Salmi 137

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 ESSENDO presso alle fiumane di Babilonia, Dove noi sedevamo, ed anche piangevamo, Ricordandoci di Sion,	1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.
2 Noi avevamo appese le nostre cetere A’ salci, in mezzo di essa.	2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,
3 Benchè quelli che ci avevano menati in cattività Ci richiedessero quivi che cantassimo; E quelli che ci facevano urlar piangendo Ci richiedessero canzoni d’allegrezza, dicendo: Cantateci delle canzoni di Sion;	3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.
4 Come avremmo noi cantate le canzoni del Signore In paese di stranieri?	4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?
5 Se io ti dimentico, o Gerusalemme; Se la mia destra ti dimentica;	5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!
6 Resti attaccata la mia lingua al mio palato, Se io non mi ricordo di te; Se non metto Gerusalemme In capo d’ogni mia allegrezza	6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!
7 Ricordati, Signore, de’ figliuoli di Edom, I quali, nella giornata di Gerusalemme, Dicevano: Spianate, spianate, Fino a’ fondamenti.	7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«
8 O figliuola di Babilonia, che devi esser distrutta, Beato chi ti farà la retribuzione Del male che tu ci hai fatto!	8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!
9 Beato chi piglierà i tuoi piccoli figliuoli, E li sbatterà al sasso	9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!