Judit könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Judit így szólt: »Kezdjetek rá dobbal az Úr dicsőítésére, cintányér mellett énekeljetek az Úrnak, új éneket zengjetek neki, dicsérve hívjátok nevét.	1 ¡Alabad a mi Dios con tamboriles, elevad cantos al Señor con címbalos, ofrecedle los acordes de un salmo de alabanza, ensalzad e invocad su Nombre!
2 Az Úr töri meg a hadakat, aki népe között ütött tábort, hogy kiszabadítson engem ellenségeim kezéből.	2 Porque el Señor es un Dios quebrantador de guerras, porque en sus campos, en medio de su pueblo me arrancó de la mano de mis perseguidores.
3 Északi tájról a hegyek felől jött Asszúr számos hadával, a folyók vizét megakasztotta tömege, a völgyeket lovai lepték el.	3 Vinieron los asirios de los montes del norte, vinieron con tropa innumerable; su muchedumbre obstruía los torrentes, y sus caballos cubrían las colinas.
4 Azt mondta, fel fogja égetni határaimat, kardélre hányja majd ifjaimat, a földhöz veri csecsemőimet, gyermekeimet meg zsákmányul adja, fogságra pedig szűzleányaimat.	4 Hablaba de incendiar mis tierras, de pasar mis jóvenes a espada, de estrellar contra el suelo a los lactantes, de entregar como botín a mis niños y de dar como presa a mi doncellas.
5 De megverte őt az Úr, a Mindenható, egy asszony keze által elpusztította őket.	5 El Señor Omnipotente por mano de mujer los anuló.
6 Nem ifjak kezétől hullott el vezérük, nem Titánok ivadékai ölték meg őt, nem termetes óriások küzdöttek vele, Merári leánya, Judit azonban, arcának bájával rontotta meg.	6 Que no fue derribado su caudillo por jóvenes guerreros, ni le hirieron hijos de Titanes, ni altivos gigantes le vencieron; le subyugó Judit, hija de Merarí, con sólo la hermosura de su rostro.
7 Letette ugyanis özvegyi ruháját, hogy fölemelje Izrael gyászolóit. Megkente kenettel orcáját,	7 Se despojó de sus vestidos de viudez, para exaltar a los afligidos de Israel; ungió su rostro de perfumes,
8 átkötötte szalaggal hajfürtjét, s lenruhát öltött magára, hogy elcsábítsa.	8 prendió con una cinta sus cabellos, ropa de lino vistió para seducirle.
9 Saruja rabbá tette szemét, szépsége foglyul ejtette lelkét és kard szelte át nyakát.	9 La sandalia de ella le robó los ojos, su belleza cautivóle el alma ¡y la cimitarra atravesó su cuello!
10 Hősiességén eliszonyodtak a perzsák és vakmerőségén a médek.	10 Se estremecieron los persas por su audacia, se turbaron los medos por su temeridad.
11 Akkor jajgattak elesettjeim, fölkiáltottak a gyengék és megrémültek, fölemelték hangjukat és megzavarodtak.	11 Entonces clamaron mis humildes, y ellos temieron; clamaron mis débiles y ellos quedaron aterrados; alzaron su voz éstos, y ellos se dieron a la fuga.
12 A leányok fiai szúrták le őket, mint menekülő gyermekeket ölték meg őket, elpusztultak az én Istenem csataterén.	12 Hijos de jovenzuelas los asaetearon, como a hijos de desertores los hirieron, perdieron en la batalla contra mi Señor.
13 Új éneket énekelek Istenemnek, Uram, nagy vagy te és fenséges, hatalmas erődben és legyőzhetetlen.	13 Cantaré a mi Dios un cantar nuevo: «¡Tú eres grande, Señor, eres glorioso, admirable en poder e insuperable!»
14 Minden teremtményed szolgáljon neked, mert szóltál és lettek, lelkedet küldted és létrejöttek, és nincs aki szavadnak ellenszegüljön.	14 Sírvante a ti las criaturas todas, pues hablaste tú y fueron hechas, enviaste tu espíritu y las hizo, y nadie puede resitir tu voz.
15 Alapjukban meginogtak a hegyek és a vizek, a sziklák megolvadtak színed előtt, mint a viasz. De akik téged félnek, azokhoz irgalmas vagy.	15 Pues los montes, desde sus cimientos, serán sacudidos con las aguas; las rocas en tu presencia se fundirán como cera; pero con aquellos que te temen, te muestras tú siempre propicio.
16 Mert csekélység minden kellemes illatú áldozat, csaknem semmi minden háj, amit égőáldozatul mutatnak be neked. Aki azonban féli az Urat, nagy előtte mindenkor.	16 Porque es muy poca cosa todo sacrificio de calmante aroma, y apenas es nada la grasa para serte ofrecida en holocausto. Mas quien teme al Señor será grande para siempre.
17 Jaj a nemzeteknek, amelyek népem ellen támadnak! A mindenható Isten bosszút áll rajtuk, az ítélet napján meglátogatja őket, tüzet és férget ad testükbe, hogy égjenek és kínlódjanak örökké.«	17 ¡Ay de las naciones que se alzan contra mi raza! El Señor Omnipotente les dará el castigo en el día del juicio. Entregará sus cuerpos al fuego y a los gusanos, y gemirán en dolor eternamente.
18 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, imádták Istent, s miután a nép megtisztult, bemutatták égőáldozataikat, önkéntes áldozataikat és adományaikat az Úrnak.	18 Cuando llegaron a Jerusalén, adoraron a Dios, y una vez purificado el pueblo, ofrecieron sus holocaustos, sus ofrendas voluntarias y sus regalos.
19 Judit az Úrnak szentelte Holofernész minden holmiját, amelyet a nép neki adott, a függőhálót, amelyet az ő hálófülkéjéből maga hozott el.	19 Judit ofreció todo el mobiliario de Holofernes, que el pueblo le había concedido, y entregó a Dios en anatema las colgaduras que ella misma había tomado del dormitorio de Holofernes.
20 A nép vigadott a szentély előtt három hónapon át és Judit ott maradt velük.	20 Durante tres meses permaneció el pueblo en Jerusalén, celebrando festejos delante de santuario. También Judit estaba presente.
21 Amikor ezek a napok elmúltak, mindenki visszatért házába és Judit is visszament Betúliába és birtokán maradt. Egész életében megbecsült maradt az egész országban.	21 Pasados aquellos días, se volvió cada uno a su heredad. Judit regresó a Betulia, donde vivió disfrutando de su hacienda; fue en su tiempo muy famosa en toda aquella tierra.
22 Sokan kérték feleségül, de nem ismerte meg férfi életének egyetlen napján sem attól kezdve, hogy férje Manassze meghalt és megtért népéhez.	22 Muchos la pretendieron, pero ella no tuvo relaciones con ningún hombre en toda su vida, desde que su marido Manasés murió y fue a reunirse con su pueblo.
23 Hírneve egyre nőtt, amint előrehaladt korban férjének Manasszének a házában, százöt évig élt, s szolgálóját fölszabadította. Betúliában halt meg, és sírboltba temették el.	23 Vivió hasta la avanzada edad de 105 años, transcurriendo su ancianidad en casa de su marido. A su sierva le concedió la libertad. Murió en Betulia y fue sepultada en la caverna de su marido Manasés.
24 Egész Izrael hét napig gyászolta. Mielőtt meghalt, szétosztotta vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között.	24 La casa de Israel la lloró durante siete días. Antes de morir, distribuyó su hacienda entre los parientes de su marido Manasés y entre sus propios parientes.
25 Életének egész tartama alatt, sőt még a halála után sem volt sok évig senki sem, aki háborgatta volna Izrael fiait.	25 Nadie ya atemorizó a los israelitas mientras vivió Judit, ni en mucho tiempo después de su muerte.