Jób könyve 39

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?	1 Knowest thou the time when the wild goats bring forth among the rocks, or hast thou observed the hinds when they fawn?
2 Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?	2 Hast thou numbered the months of their conceiving, or knowest thou the time when they bring forth?
3 Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.	3 They bow themselves to bring forth young, and they cast them, and send forth roarings.
4 Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.	4 Their young are weaned and go to feed : they go forth, and return not to them.
5 Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?	5 Who hath sent out the wild ass free, and who hath loosed his bonds?
6 A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.	6 To whom I have given a house in the wilderness, and his dwellings in the barren land.
7 Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.	7 He scorneth the multitude of the city, he heareth not the cry of the driver.
8 Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.	8 He looketh round about the mountains of his pasture, and seeketh for every green thing.
9 Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?	9 Shall the rhinoceros be willing to serve thee, or will he stay at thy crib?
10 Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?	10 Canst thou bind the rhinoceros with thy thong to plough, or will he break the clods of the valleys after thee?
11 Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?	11 Wilt thou have confidence in his great strength, and leave thy labours to him?
12 Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?	12 Wilt thou trust him that he will render thee the seed, and gather it into thy barnfloor?
13 Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!	13 The wing of the ostrich is like the wings of the heron, and of the hawk.
14 Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;	14 When she leaveth her eggs on the earth, thou perhaps wilt warm them in the dust.
15 felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.	15 She forgetteth that the foot may tread upon them, or that the beasts of the field may break them.
16 Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;	16 She is hardened against her young ones, as though they were not hers, she hath laboured in vain, no fear constraining her.
17 mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;	17 For God hath deprived her of wisdom, neither hath he given her understanding.
18 de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.	18 When time shall be, she setteth up her wings on high : she scorneth the horse and his rider.
19 Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?	19 Wilt thou give strength to the horse, or clothe his neck with neighing?
20 Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!	20 Wilt thou lift him up like the locusts? the glory of his nostrils is terror.
21 A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.	21 He breaketh up the earth with his hoof, he pranceth boldly, he goeth forward to meet armed men.
22 Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.	22 He despiseth fear, he turneth not his back to the sword,
23 Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,	23 Above him shall the quiver rattle, the spear and shield shall glitter.
24 izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,	24 Chasing and raging he swalloweth the ground, neither doth he make account when the noise of the trumpet soundeth.
25 amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.	25 When he heareth the trumpet he saith : Ha, ha : he smelleth the battle afar off, the encouraging of the captains, and the shouting of the army.
26 A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?	26 Doth the hawk wax feathered by thy wisdom, spreading her wings to the south?
27 Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?	27 Will the eagle mount up at thy command, and make her nest in high places?
28 Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,	28 She abideth among the rocks, and dwelleth among cragged flints, and stony hills, where there is no access.
29 onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,	29 From thence she looketh for the prey, and her eyes behold afar off.
30 fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«	30 Her young ones shall suck up blood : and wheresoever the carcass shall be, she is immediately there.
	31 And the Lord went on, and said to Job :
	32 Shall he that contendeth with God be so easily silenced? surely he that reproveth God, ought to answer him.
	33 Then Job answered the Lord, and said :
	34 One thing I have spoken, which I wish I had not said : and another, to which I will add no more.