Lamentazioni 5

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 RICORDATI, Signore, di quello che ci è avvenuto; Riguarda, e vedi li nostro vituperio.	1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!
2 La nostra eredità è stata trasportata agli stranieri, E le nostre case a’ forestieri.	2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.
3 Noi siam divenuti orfani, senza padre; E le nostre madri come donne vedove.	3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.
4 Noi abbiam bevuta la nostra acqua per danari, Le nostre legne ci sono state vendute a prezzo.	4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.
5 Noi abbiam sofferta persecuzione sopra il nostro collo; Noi ci siamo affannati, e non abbiamo avuto alcun riposo.	5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.
6 Noi abbiam porta la mano agli Egizi, Ed agli Assiri, per saziarci di pane.	6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 I nostri padri hanno peccato, e non sono più; Noi abbiam portate le loro iniquità.	7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.
8 De’ servi ci hanno signoreggiati; Non vi è stato alcuno che ci abbia riscossi di man loro.	8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 Noi abbiamo addotta la nostra vittuaglia A rischio della nostra vita, per la spada del deserto.	9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.
10 La nostra pelle è divenuta bruna come un forno, Per l’arsure della fame.	10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.
11 Le donne sono state sforzate in Sion, E le vergini nelle città di Giuda.	11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12 I principi sono stati impiccati per man di coloro; Non si è avuta riverenza alle facce de’ vecchi.	12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.
13 I giovani hanno portata la macinatura, E i fanciulli son caduti per le legne.	13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.
14 I vecchi hanno abbandonato le porte, E i giovani i loro suoni.	14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.
15 La gioia del nostro cuore è cessata, I nostri balli sono stati cangiati in duolo.	15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.
16 La corona del nostro capo è caduta; Guai ora a noi! perciocchè abbiam peccato	16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Per questo il cuor nostro è languido; Per queste cose gli occhi nostri sono scurati.	17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;
18 Egli è perchè il monte di Sion è deserto, Sì che le volpi vi passeggiano.	18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.
19 Tu, Signore, dimori in eterno; Il tuo trono è stabile per ogni età.	19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.
20 Perchè ci dimenticheresti in perpetuo? Perchè ci abbandoneresti per lungo tempo?	20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?
21 O Signore, convertici a te, e noi sarem convertiti: Rinnova i nostri giorni, come erano anticamente.	21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!
22 Perciocchè, ci hai tu del tutto riprovati? Sei tu adirato contro a noi fino all’estremo?	22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?