Evanđelje po Mateju 14

Biblija Hrvatski	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 U ono vrijeme doču Herod tetrarh za Isusa	1 Abban az időben Heródes negyedes fejedelem hírét hallotta Jézusnak,
2 pa reče svojim slugama: »To je Ivan Krstitelj! On uskrsnu od mrtvih i zato čudesne sile djeluju u njemu.«	2 és azt mondta szolgáinak: »Ez Keresztelő János. Ő támadt föl a halálból, ezért működnek benne a csodatevő erők.«
3 Herod doista bijaše uhitio Ivana te ga svezana bacio u tamnicu zbog Herodijade, žene brata svoga Filipa.	3 Heródes ugyanis elfogatta Jánost, megkötözte és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége.
4 Jer Ivan mu govoraše: »Ne smiješ je imati!«	4 János ugyanis azt mondta neki: »Nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen.«
5 Htjede ga ubiti, ali se bojao naroda jer su ga smatrali prorokom.	5 Meg akarta őt ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt.
6 Na Herodov rođendan zaplesa kći Herodijadina pred svima i svidje se Herodu.	6 Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás lánya kiállt középre és táncolt. Tetszett ez Heródesnek,
7 Zato se zakle dati joj što god zaište.	7 ezért esküvel megígérte, hogy megadja neki, bármit kér is tőle.
8 A ona nagovorena od matere: »Daj mi«, reče, »ovdje na pladnju glavu Ivana Krstitelja.«	8 Mivel az anyja már előre kioktatta, így szólt: »Add ide nekem egy tálon Keresztelő János fejét.«
9 Ražalosti se kralj, ali zbog zakletve i sustolnika zapovjedi da se dade.	9 A király elszomorodott, de az eskü és az asztalnál ülők miatt megparancsolta, hogy adják oda neki.
10 Posla odrubiti glavu Ivanu u tamnici.	10 Elküldött és lefejeztette Jánost a börtönben.
11 I doniješe glavu njegovu na pladnju, dadoše djevojci, a ona je odnije materi.	11 A fejét odavitték egy tálon és átadták a lánynak, az meg odavitte anyjának.
12 A učenici njegovi dođu, uzmu njegovo tijelo i pokopaju ga pa odu i jave Isusu.	12 A tanítványai pedig fogták a holttestet és eltemették őt, aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.
13 Kad je Isus to čuo, povuče se odande lađom na samotno mjesto, u osamu. Dočuo to narod pa pohrli pješice za njim iz gradova.	13 Amikor Jézus meghallotta ezt, visszavonult onnan bárkán egy puszta helyre, egyedül. A tömegek tudomást szereztek erről és követték őt gyalog a városokból.
14 Kad on iziđe, vidje silan svijet, sažali mu se nad njim te izliječi njegove bolesnike.	14 Mikor kiszállt, meglátta a hatalmas tömeget. Megesett rajtuk a szíve, és meggyógyította a köztük lévő betegeket.
15 Uvečer mu pristupe učenici pa mu reknu: »Pust je ovo kraj i već je kasno. Otpusti dakle svijet: neka odu po selima kupiti hrane.«	15 Mikor este lett, odamentek hozzá a tanítványok és azt mondták neki: »Sivár ez a hely és az idő is eljárt már. Bocsásd el a tömeget, hogy a falvakba menjenek és ennivalót vegyenek maguknak.«
16 A Isus im reče: »Ne treba da idu, dajte im vi jesti.«	16 Jézus azonban azt mondta nekik: »Nincs rá szükség, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.«
17 Oni mu kažu: »Nemamo ovdje ništa osim pet kruhova i dvije ribe.«	17 Azok ezt felelték neki: »Nincs itt másunk, csak öt kenyér és két hal.«
18 A on će im: »Donesite mi ih ovamo.«	18 Azt mondta nekik: »Hozzátok ide azokat.«
19 I zapovjedi da mnoštvo posjeda po travi. On uze pet kruhova i dvije ribe, pogleda na nebo, izreče blagoslov pa razlomi i dade kruhove učenicima, a učenici mnoštvu.	19 Megparancsolta, hogy a tömeg telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, megtörte a kenyereket és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek.
20 I jeli su svi i nasitili se. Od preteklih ulomaka nakupiše dvanaest punih košara.	20 Mindnyájan ettek és jóllaktak. Végül fölszedték a megmaradt darabokat, tizenkét tele kosárral.
21 A blagovalo je oko pet tisuća muškaraca, osim žena i djece.	21 Mintegy ötezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és gyerekeket nem számítva.
22 I odmah prisili učenike da uđu u lađu i da se prebace prijeko dok on otpusti mnoštvo.	22 Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget.
23 A pošto otpusti mnoštvo, uziđe na goru, nasamo, da se pomoli. Uvečer bijaše ondje sam.	23 Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.
24 Lađa se već mnogo stadija bila otisnula od kraja, šibana valovima. Bijaše protivan vjetar.	24 A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt.
25 O četvrtoj noćnoj straži dođe on k njima hodeći po moru.	25 Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva.
26 A učenici, ugledavši ga kako hodi po moru, prestrašeni rekoše: »Utvara!« I od straha kriknuše.	26 Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: »Kísértet!«, és félelmükben kiáltozni kezdtek.
27 Isus im odmah progovori: »Hrabro samo! Ja sam! Ne bojte se!«	27 Jézus azonban mindjárt szólt nekik: »Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!«
28 Petar prihvati i reče: »Gospodine, ako si ti, zapovjedi mi da dođem k tebi po vodi!«	28 Péter így válaszolt neki: »Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.«
29 A on mu reče: »Dođi!« I Petar siđe s lađe te, hodeći po vodi, pođe k Isusu.	29 Ő azt mondta: »Gyere!« Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment.
30 Ali kad spazi vjetar, poplaši se, počne tonuti te krikne: »Gospodine, spasi me!«	30 Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, és amint merülni kezdett, felkiáltott: »Uram! Ments meg engem!«
31 Isus odmah pruži ruku, dohvati ga i kaže mu: »Malovjerni, zašto si posumnjao?«	31 Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: »Te kishitű! Miért kételkedtél?«
32 Kad uđoše u lađu, utihnu vjetar.	32 Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél.
33 A oni na lađi poklone mu se ničice govoreći: »Uistinu, ti si Sin Božji!«	33 Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: »Valóban Isten Fia vagy!«
34 Pošto preploviše, dođu na kraj, u Genezaret.	34 Átkelve a tavon Genezáret földjére jutottak.
35 I ljudi ga onoga kraja prepoznaju pa razglase po svoj onoj okolici. I donošahu mu sve bolesnike	35 Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, üzentek az egész környékre, odahoztak hozzá minden beteget,
36 te ga moljahu da se samo dotaknu skuta njegove haljine. I koji bi se dotakli, ozdravili bi.	36 és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.