Salmi 73

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Salmo di Asaf CERTAMENTE Iddio è buono ad Israele, A quelli che son puri di cuore.	1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!
2 Ora, quant’è a me, quasi che incapparono i miei piedi; Come nulla mancò che i miei passi non isdrucciolassero.	2 Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,
3 Perciocchè io portava invidia agl’insensati, Veggendo la prosperità degli empi.	3 mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.
4 Perciocchè non vi sono alcuni legami alla lor morte; E la lor forza è prosperosa.	4 Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.
5 Quando gli altri uomini sono in travagli, essi non vi son punto; E non ricevono battiture col rimanente degli uomini.	5 Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.
6 Perciò, la superbia li cinge a guisa di collana; La violenza li involge come un vestimento.	6 Ezért kevélység a nyakláncuk, és az erőszakosság mint köntös borítja őket.
7 Gli occhi escono loro fuori per lo grasso; Avanzano le immaginazioni del cuor loro.	7 Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság, úgy tör elő szívükből a gondolat.
8 Son dissoluti, e per malizia ragionano di oppressare; Parlano da alto.	8 Álnokságot terveznek és gúnyolódnak, fennhéjázva erőszakot hirdetnek.
9 Mettono la lor bocca dentro al cielo, E la lor lingua passeggia per la terra.	9 Felnyitják szájukat az ég ellen, és jártatják nyelvüket a földieken.
10 Perciò, il popolo di Dio riviene a questo, Veggendo che l’acqua gli è spremuta a bere a pien calice,	10 Ezért magasan ülnek és a víz árja nem éri el őket.
11 E dice: Come può essere che Iddio sappia ogni cosa, E che vi sia conoscimento nell’Altissimo?	11 Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek, hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«
12 Ecco, costoro son empi, e pur godono pace e tranquillità in perpetuo; Ed accrescono le lor facoltà.	12 Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.
13 Indarno adunque in vero ho nettato il mio cuore, Ed ho lavate le mie mani nell’innocenza.	13 Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban,
14 Poichè son battuto tuttodì, Ed ogni mattina il mio gastigamento si rinnuova	14 hisz mindennap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel!«
15 Se io dico: Io ragionerò così; Ecco, io son disleale inverso la generazione de’ tuoi figliuoli.	15 De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«, íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.
16 Io ho adunque pensato di volere intender questo; Ma la cosa mi è parsa molto molesta.	16 Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, de nehéz volt nekem,
17 Infino a tanto che sono entrato ne’ santuari di Dio; Ed ho considerato il fine di coloro.	17 amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.
18 Certo, tu li metti in isdruccioli; Tu li trabocchi in ruine.	18 Bizony, síkos talajra állítottad őket és romlásba veted.
19 Come sono eglino stati distrutti in un momento! Come son venuti meno, e sono stati consumati per casi spaventevoli!	19 Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek a félelemtől.
20 Son come un sogno, dopo che l’uomo si è destato; O Signore, quando tu ti risveglierai, tu sprezzerai la lor vana apparenza	20 Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram, úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.
21 Quando il mio cuore era inacerbito, Ed io era punto nelle reni;	21 Mert keserűség fogta el szívemet, fájdalom hasogatta vesémet;
22 Io era insensato, e non aveva conoscimento; Io era inverso te simile alle bestie.	22 Esztelen voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted.
23 Ma pure io sono stato del continuo teco; Tu mi hai preso per la man destra.	23 De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.
24 Tu mi condurrai per lo tuo consiglio, E poi mi riceverai in gloria;	24 Tanácsoddal vezetsz, S aztán dicsőségre emelsz.
25 Chi è per me in cielo, fuor che te? Io non voglio altri che te in terra.	25 Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?
26 La mia carne ed il mio cuore erano venuti meno: Ma Iddio è la rocca del mio cuore, e la mia parte in eterno.	26 Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.
27 Perciocchè, ecco, quelli che si allontanano da te periranno; Tu distruggerai ogni uomo che fornicando si svia da te.	27 Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak, megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.
28 Ma quant’è a me, egli mi è buono di accostarmi a Dio; Io ho posta nel Signore Iddio la mia confidanza, Per raccontar tutte le opere sue	28 Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bíznom, és hirdetnem minden művedet Sion leányának kapuiban.