Psalmi 104

Biblija Hrvatski	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja, Jahve, Bože moj, silno si velik! Odjeven veličanstvom i ljepotom,	1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,
2 svjetlošću ogrnut kao plaštem! Nebo si razapeo kao šator,	2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,
3 na vodama sagradio dvorove svoje. Od oblaka praviš kola svoja, na krilima vjetrova putuješ.	3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.
4 Vjetrove uzimaš za glasnike, a žarki oganj za slugu svojega.	4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.
5 Zemlju si stavio na stupove njene: neće se poljuljati u vijeke vjekova,	5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.
6 pokrio si je vodama bezdanim k’o haljinom, iznad bregova stajahu vode;	6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.
7 na tvoju se prijetnju povukoše, od tvoje grmljavine zadrhtaše.	7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.
8 Bregovi se digoše, doline spustiše na mjesto koje si im odredio.	8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.
9 Odredio si granicu koju ne smiju prijeći, da opet ne pokriju zemlju.	9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.
10 Izvore svraćaš u potoke što žubore među brdima.	10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.
11 Oni poje sve živine poljske, divlji magarci žeđ gase u njima.	11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.
12 Uz njih se gnijezde ptice nebeske i pjevaju među granama.	12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.
13 Ti natapaš bregove iz dvorova svojih, zemlja se nasićuje plodom tvojih ruku.	13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.
14 Ti daješ te niče trava za stoku i bilje na korist čovjeku da izvede kruh iz zemlje	14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,
15 i vino što razvedruje srce čovječje; da uljem lice osvježi i da kruh okrijepi srce čovjeku.	15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.
16 Stabla se Jahvina napajaju hranom, cedri libanonski koje on zasadi.	16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.
17 Ondje se ptice gnijezde, u čempresu dom je rodin.	17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.
18 Visoki bregovi daju kozorogu a pećine jazavcu sklonište.	18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.
19 Ti si stvorio mjesec da označuje vremena i sunce znade kada ima zaći.	19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.
20 Kad razastreš tmine i noć se spusti, tad se šuljaju u njoj životinje šumske.	20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,
21 Lavići riču za plijenom i od Boga hranu traže.	21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.
22 Kad sunce ograne, nestaju i liježu na ležaje.	22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.
23 Tad čovjek izlazi na dnevni posao i na rad do večeri.	23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.
24 Kako su brojna tvoja djela, o Jahve! Sve si to mudro učinio: puna je zemlja stvorenja tvojih.	24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.
25 Eno mora, velika i široka, u njemu vrve gmazovi bez broja, životinje male i velike.	25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.
26 Onud prolaze nemani, Levijatan kojeg stvori da se igra u njemu.	26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.
27 I sva ova bića željno čekaju da ih nahraniš na vrijeme.	27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.
28 Daješ li im, tada sabiru: otvaraš li ruku, nasite se dobrima.	28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.
29 Sakriješ li lice svoje, tad se rastuže; ako dah im oduzmeš, ugibaju i opet se u prah vraćaju.	29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.
30 Pošalješ li dah svoj, opet nastaju, i tako obnavljaš lice zemlje.	30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.
31 Neka dovijeka traje slava Jahvina: nek’ se raduje Jahve u djelima svojim!	31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,
32 On pogleda zemlju i ona se potrese, dotakne bregove, oni se zadime.	32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.
33 Pjevat ću Jahvi dokle god živim, svirat ću Bogu svome dokle god me bude.	33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.
34 Bilo mu milo pjevanje moje! Ja ću se radovati u Jahvi.	34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.
35 Nek’ zločinci sa zemlje nestanu i bezbožnika nek’ više ne bude! Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja! Aleluja!	35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!