sommeil s’empare des humains,
14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!	14 je fus pris de frayeur jusqu’à en trembler: tous mes os en ont été secoués.
15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;	15 Un souffle alors passa sur mon visage, qui fit se hérisser tous les poils de mon corps.
16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:	16 Quelqu’un était là, je n’ai rien reconnu; c’était une forme devant mes yeux. Un silence, puis j’entends une voix:
17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?	17 “Un humain sera-t-il juste devant Dieu? quel homme sera pur pour Celui qui l’a fait?
18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!	18 Si Dieu ne se fie pas à ses serviteurs, et même dans ses anges trouve l’erreur,
19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;	19 que dire de ceux qui vivent en demeures d’argile, dont les bases même ne sont que poussière et qu’on écrase tout net, comme un insecte?
20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;	20 Entre matin et soir on les a détruits, sans crier gare, ils disparaissent à jamais.
21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.	21 On leur a dépiqué leur tente, et ils sont morts avant d’avoir compris.”