1 וַיֹּאמֶר אַגְרִפַּס אֶל־פּוֹלוֹס נִתַּן־לְךָ לְדַבֵּר בְּעַד נַפְשֶׁךָ אָז יִצְטַדֵּק פּוֹלוֹס וַיּוֹשֶׁט אֶת־יָדוֹ וַיֹּאמַר | 1 Agrippa erre azt mondta Pálnak: »Megengedjük, hogy szólj a magad érdekében.« Ekkor Pál kitárta kezét, és elkezdte előadni védekezését: |
2 מְאֻשָּׁר אֲנִי בְּנַפְשִׁי הַמֶּלֶךְ אַגְרִפַּס כִּי לְפָנֶיךָ אֶצְטַדֵּק הַיּוֹם עַל־כֹּל אֲשֶׁר־שׂטְנִים אֹתִי הַיְּהוּדִים | 2 »Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy jelenlétedben védekezem ma mindaz ellen, amivel a zsidók vádolnak. |
3 כִּי אַתָּה יֹדֵעַ הֵיטֵב כָּל־הַמִּנְהָגִים וְהַשְּׁאֵלוֹת אֲשֶׁר בֵּין הַיְּהוּדִים וְעַל־כֵּן אֶשְׁאֲלָה מֵאִתְּךָ לִשְׁמֹעַ אֹתִי כְּאֹרֶךְ רוּחֶךָ | 3 Főként pedig azért, mert te ismered a zsidóknál levő összes szokást és vitás kérdést. Azért kérlek, hallgass meg türelmesen. |
4 הִנֵּה אֶת־דַּרְכִּי מִנְּעוּרַי אֲשֶׁר הִתְהַלַּכְתִּי־בָהּ מֵאָז בְּתוֹךְ עַמִּי וּבִירוּשָׁלָיִם יֹדְעִים אוֹתָהּ כָּל־הַיְּהוּדִים | 4 A zsidók mindnyájan ismerik ugyanis életemet ifjúságomtól kezdve, amely elejétől fogva népem körében folyt le Jeruzsálemben. |
5 כִּי מִיָּמִים רִאשׁוֹנִים יְדָעוּנִי אִם־יִרְצוּ לְהָעִיד כִּי כְפָרוּשׁ הִתְנַהַגְתִּי עַל־פִּי הַכַּת הַמַּקְפֶּדֶת בְּיוֹתֵר בַּעֲבוֹדָתֵנוּ | 5 Tudják rólam korábbról, kezdettől fogva – ha hajlandók lennének tanúskodni –, hogy vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. |
6 וְעַתָּה אֲנִי עֹמֵד לְהִשָּׁפֵט עַל־תִּקְוַת הַהַבְטָחָה אֲשֶׁר הִבְטִיחָהּ הָאֱלֹהִים אֶת־אֲבוֹתֵינוּ | 6 Most mégis itt állok, ítélkezésnek alávetve, mert reménykedem abban az ígéretben, amelyet Isten tett atyáinknak, |
7 וַאֲשֶׁר שְׁנֵים עָשָׂר שְׁבָטֵינוּ מְיַחֲלִים לְהַגִּיעַ לָהּ בְּעָבְדָם אֶת־יְהוָֹה תָּמִיד יוֹמָם וָלָיְלָה עַל־דְּבַר הַתִּקְוָה הַזֹּאת אַגְרִפַּס הַמֶּלֶךְ שׂטְנִים אוֹתִי הַיְּהוּדִים | 7 s amelyre tizenkét törzsünk éjjel-nappal szolgálva reméli, hogy eljut. E reménység miatt vádolnak engem a zsidók, király. |
8 מַדּוּעַ יִפָּלֵא בְעֵינֵיכֶם כִּי הָאֱלֹהִים יְחַיֶּה מֵתִים | 8 Mi hihetetlent találtok abban, hogy Isten a halottakat feltámasztja? |
9 הֵן לְפָנִים אֲנִי חָשַׁבְתִּי צְדָקָה לִצְרֹר אֶת־שֵׁם יֵשׁוּעַ הַנָּצְרִי עַד־מְאֹד | 9 Korábban magam is azt tartottam, hogy nagy ellenségként kell eljárnom a Názáreti Jézus neve ellen, |
10 כַּאֲשֶׁר עָשִׂיתִי בִירוּשָׁלָיִם וְגַם־קְדוֹשִׁים רַבִּים אֲנִי הִסְגַּרְתִּי לְבָתֵּי כְלָאִים בָּרִשְׁיוֹן אֲשֶׁר קִבַּלְתִּי מֵאֵת הַכֹּהֲנִים הַגְּדוֹלִים וּכְשֶׁנֶּהֶרְגוּ הִסְכָּמְתִּי | 10 s ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A szentek közül sokat zárattam börtönökbe, miután a főpapoktól felhatalmazást nyertem. Amikor pedig megölték őket, a hozzájárulásomat adtam. |
11 וּבְכָל־בָּתֵּי הַכְּנֵסִיּוֹת יִסַּרְתִּי אֹתָם פְּעָמִים רַבּוֹת וַאֲנַסְתִּים לְגַדֵּף וָאֶתְהוֹלְלָה בָּם עַד־מְאֹד וָאֶרְדְּפֵם עַד־לֶעָרִים אֲשֶׁר חוּצָה לָאָרֶץ | 11 Zsinagógáról zsinagógára járva sok esetben megkínoztam őket, így akartam őket káromlásra kényszeríteni. S aztán, egyre jobban dühöngve ellenük, idegen városokban is üldöztem őket. |
12 וַיְהִי בְּלֶכְתִּי עַל־זֹאת לְדַמָּשֶׂק בְּרִשְׁיוֹן הַכֹּהֲנִים הַגְּדוֹלִים וּבְמִצְוָתָם | 12 Amikor ilyen szándékkal a főpapok felhatalmazásával és engedélyével Damaszkuszba mentem, |
13 וְהִנֵּה אֲדֹנִי הַמֶּלֶךְ בַּצָּהֳרַיִם בַּדֶּרֶךְ רָאִיתִי אוֹר צַח מִזֹּהַר הַשָּׁמֶשׁ אֲשֶׁר מִשָּׁמַיִם נָגַהּ עָלַי מִסָּבִיב וְעַל הַהֹלְכִים אִתִּי | 13 útközben egyszer déltájban azt láttam, király, hogy az égből a nap fényénél ragyogóbb világosság ragyogott körül engem, s azokat, akik velem voltak. |
14 וַנִפֹּל כֻּלָּנוּ אָרְצָה וָאֶשְׁמַע קוֹל מִדַּבֵּר אֵלַי בְּלָשׁוֹן עִבְרִית לֵאמֹר שָׁאוּל שָׁאוּל לָמָּה תִרְדְּפֵנִי קָשֶׁה לְךָ לִבְעֹט בַּדָּרְבֹנוֹת | 14 Mindannyian leestünk a földre, s ekkor szózatot hallottam, amely héber nyelven így szólt hozzám: ‘Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod!’ |
15 וָאֹמַר מִי אַתָּה אֲדֹנִי וַיֹּאמֶר אָנֹכִי יֵשׁוּעַ אֲשֶׁר אַתָּה רֹדֵף | 15 Erre megkérdeztem: ‘Ki vagy, Uram?’ Az Úr ekkor így szólt: ‘Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. |
16 אֲבָל קוּם וַעֲמֹד עַל־רַגְלֶיךָ כִּי לְבַעֲבוּר זֹאת נִרְאֵיתִי אֵלֶיךָ לִבְחָר־בְּךָ לִמְשָׁרֵת וּלְעֵד עַל־אֲשֶׁר רָאִיתָ וְעַל־אֲשֶׁר אַרְאֶךָּ | 16 De kelj fel, és állj lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgájává és tanújává tegyelek azoknak a dolgoknak, amiket láttál, és amelyek végett még meg fogok jelenni neked. |
17 בְּהַצִּילִי אוֹתְךָ מִן־הָעָם וּמִן־הַגּוֹיִם אֲשֶׁר אֶשְׁלָחֲךָ עַתָּה אֲלֵיהֶם | 17 Ezért kimentelek téged a népből és a pogányok közül, akik közé most küldlek, |
18 לִפְקֹחַ אֶת־עֵינֵיהֶם לְמַעַן יָשׁוּבוּ מֵחשֶׁךְ לְאוֹר וּמִיַּד הַשָּׂטָן אֶל־הָאֱלֹהִים וְיִמְצְאוּ בֶּאֱמוּנָתָם בִּי אֶת־סְלִיחַת הַחֲטָאִים וְאֶת־הַנַּחֲלָה בְּתוֹךְ הַמְקֻדָּשִׁים | 18 hogy megnyisd szemüket, s hogy a sötétségből a világosságra, és a sátán hatalmából Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnök bocsánatát, és az örökrészt a szentek között a bennem való hit által.’ |
19 עַל־כֵּן הַמֶּלֶךְ אַגְרִפַּס לֹא הִמְרֵיתִי אֶת־הַמַּרְאֶה אֲשֶׁר רָאִיתִי מִן־הַשָּׁמָיִם | 19 Mindezek következtében, Agrippa király, nem kételkedtem a mennyei látomásban. |
20 כִּי אִם־קָרָאתִי רִאשׁוֹנָה לְישְׁבֵי דַּמֶּשֶׂק וִירוּשָׁלַיִם וּבְכָל־אֶרֶץ יְהוּדָה וְגַם לַגּוֹיִם כִּי יִנָּחֲמוּ וְיָשׁוּבוּ אֶל־הָאֱלֹהִים וְיַעֲשֹוּ מַעֲשִׂים רְאוּיִם לִתְשׁוּבָה | 20 Először a Damaszkuszban levőknek, aztán Jeruzsálemben és Júdea egész tartományában, végül a pogányoknak hirdettem, hogy tartsanak bűnbánatot, és térjenek Istenhez, végezzék a bűnbánat méltó cselekedeteit. |
21 וּבִגְלַל הַדָּבָר הַזֶּה תָּפְשֹוּ אֹתִי הַיְּהוּדִים בַּמִּקְדָּשׁ וַיְבַקְשׁוּ לַהֲמִיתֵנִי | 21 Emiatt fogtak el a zsidók, amikor a templomban voltam, és meg akartak ölni. |
22 וְהָאֱלֹהִים הָיָה בְעֶזְרִי וְעַד־הַיּוֹם הַזֶּה עֹמֵד אֲנִי וּמֵעִיד לִפְנֵי קָטֹן וְגָדוֹל וְאֵינֶנִּי מְדַבֵּר דָּבָר זוּלָתִי אֲשֶׁר דִּבְּרוּ הַנְּבִיאִים וּמשֶׁה כִּי־עֲתִידוֹת הֵנָּה לִהְיוֹת | 22 De Isten oltalma megsegített, és a mai napig helytálltam mint tanú, kicsi és nagy előtt. Nem mondok semmit sem azokon kívül, amikről Mózes és a próféták beszéltek, mint eljövendő dolgokról: |
23 כִּי־הַמָּשִׁיחַ מְעֻנֶּה הוּא וְכִי רִאשׁוֹן הוּא לַקָּמִים מִן־הַמֵּתִים לְהָפִיץ אוֹר בָּעָם וּבַגּוֹיִם | 23 hogy Krisztus szenvedni fog, első lesz a halottak föltámadásában, és világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.« |
24 וַיְהִי הוּא מִצְטַדֵּק כָּזֹאת וַיַּעַן פֶסְטוֹס בְּקוֹל גָּדוֹל לֵאמֹר הִנְּךָ מִשְׁתַּגֵּעַ פּוֹלוֹס רֹב הַלִּמּוּד הֱבִיאֲךָ לִידֵי שִׁגָּעוֹן | 24 Mikor ezeket szólva előadta védekezését, Fesztusz jó hangosan azt mondta: »Esztelen vagy Pál, a sok tudomány esztelenségbe kerget téged!« |
25 וַיֹּאמֶר פּוֹלוֹס אֵינֶנִּי מְשֻׁגָּע פֶסְטוֹס הָאַדִּיר כִּי אִם־דִּבְרֵי אֱמֶת וָטַעַם אַבִּיעַ | 25 Pál pedig: »Nem vagyok én esztelen, kegyelmes Fesztusz, hanem az igazság és a józanság szavait mondom. |
26 כִּי הַמֶּלֶךְ יוֹדֵעַ אֶת־אֵלֶּה וְעַל־זֹאת גַּם־בְּבִטָּחוֹן אֲנִי מְדַבֵּר אֵלָיו יַעַן אֲשֶׁר לֹא־אַאֲמִין כִּי־נֶעְלָם מִמֶּנּוּ דָּבָר מִן־הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה כִּי לֹא־בְקֶרֶן זָוִית נֶעֶשְׂתָה זֹאת | 26 A király ugyanis, akihez éppen ezért bátran beszélek, tud ezekről. Úgy gondolom, ezek közül semmi sem ismeretlen előtte, hiszen ezekből semmi sem történt holmi zugban. |
27 הַמֶּלֶךְ אַגְרִפַּס הֲמַאֲמִין אַתָּה בַּנְּבִיאִים יָדַעְתִּי כִּי מַאֲמִין אָתָּה | 27 Agrippa király, hiszel a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel!« |
28 וַיֹּאמֶר אַגְרִפַּס אֶל־פּוֹלוֹס עוֹד מְעַט וּפִתִּיתַנִי לִהְיוֹת נָצְרִי | 28 Erre Agrippa így szólt Pálhoz: »Kevésen múlik, hogy meggyőzz, és keresztény legyek.« |
29 וַיֹּאמֶר פּוֹלוֹס אֲבַקְשָׁה מֵאֱלֹהִים אֲשֶׁר אִם־בִּמְעַט וְאִם־בְּהַרְבֵּה לֹא אַתָּה לְבַדְּךָ כִּי־גַם כָּל־הַשֹּׁמְעִים אוֹתִי יִהְיוּ כָמוֹנִי זוּלָתִי הַמּוֹסֵרוֹת הָאֵלֶּה | 29 Pál pedig: »Kérem Istentől, akár kicsi, akár nagy áron, hogy nemcsak te, hanem azok is mindnyájan, akik ma hallanak, olyanok legyenek, amilyen én is vagyok, leszámítva ezeket a köteleket.« |
30 וַיְהִי בְּדַבְּרוֹ הַדָּבָר הַזֶּה וַיָּקָם הַמֶּלֶךְ וְהַנְּצִיב וּבֶרְנִיקָה וְהַיּשְׁבִים אִתָּם | 30 Erre a király, a helytartó, Bereniké és akik mellettük ültek, felkeltek. |
31 וַיָּסוּרוּ הַחַדְרָה וַיְדַבְּרוּ אִישׁ אֶל־רֵעֵהוּ לֵאמֹר הָאִישׁ הַזֶּה לֹא־עָשָׂה דָבָר אֲשֶׁר יִהְיֶה עָלָיו חַיַּב מִיתָה אוֹ מוֹסֵרוֹת | 31 Távozás közben így beszélgettek egymással: »Ez az ember semmit sem tett, ami halált vagy bilincseket érdemelne.« |
32 וַיֹּאמֶר אַגְרִפַּס אֶל־פֶסְטוֹס הָאִישׁ הַזֶּה יוּכַל לְהִפָּטֵר לוּלֵא קָרָא אֶת־הַקֵּיסַר לְדִינוֹ | 32 Agrippa pedig azt mondta Fesztusznak: »Ezt az embert el lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.« |