Lettera agli Efesini - מכתב לאפסים 24

STUTTGARTENSIA-DELITZSCH	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 וּבְאֶחָד בַּשַּׁבָּת לִפְנֵי עֲלוֹת הַשַּׁחַר בָּאוּ אֶל־הַקָּבֶר וַתְּבִיאֶינָה אֶת־הַבְּשָׂמִים אֲשֶׁר הֵכִינוּ וְעִמָּהֶן עוֹד אֲחֵרוֹת	1 A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek.
2 וַיִּמְצְאוּ אֶת־הָאֶבֶן גְּלוּלָה מִן־הַקָּבֶר	2 A követ a sírtól elhengerítve találták.
3 וַתָּבֹאנָה פְנִימָה וְלֹא מָצְאוּ אֶת־גְּוִיַּת הָאָדוֹן יֵשׁוּעַ	3 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.
4 וַיְהִי הֵנָּה נְבֻכוֹת עַל־הַדָּבָר הַזֶּה וְהִנֵּה שְׁנֵי אֲנָשִׁים עָמְדוּ עֲלֵיהֶן וּלְבוּשֵׁיהֶם מַזְהִירִים	4 Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában.
5 וַיִּפֹּל פַּחַד עֲלֵיהֶן וַתִּקֹּדְנָה אַפַּיִם אָרְצָה וַיֹּאמְרוּ אֲלֵיהֶן מַה־תְּבַקֵּשְׁנָה אֶת־הַחַי אֵצֶל הַמֵּתִים	5 Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: »Miért keresitek az élőt a holtak között?
6 אֵינֶנּוּ פֹה כִּי קָם זְכֹרְנָה אֵת אֲשֶׁר־דִּבֶּר אֲלֵיכֶן בְּעוֹד הֱיוֹתוֹ בַגָּלִיל לֵאמֹר	6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt:
7 כִּי צָרִיךְ בֶּן־הָאָדָם לְהִמָּסֵר לִידֵי אֲנָשִׁים חַטָּאִים וּלְהִצָּלֵב וּבַיּוֹם הַשְּׁלִישִׁי קוֹם יָקוּם	7 ‘Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.’«
8 וַתִּזְכֹּרְנָה אֶת־דְּבָרָיו	8 Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai.
9 וַתָּשֹׁבְנָה מִן־הַקָּבֶר וַתַּגֵּדְנָה אֵת כָּל־הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה לְאַחַד הֶעָשָׂר וּלְכֹל הָאֲחֵרִים	9 Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
10 וּמִרְיָם הַמַּגְדָּלִית וְיוֹחָנָה וּמִרְיָם אֵם יַעֲקֹב וְהָאֲחֵרוֹת אֲשֶׁר עִמָּהֶן הֵנָּה הָיוּ הַמְדַבְּרוֹת אֶל־הַשְּׁלִיחִים אֶת־הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה	10 Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak.
11 וַיִּהְיוּ דִבְרֵיהֶן כְּדִבְרֵי־רִיק בְּעֵינֵיהֶם וְלֹא הֶאֱמִינוּ לָהֶן	11 Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik.
12 וּפֶטְרוֹס קָם וַיָּרָץ אֶל־הַקֶּבֶר וַיַּשְׁקֵף וְלֹא־רָאָה כִּי אִם־הַתַּכְרִיכִים מֻנָּחִים שָׁם וַיָּשָׁב לִמְקוֹמוֹ מִשְׁתּוֹמֵם עַל־הַנִּהְיָה	12 Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament.
13 וְהִנֵּה שְׁנַיִם מֵהֶם הָיוּ הֹלְכִים בְּעֶצֶם הַיּוֹם הַזֶּה אֶל־כְּפָר הַרְחֵק מִירוּשָׁלַיִם כְּשִׁשִּים רִיס וּשְׁמוֹ עַמָּאוּס	13 Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt,
14 וְהֵם נִדְבְּרוּ אִישׁ אֶל־רֵעֵהוּ עַל־כָּל־הַקֹּרוֹת הָאֵלֶּה	14 s beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
15 וַיְהִי בְּדַבְּרָם וּבְהִתְוַכְּחָם יָחַד וַיִּגַּשׁ יֵשׁוּעַ אַף־הוּא וַיֵּלֶךְ אִתָּם	15 Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
16 וְעֵינֵיהֶם נֶאֱחָזוּ וְלֹא יַכִּירֻהוּ	16 De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék.
17 וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם מָה הֵמָּה הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה אֲשֶׁר אַתֶּם נֹשְׂאִים וְנֹתְנִים בָּהֶם יַחְדָּו בַּדָּרֶךְ וּפְנֵיכֶם זֹעֲפִים	17 Megszólította őket: »Miről beszélgettek egymással útközben?« Ők szomorúan megálltak.
18 וַיַּעַן הָאֶחָד אֲשֶׁר־שְׁמוֹ קְלֵיוֹפָס וַיֹּאמֶר אֵלָיו הַאַתָּה לְבַדְּךָ גָּר בִּירוּשָׁלַיִם וְאֵינְךָ יֹדֵעַ אֶת־הַקֹּרֹת בָּהּ בַּיָּמִים הָאֵלֶּה	18 Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: »Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?«
19 וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם וּמָה הֵמָּה וַיַּגִּידוּ אֵלָיו מַעֲשֶׂה יֵשׁוּעַ הַנָּצְרִי אֲשֶׁר הָיָה אִישׁ נָבִיא גִּבּוֹר בְּפֹעַל וּבְאֹמֶר לִפְנֵי הָאֱלֹהִים וְלִפְנֵי כָּל־הָעָם	19 Ő megkérdezte tőlük: »Micsoda?« Azt felelték: »A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.
20 וְאֵת אֲשֶׁר כֹּהֲנֵינוּ הַגְּדוֹלִים וּזְקֵנֵינוּ הִסְגִּירֻהוּ לְמִשְׁפַּט־מָוֶת וַיִּצְלְבֻהוּ	20 Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt.
21 וַאֲנַחְנוּ חִכִּינוּ כִּי־הוּא הֶעָתִיד לִגְאֹל אֶת־יִשְׂרָאֵל וְעַתָּה בְכָל־זֹאת הַיּוֹם יוֹם שְׁלִישִׁי מֵאָז נַעֲשֹוּ אֵלֶּה	21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.
22 וְהִנֵּה גַּם־נָשִׁים מִקִּרְבֵּנוּ הֶחֱרִידֻנוּ אֲשֶׁר־קִדְּמוּ בַבֹּקֶר לָבֹא לַקָּבֶר	22 De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak,
23 וְלֹא מָצְאוּ אֶת־גְּוִיָּתוֹ וַתָּבֹאנָה וַתֹּאמַרְנָה כִּי רָאוּ גַּם־מַרְאֵה מַלְאָכִים הָאֹמְרִים כִּי־הוּא חָי	23 s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él.
24 וַיֵּלְכוּ אֲנָשִׁים מִשֶּׁלָּנוּ אֶל־הַקָּבֶר וַיִּמְצְאוּ כַּאֲשֶׁר אָמְרוּ הַנָּשִׁים וְאוֹתוֹ לֹא רָאוּ	24 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.«
25 וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם הוֹי חַסְרֵי דַעַת וְכִבְדֵי לֵב מֵהַאֲמִין בְּכֹל אֲשֶׁר־דִּבְּרוּ הַנְּבִיאִים	25 Erre ő azt mondta nekik: »Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak!
26 הֲלֹא עַל־הַמָּשִׁיחַ הָיָה לִסְבֹּל אֶת־כָּל־זֹאת וְלָבוֹא אֶל־כְּבוֹדוֹ	26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?«
27 וַיָּחֶל מִמּשֶׁה וּמִכָּל־הַנְּבִיאִים וַיְבָאֵר לָהֶם אֶת־כָּל־הַכְּתוּבִים הַנֶּאֱמָרִים עָלָיו	27 És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt.
28 וַיִּקְרְבוּ אֶל־הַכְּפָר אֲשֶׁר־הֵם הֹלְכִים שָׁמָּה וַיָּשֶׂם פָּנָיו כְּהֹלֵךְ לוֹ לְדַרְכּוֹ	28 Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29 וַיִּפְצְרוּ־בוֹ לֵאמֹר שְׁבָה אִתָּנוּ כִּי עֶת־עֶרֶב הִגִּיעַ וְנָטָה הַיּוֹם וַיָּבֹא הַבַּיְתָה לָשֶׁבֶת אִתָּם	29 De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!« Bement hát, hogy velük maradjon.
30 וַיְהִי כַּאֲשֶׁר הֵסֵב עִמָּהֶם וַיִּקַּח אֶת־הַלָּחֶם וַיְבָרֶךְ וַיִּבְצַע וַיִּתֵּן לָהֶם	30 Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik.
31 וַתִּפָּקַחְנָה עֵינֵיהֶם וַיַּכִּירֻהוּ וְהוּא חָמַק עָבַר מֵעֵינֵיהֶם	31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől.
32 וַיֹּאמְרוּ אִישׁ אֶל־רֵעֵהוּ הֲלֹא הָיָה בֹעֵר לְבָבֵנוּ בְּקִרְבֵּנוּ בְּדַבְּרוֹ אֵלֵינוּ בַּדֶּרֶךְ וַיִּפְתַּח־לָנוּ אֵת הַכְּתוּבִים	32 Ők pedig így szóltak egymáshoz: »Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?«
33 וַיָּקוּמוּ בַּשָּׁעָה הַהִיא וַיָּשׁוּבוּ יְרוּשָׁלָיִם וַיִּמְצְאוּ אֶת־אַחַד הֶעָשָׂר וְאֵת־אֲשֶׁר אִתָּם נִקְהָלִים יָחַד	33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.
34 הָאֹמְרִים אָכֵן קָם הָאָדוֹן מִן־הַמֵּתִים וְנִרְאָה אֶל־שִׁמְעוֹן	34 Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!«
35 וַיְסַפְּרוּ גַם־הֵם אֵת אֲשֶׁר נַעֲשָׂה לָהֶם בַּדָּרֶךְ וְאֵיךְ הִכִּירֻהוּ בִּבְצִיעַת הַלָּחֶם	35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.
36 עוֹדָם מְדַבְּרִים כַּדְּבָרִים הָאֵלֶּה וְהוּא יֵשׁוּעַ עָמַד בְּתוֹכָם וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם שָׁלוֹם לָכֶם	36 Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!«
37 וְהֵמָּה חַתּוּ וְנִבְעָתוּ וַיַּחְשְׁבוּ כִּי־רוּחַ רָאוּ	37 Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.
38 וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם מַה־זֶּה אַתֶּם נִבְהָלִים וְעַל־מַה־זֶּה מַחֲשָׁבוֹת עֹלוֹת בִּלְבַבְכֶם	38 De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben?
39 רְאוּ אֶת־יָדַי וְאֶת־רַגְלַי כִּי אָנֹכִי הוּא מֻשּׁוּנִי וּרְאוּ כִּי רוּחַ אֵין לוֹ בָּשָׂר וַעֲצָמוֹת כַּאֲשֶׁר אַתֶּם רֹאִים שֶׁיֵּשׁ־לִי	39 Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.«
40 וְאַחֲרֵי אָמְרוֹ אֶת־זֹאת הֶרְאָה אֹתָם אֵת יָדָיו וְאֵת רַגְלָיו	40 Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41 וְהֵם עוֹד לֹא הֶאֱמִינוּ מִשִּׂמְחָה וְתָמָהוּ וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם הֲיֵשׁ־לָכֶם פֹּה דְּבַר־אֹכֶל	41 Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?«
42 וַיִּתְּנוּ לְפָנָיו חֵלֶק דָּג צָלוּי וּמְעַט צוּף דְּבָשׁ	42 Erre adtak neki egy darab sült halat.
43 וַיִּקַּח וַיֹּאכַל לְעֵינֵיהֶם	43 Elvette, és a szemük láttára evett belőle.
44 וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם אֵלֶּה הֵם הַדְּבָרִים אֲשֶׁר דִּבַּרְתִּי אֲלֵיכֶם בְּעוֹד הֱיוֹתִי עִמָּכֶם כִּי הִמָּלֵא יִמָּלֵא כָּל־הַכָּתוּב עָלַי בְּתוֹרַת משֶׁה וּבַנְּבִיאִים וּבַתְּהִלִּים	44 Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.«
45 אָז פָּתַח אֶת־לְבָבָם לְהָבִין אֶת־הַכְּתוּבִים	45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
46 וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם כֵּן כָּתוּב וְכֵן נִגְזָר אֲשֶׁר יְעֻנֶּה הַמָּשִׁיחַ וְיָקוּם מִן־הַמֵּתִים בַּיּוֹם הַשְּׁלִישִׁי	46 Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból.
47 וַאֲשֶׁר תִּקָּרֵא בִשְׁמוֹ תְּשׁוּבָה וּסְלִיחַת הַחֲטָאִים בְּכָל־הַגּוֹיִם הָחֵל מִירוּשָׁלָיִם	47 A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek.
48 וְאַתֶּם עֵדִים בָּזֹאת	48 Ti tanúi vagytok ezeknek.
49 וְהִנְנִי שׁוֹלֵחַ עֲלֵיכֶם אֵת הַבְטָחַת אָבִי וְאַתֶּם שְׁבוּ בָּעִיר יְרוּשָׁלַיִם עַד כִּי־תִלְבְּשׁוּ עֹז מִמָּרוֹם	49 Én majd elküldöm nektek azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.«
50 וַיּוֹלִיכֵם מִחוּץ לָעִיר עַד־בֵּית הִינִי וַיִּשָּׂא אֶת־יָדָיו וַיְבָרְכֵם	50 Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket.
51 וַיְהִי בְּבָרְכוֹ אֹתָם וַיִּפָּרֵד מֵאִתָּם וַיִּנָּשֵׂא הַשָּׁמָיְמָה	51 Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe.
52 וְהֵם הִשְׁתַּחֲווּ־לוֹ וַיָּשׁוּבוּ לִירוּשָׁלַיִם בְּשִׂמְחָה גְדוֹלָה	52 Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.
53 וַיִּהְיוּ תָמִיד בַּמִּקְדָּשׁ מְהַלְלִים וּמְבָרְכִים אֶת־הָאֱלֹהִים אָמֵן	53 Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.