Iob 10

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Rincresce all' anima mia della vita mia; lasceroe contro a me lo favellare mio; favellerò nella amaritudine dell' anima mia.	1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!
2 Dirò al Signore Iddio: non mi condannare, mostrami per che cosa mi giudichi.	2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?
3 Or pàrti bene, se tu m' ingiurii, e costrigni me, il lavorìo delle tue mani, e lo consiglio degli malvagi aiuti?	3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?
4 Ovvero hai tu occhii di carne, ovvero sì come vede l'uomo, e tu vederai?	4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?
5 Or non è, come li dì dell' uomo, li dì tuoi, e li anni tuoi si come li umani tempi,	5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,
6 acciò che tu addimandi la iniquità mia, e li peccati miei cerchi.	6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,
7 E sappi ch' io (perciò) niuna cosa delle malvagie abbia fatte, conciosia cosa che niuno sia che delle mani tue possa scampare.	7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?
8 Le mani tue formarono me, e fecero me tutto intorno; e così repentemente mi strabocchi?	8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?
9 Ricòrdati, priegoti, che sì come di fango abbi fatto me, e in polvere ritornerai me.	9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?
10 Or non m' hai tu munto come latte, e sì come cacio m' hai constretto?	10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,
11 Di pelle e di carne vestisti me; d' ossa e di nervi facesti me.	11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,
12 La vita e la misericordia dèsti a me, e la visitazione tua guardò lo spirito mio.	12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!
13 Avvegnachè queste cose celi nel cuore tuo, pare che di tutte ti ricordi.	13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:
14 Se io peccai, e allora perdonasti a me; perchè della iniquitade mia non sostieni ch' io sia netto?	14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?
15 E se malvagio sarò, guai sarà a me; e se giusto, non leverò lo capo, saturato di afflizione e di miseria.	15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.
16 E per la superbia sì come leonessa piglierai me, e ritornato maravigliosamente tormenti me.	16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.
17 Tu rinnovi testimonii contro a me, e moltiplichi l'ira tua contra a me, e le pene salgono contro a me.	17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.
18 Perchè del ventre traesti me? il quale Iddio il volesse, ch' io fossi morto, acciò che l'occhio (mio) non [mi] avesse veduto.	18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;
19 Sarei stato quasi sì come non fossi, del ventre translatato al sepolcro.	19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!
20 O non è la pochezza delli dì miei [che] finisce breve? Lascia dunque me, ch' io pianga uno poco il mio dolore;	20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
21 inanzi ch' io vada, e non ritorni, alla terra tenebrosa e coperta di oscuritade della morte;	21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,
22 terra di miseria e di oscurità, dov' è l'ombra della morte, e niuno ordine ha ella, e sempiternale paura vi abita.	22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«