Giobbe 6

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Allora Giobbe rispose:	1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:
2 Se ben si pesasse il mio cruccio e sulla stessa bilancia si ponesse la mia sventura...	2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,
3 certo sarebbe più pesante della sabbia del mare! Per questo temerarie sono state le mie parole,	3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!
4 perché le saette dell'Onnipotente mi stanno infitte, sì che il mio spirito ne beve il veleno e terrori immani mi si schierano contro!	4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.
5 Raglia forse il somaro con l'erba davanti o muggisce il bue sopra il suo foraggio?	5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?
6 Si mangia forse un cibo insipido, senza sale? O che gusto c'è nell'acqua di malva?	6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?
7 Ciò che io ricusavo di toccare questo è il ributtante mio cibo!	7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!
8 Oh, mi accadesse quello che invoco, e Dio mi concedesse quello che spero!	8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,
9 Volesse Dio schiacciarmi, stendere la mano e sopprimermi!	9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!
10 Ciò sarebbe per me un qualche conforto e gioirei, pur nell'angoscia senza pietà, per non aver rinnegato i decreti del Santo.	10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.
11 Qual la mia forza, perché io possa durare, o qual la mia fine, perché prolunghi la vita?	11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?
12 La mia forza è forza di macigni? La mia carne è forse di bronzo?	12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?
13 Non v'è proprio aiuto per me? Ogni soccorso mi è precluso?	13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.
14 A chi è sfinito è dovuta pietà dagli amici, anche se ha abbandonato il timore di Dio.	14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.
15 I miei fratelli mi hanno deluso come un torrente, sono dileguati come i torrenti delle valli,	15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;
16 i quali sono torbidi per lo sgelo, si gonfiano allo sciogliersi della neve,	16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;
17 ma al tempo della siccità svaniscono e all'arsura scompaiono dai loro letti.	17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;
18 Deviano dalle loro piste le carovane, avanzano nel deserto e vi si perdono;	18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.
19 le carovane di Tema guardano là, i viandanti di Saba sperano in essi:	19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,
20 ma rimangono delusi d'avere sperato, giunti fin là, ne restano confusi.	20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.
21 Così ora voi siete per me: vedete che faccio orrore e vi prende paura.	21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!
22 Vi ho detto forse: "Datemi qualcosa" o "dei vostri beni fatemi un regalo"	22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?
23 o "liberatemi dalle mani di un nemico" o "dalle mani dei violenti riscattatemi"?	23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?
24 Istruitemi e allora io tacerò, fatemi conoscere in che cosa ho sbagliato.	24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!
25 Che hanno di offensivo le giuste parole? Ma che cosa dimostra la prova che viene da voi?	25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?
26 Forse voi pensate a confutare parole, e come sparsi al vento stimate i detti di un disperato!	26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;
27 Anche sull'orfano gettereste la sorte e a un vostro amico scavereste la fossa.	27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.
28 Ma ora degnatevi di volgervi verso di me: davanti a voi non mentirò.	28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?
29 Su, ricredetevi: non siate ingiusti! Ricredetevi; la mia giustizia è ancora qui!	29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,
30 C'è forse iniquità sulla mia lingua o il mio palato non distingue più le sventure?	30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!