Knjiga o Jobu 23

Biblija Hrvatski	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job progovori i reče:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 »Zar mi je i danas tužaljka buntovna? Teška mu ruka iz mene vapaj budi:	2 »Most is keserves a panaszom, s az engem sújtó kéz súlyosabb, mint ahogy panaszolom.
3 o, kada bih znao kako ću ga naći, do njegova kako doprijeti prijestolja,	3 Bár tudnám, hogyan találjam meg őt és jussak trónja elé!
4 pred njim parnicu bih svoju razložio, iz mojih bi usta navrli dokazi.	4 Feltárnám az ügyet előtte, és szám telve lenne ellenvetéssel;
5 Rad bih znati što bi meni odvratio i razumjeti riječ što bi je rekao!	5 ügyelnék a szavakra, amelyekkel válaszol nekem, és megtudnám, mit mond ő nekem!
6 Zar mu treba snage velike za raspru? Ne, dosta bi bilo da me on sasluša.	6 Ne szálljon velem perbe hatalmas erővel, és ne nyomjon el nagysága súlyával!
7 U protivniku bi vidio pravedna, i parnica moja tad bi pobijedila.	7 Akkor igazságot tenne velem szemben, és perem győzelemmel végződnék.
8 Na istok krenem li, naći ga ne mogu; pođem li na zapad, ne razabirem ga.	8 Ha keletnek megyek, nincs ott, ha nyugatnak tartok, nem veszem őt észre,
9 Ištem na sjeveru, al’ ga ne opažam; nevidljiv je ako se k jugu okrenem.	9 ha balra keresem, nem érem el, ha jobbra fordulok, nem látom!
10 Pa ipak, on dobro zna put kojim kročim! Neka me kuša: čist k’o zlato ću izići!	10 Ismeri ő az utamat; próbára tett engem, mint az aranyat, amely átmegy a tűzön.
11 Noga mi se stopa njegovih držala, putem sam njegovim išao ne skrećuć’;	11 Lábam követte nyomdokait, megőriztem útját és nem tértem le róla,
12 slušao sam nalog njegovih usana, pohranih mu riječi u grudima svojim.	12 nem távoztam ajkának parancsaitól és szája igéit keblembe rejtettem.
13 Al’ htjedne li štogod, tko će ga odvratit’? Što zaželi dušom, to će ispuniti.	13 De ő az egyedülvaló, és senki sem térítheti el szándékától, amit lelke kíván, azt véghez is viszi,
14 Izvršit će što je dosudio meni, kao i sve drugo što je odlučio!	14 mert beteljesíti rajtam akaratát, és készen tart még több ehhez hasonlót.
15 Zbog toga pred njime sav ustravljen ja sam, i što više mislim, jače strah me hvata.	15 Ezért rettegek színétől, ha rá gondolok, elfog a félelem.
16 U komade Bog mi je srce smrvio, užasom me svega prožeo Svesilni,	16 Ernyedtté tette Isten a szívemet, s a Mindenható megrémített engem,
17 premda nisam ni u tminama propao, ni u mraku što je lice moje zastro.	17 mert nem a fenyegető sötétség miatt megyek én tönkre, és arcomat nem borította homály.