A krónikák első könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Amikor aztán Dávid már a palotájában lakott, ezt mondta Nátán prófétának: »Íme, én cédruspalotában lakom, az Úr szövetségének ládája pedig bőrök alatt van.«	1 Now when David was dwelling in his house, he said to Nathan the prophet: Behold I dwell in a house of cedar : and the ark of the covenant of the Lord is under skins.
2 Azt mondta erre Nátán Dávidnak: »Hajtsd végre mindazt, ami szándékodban van, mert Isten veled van.«	2 And Nathan said to David: Do all that is in thy heart: for God is with thee.
3 Ám még ugyanazon az éjszakán Isten szózatot intézett Nátánhoz:	3 Now that night the word of God came to Nathan, saying:
4 »Eredj s mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Ne te építs nekem házat lakásul.	4 Go, and speak to David my servant: Thus saith the Lord: Thou shalt not build me a house to dwell in.
5 Hiszen nem laktam én házban attól az időtől fogva, hogy kihoztam Izraelt, a mai napig, hanem állandóan változtattam hajlékom helyét és sátorban	5 For I have not remained in a house from the time that I brought up Israel, to this day: but I have been always changing places in a tabernacle, and in a tent,
6 laktam egész Izraellel együtt. Vagy szóltam-e csak egynek is Izrael bírái közül, akiknek megparancsoltam, hogy legeltessék népemet, mondván: Miért nem építettetek nekem cédrusházat?	6 Abiding with all Israel. Did I ever speak to any one, of all the judges of Israel, whom I charged to feed my people, saying: Why have you not built me a house of cedar?
7 Nos tehát, így szólj szolgámhoz, Dávidhoz: Ezt üzeni a seregek Ura: Én kiválasztottalak téged, noha a legelőn a nyájat terelted, hogy népem, Izrael vezére légy.	7 Now therefore thus shalt thou say to my servant David: Thus saith the Lord of hosts: I took thee from the pastures, from following the flock, that thou shouldst be ruler of my people Israel.
8 Veled voltam, bárhová mentél, és elpusztítottam minden ellenségedet előled. Olyan hírnevet szereztem neked, mint azoknak a nagyoknak, akik híresek a földön.	8 And I have been with thee whithersoever thou hast gone: and have slain all thy enemies before thee, and have made thee a name like that of one of the great ones that are renowned in the earth.
9 Lakóhelyet is adtam népemnek, Izraelnek, s odaültetem őt, és ő lakni fog rajta, s többé ki nem mozdítják s az erőszak fiai el nem nyomják úgy, mint azelőtt,	9 And I have given a place to my people Israel: they shall be planted, and shall dwell therein, and shall be moved no more, neither shall the children of iniquity waste them, as at the beginning,
10 azoktól a napoktól fogva, amelyekben bírákat adtam népemnek, Izraelnek. Megaláztam valamennyi ellenségedet, sőt azt is tudtodra adom, hogy az Úr házat fog építeni neked.	10 Since the days that I gave judges to my people Israel, and have humbled all thy enemies. And I declare to thee, that the Lord will build thee a house.
11 Ha ugyanis majd eltöltötted napjaidat s atyáidhoz térsz, felemelem utánad ivadékodat, aki a te fiaid közül való lesz, s megszilárdítom királyságát.	11 And when thou shalt have ended thy days to go to thy fathers, I will raise up thy seed after thee, which shall be of thy sons: and I will establish his kingdom.
12 Ő épít majd nekem házat s én megszilárdítom királyi székét mindörökre.	12 He shall build me a house, and I will establish his throne for ever.
13 Én atyja leszek s ő fiam lesz, s irgalmasságomat meg nem vonom tőle, mint ahogy megvontam elődödtől,	13 I will be to him a father, and he shall be to me a son: and I will not take my mercy away from him, as I took it from him that was before thee.
14 hanem házam s országom fölé állítom őt mindörökre s királyi széke szilárd lesz örökre.«	14 But I will settle him in my house, and in my kingdom for ever: and his throne shall be most firm for ever.
15 Így, teljesen e szavak szerint s teljesen e látomás szerint mondta el Nátán mindezt Dávidnak.	15 According to all these words, and according to all this vision, so did Nathan speak to David.
16 Elment erre Dávid király s leült az Úr elé s azt mondta: »Ki vagyok én, Uram Isten, s mi az én házam, hogy ilyeneket tettél velem!	16 And king David came and sat before the Lord, and said: Who am I, O Lord God, and what is my house, that thou shouldst give such things to me?
17 Sőt még ez is kevésnek tűnt színed előtt, s azért a jövőre vonatkozólag is szóltál szolgád házáról, s tekintélyesebbé tettél engem minden embernél, Uram Isten.	17 But even this hath seemed little in thy sight, and therefore thou hast also spoken concerning the house of thy servant for the time to come: and best made me remarkable above all men, O Lord God.
18 Mit is mondhatna még Dávid, mikor ennyire megdicsőítetted szolgádat s ennyire ismered őt.	18 What can David add more, seeing thou hast thus glorified thy servant, and known him?
19 Uram, szíved jóságából tetted szolgádért mindezeket a nagy dolgokat s jelentetted ki mindezeket a nagyszerű tényeket.	19 O Lord, for thy servant's sake, according to thy own heart, thou hast shewn all this magnificence, and wouldst have all the great things to be known.
20 Uram, nincs hozzád hasonló és nincs más Isten rajtad kívül, egészen úgy, ahogy hallottuk a fülünkkel.	20 O Lord there is none like thee: and there is no other God beside thee, of all whom we have heard of with our ears.
21 Hol is van más olyan nemzet, mint a te néped, Izrael, az egyetlen nemzet a földön, amelyhez elment Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népévé tegye, s miután Egyiptomból kiszabadította, nagyságával és rettenetes tetteivel kiűzze színe elől a nemzeteket.	21 For what other nation is there upon earth like thy people Israel, whom God went to deliver, and make a people for himself, and by his greatness and terrors cast out nations before their face whom he had delivered out of Egypt?
22 Te népedet, Izraelt a te népeddé tetted mindörökre, s te, Uram, neki Istene lettél!	22 And thou hast made thy people Israel to be thy own people for ever, and thou, O Lord, art become their God.
23 Nos tehát, Uram, tartsd fenn szavadat, amelyet szolgádról és házáról mondtál, mindörökké, és tégy úgy, ahogy szóltál.	23 Now therefore, O Lord, let the word which thou hast spoken to thy servant, and concerning his house, be established for ever, and do as thou hast said.
24 Bizonyuljon hűségesnek s nagynak neved mindörökké, s mondják: ‘A seregek Ura Izraelnek Istene, s szolgájának, Dávidnak háza maradandó előtte.’	24 And let thy name remain and be magnified for ever: and let it be said: The Lord of hosts is God of Israel, and the house of David his servant remaineth before him.
25 Mivel Uram Isten, te nyilatkoztattad ki szolgád fülének, hogy házat építesz neki, azért merítette szolgád azt a bizodalmat, hogy ezt imádkozza előtted.	25 For thou, O Lord my God, hast revealed to the ear of thy servant, that thou wilt build him a house: and therefore thy servant hath found confidence to pray before thee.
26 Nos tehát, Uram, te Isten vagy s te ígérted e nagy jótéteményeket szolgádnak:	26 And now O Lord, thou art God: and thou hast promised to thy servant such great benefits.
27 elkezdted megáldani szolgád házát, hogy mindenkor fennmaradjon előtted, s mivel te, Uram, megáldottad, áldott is lesz mindörökké.«	27 And thou hast begun to bless the house of thy servant, that it may be always before thee: for seeing thou blessest it, O Lord, it shall be blessed for ever.