Amos (עמוס) - Amos 48

STUTTGARTENSIA-DELITZSCH	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 לְמֹואָב כֹּה־אָמַר יְהוָה צְבָאֹות אֱלֹהֵי יִשְׂרָאֵל הֹוי אֶל־נְבֹו כִּי שֻׁדָּדָה הֹבִישָׁה נִלְכְּדָה קִרְיָתָיִם הֹבִישָׁה הַמִּשְׂגָּב וָחָתָּה	1 Moábról. Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: »Jaj Nábónak, mert elpusztult, megszégyenült Kirjátaim, elfoglalták, megszégyenült a vár, és megzavarodott!
2 אֵין עֹוד תְּהִלַּת מֹואָב בְּחֶשְׁבֹּון חָשְׁבוּ עָלֶיהָ רָעָה לְכוּ וְנַכְרִיתֶנָּה מִגֹּוי גַּם־מַדְמֵן תִּדֹּמִּי אַחֲרַיִךְ תֵּלֶךְ חָרֶב	2 Nincs többé Moáb dicsősége, Hesbonban gonoszságot terveztek ellene: ‘Jöjjetek, és irtsuk ki a nemzetek közül!’ Te is megsemmisülsz, Madmén, kard jár a nyomodban.
3 קֹול צְעָקָה מֵחֹרֹונָיִם שֹׁד וָשֶׁבֶר גָּדֹול	3 Kiáltás hangzik Oronaimból: ‘Pusztulás és nagy romlás!’
4 נִשְׁבְּרָה מֹואָב הִשְׁמִיעוּ זְּעָקָה [צְעֹורֶיהָ כ] (צְעִירֶיהָ׃ ק)	4 Összetört Moáb, kiáltásuk Coárig hallatszik.
5 כִּי מַעֲלֵה [הַלֻּחֹות כ] (הַלּוּחִית ק) בִּבְכִי יַעֲלֶה־בֶּכִי כִּי בְּמֹורַד חֹורֹנַיִם צָרֵי צַעֲקַת־שֶׁבֶר שָׁמֵעוּ	5 Bizony, a Lúit emelkedőjén keserves sírással mennek fel; bizony, Oronaim lejtőjén ellenség hallja az összetörtek kiáltását:
6 נֻסוּ מַלְּטוּ נַפְשְׁכֶם וְתִהְיֶינָה כַּעֲרֹועֵר בַּמִּדְבָּר	6 ‘Fussatok, mentsétek meg életeteket, legyetek olyanok, mint cserje a pusztában!’
7 כִּי יַעַן בִּטְחֵךְ בְּמַעֲשַׂיִךְ וּבְאֹוצְרֹותַיִךְ גַּם־אַתְּ תִּלָּכֵדִי וְיָצָא [כְמִישׁ כ] (כְמֹושׁ ק) בַּגֹּולָה כֹּהֲנָיו וְשָׂרָיו [יַחַד כ] (יַחְדָּיו׃ ק)	7 Mivel műveidben és kincseidben bíztál, téged is elfoglalnak; Kámos fogságba megy papjaival és fejedelmeivel együtt.
8 וְיָבֹא שֹׁדֵד אֶל־כָּל־עִיר וְעִיר לֹא תִמָּלֵט וְאָבַד הָעֵמֶק וְנִשְׁמַד הַמִּישֹׁר אֲשֶׁר אָמַר יְהוָה	8 Pusztító jön minden város ellen, és egy város sem menekül meg; elpusztul a völgy, és tönkremegy a síkság, ahogyan megmondta az Úr.
9 תְּנוּ־צִיץ לְמֹואָב כִּי נָצֹא תֵּצֵא וְעָרֶיהָ לְשַׁמָּה תִהְיֶינָה מֵאֵין יֹושֵׁב בָּהֵן	9 Adjatok szárnyat Moábnak, hogy elszállva eltávozzék! Mert városai pusztasággá lesznek, nem lesz lakó bennük.
10 אָרוּר עֹשֶׂה מְלֶאכֶת יְהוָה רְמִיָּה וְאָרוּר מֹנֵעַ חַרְבֹּו מִדָּם	10 Átkozott, aki az Úr munkáját hanyagul végzi, és átkozott, aki kíméli kardját a vértől!
11 שַׁאֲנַן מֹואָב מִנְּעוּרָיו וְשֹׁקֵט הוּא אֶל־שְׁמָרָיו וְלֹא־הוּרַק מִכְּלִי אֶל־כֶּלִי וּבַגֹּולָה לֹא הָלָךְ עַל־כֵּן עָמַד טַעְמֹו בֹּו וְרֵיחֹו לֹא נָמָר׃ ס	11 Gondtalanul élt Moáb ifjúkora óta, és nyugodtan pihent borseprőjén, nem öntötték át egyik edényből a másikba, és fogságba sem ment; ezért maradt meg íze benne, és illata sem változott.
12 לָכֵן הִנֵּה־יָמִים בָּאִים נְאֻם־יְהוָה וְשִׁלַּחְתִּי־לֹו צֹעִים וְצֵעֻהוּ וְכֵלָיו יָרִיקוּ וְנִבְלֵיהֶם יְנַפֵּצוּ	12 Azért íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor csaposokat küldök rá, akik megcsapolják; edényeit kiürítik, és korsóit összetörik.
13 וּבֹשׁ מֹואָב מִכְּמֹושׁ כַּאֲשֶׁר־בֹּשׁוּ בֵּית יִשְׂרָאֵל מִבֵּית אֵל מִבְטֶחָם	13 Megszégyenül Moáb Kámos miatt, ahogyan megszégyenült Izrael háza Bétel miatt, amelyben bízott.
14 אֵיךְ תֹּאמְרוּ גִּבֹּורִים אֲנָחְנוּ וְאַנְשֵׁי־חַיִל לַמִּלְחָמָה	14 Hogyan mondhatjátok: ‘Hősök vagyunk, és harcra edzett férfiak?’
15 שֻׁדַּד מֹואָב וְעָרֶיהָ עָלָה וּמִבְחַר בַּחוּרָיו יָרְדוּ לַטָּבַח נְאֻם־הַמֶּלֶךְ יְהוָה צְבָאֹות שְׁמֹו	15 Elpusztul Moáb, városait megszállják, és válogatott ifjai a vágóhídra mennek – mondja a Király, akinek Seregek Ura a neve. –
16 קָרֹוב אֵיד־מֹואָב לָבֹוא וְרָעָתֹו מִהֲרָה מְאֹד	16 Hamarosan eljön Moáb balszerencséje, és veszte nagyon gyorsan közeledik.
17 נֻדוּ לֹו כָּל־סְבִיבָיו וְכֹל יֹדְעֵי שְׁמֹו אִמְרוּ אֵיכָה נִשְׁבַּר מַטֵּה־עֹז מַקֵּל תִּפְאָרָה	17 Szánakozzatok rajta mind, akik körülötte vagytok, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: ‘Hogy összetört az erős jogar, az ékes pálca!’
18 רְדִי מִכָּבֹוד [יֹשְׁבֶי כ] (וּשְׁבִי ק) בַצָּמָא יֹשֶׁבֶת בַּת־דִּיבֹון כִּי־שֹׁדֵד מֹואָב עָלָה בָךְ שִׁחֵת מִבְצָרָיִךְ	18 Szállj le dicsőségedből, és ülj szomjúságban, Díbon leánya, aki ott laksz! Mert Moáb pusztítója felvonult ellened, lerombolja erődítményeidet.
19 אֶל־דֶּרֶךְ עִמְדִי וְצַפִּי יֹושֶׁבֶת עֲרֹועֵר שַׁאֲלִי־נָס וְנִמְלָטָה אִמְרִי מַה־נִּהְיָתָה	19 Állj ki az útra, és tekints szét, Ároer lakója! Kérdezd meg a futót és menekülőt, s mondd: ‘Mi történt?’
20 הֹבִישׁ מֹואָב כִּי־חַתָּה [הֵילִילִי כ] (הֵילִילוּ ׀ ק) [וּזְעָקִי כ] (וּזְעָקוּ ק) הַגִּידוּ בְאַרְנֹון כִּי שֻׁדַּד מֹואָב	20 Megszégyenült Moáb, mert megzavarodott. Jajgassatok és kiáltsatok, hirdessétek az Arnon mellett, hogy elpusztult Moáb!
21 וּמִשְׁפָּט בָּא אֶל־אֶרֶץ הַמִּישֹׁר אֶל־חֹלֹון וְאֶל־יַהְצָה וְעַל־ [מֹופָעַת כ] (מֵיפָעַת׃ ק)	21 Ítélet jött el a sík földre, Helonra, Jászára és Mefaátra,
22 וְעַל־דִּיבֹון וְעַל־נְבֹו וְעַל־בֵּית דִּבְלָתָיִם	22 Díbonra, Nábóra és Bétdeblataimra,
23 וְעַל קִרְיָתַיִם וְעַל־בֵּית גָּמוּל וְעַל־בֵּית מְעֹון	23 Kirjátaimra, Bétgámulra és Bétmáonra,
24 וְעַל־קְרִיֹּות וְעַל־בָּצְרָה וְעַל כָּל־עָרֵי אֶרֶץ מֹואָב הָרְחֹקֹות וְהַקְּרֹבֹות	24 Káriótra, Boszrára és Moáb földjének minden városára, a távoliakra és a közeliekre.
25 נִגְדְּעָה קֶרֶן מֹואָב וּזְרֹעֹו נִשְׁבָּרָה נְאֻם יְהוָה	25 Letörték Moáb szarvát, és karját összezúzták – mondja az Úr. –
26 הַשְׁכִּירֻהוּ כִּי עַל־יְהוָה הִגְדִּיל וְסָפַק מֹואָב בְּקִיאֹו וְהָיָה לִשְׂחֹק גַּם־הוּא	26 Részegítsétek le, mert az Úrral szemben nagyra tört! Tenyereljen bele Moáb a saját okádékába, és legyen nevetség tárgya ő is!
27 וְאִם ׀ לֹוא הַשְּׂחֹק הָיָה לְךָ יִשְׂרָאֵל אִם־בְּגַנָּבִים [נִמְצָאָה כ] (נִמְצָא ק) כִּי־מִדֵּי דְבָרֶיךָ בֹּו תִּתְנֹודָד	27 Vajon nem volt-e neked nevetség tárgya Izrael? Vagy talán tolvajok közt kapták rajta, hogy valahányszor beszélsz róla, fejedet csóválod?
28 עִזְבוּ עָרִים וְשִׁכְנוּ בַּסֶּלַע יֹשְׁבֵי מֹואָב וִהְיוּ כְיֹונָה תְּקַנֵּן בְּעֶבְרֵי פִי־פָחַת	28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklán, Moáb lakói! Legyetek olyanok, mint a galamb, mely a hasadék nyílásának oldalain fészkel!
29 שָׁמַעְנוּ גְאֹון־מֹואָב גֵּאֶה מְאֹד גָּבְהֹו וּגְאֹונֹו וְגַאֲוָתֹו וְרֻם לִבֹּו	29 Hallottunk Moáb gőgjéről – gőgös nagyon –: büszkeségéről, gőgjéről, kevélységéről és szívének fennhéjázásáról.
30 אֲנִי יָדַעְתִּי נְאֻם־יְהוָה עֶבְרָתֹו וְלֹא־כֵן בַּדָּיו לֹא־כֵן עָשׂוּ	30 Én ismerem kérkedését – mondja az Úr –, hamis a fecsegése, hamisak a tettei.
31 עַל־כֵּן עַל־מֹואָב אֲיֵלִיל וּלְמֹואָב כֻּלֹּה אֶזְעָק אֶל־אַנְשֵׁי קִיר־חֶרֶשׂ יֶהְגֶּה	31 Ezért jajgatok Moáb miatt, és egész Moábért kiáltok; Kír-Heresz férfiai miatt sóhajtoznak.
32 מִבְּכִי יַעְזֵר אֶבְכֶּה־לָּךְ הַגֶּפֶן שִׂבְמָה נְטִישֹׁתַיִךְ עָבְרוּ יָם עַד יָם יַעְזֵר נָגָעוּ עַל־קֵיצֵךְ וְעַל־בְּצִירֵךְ שֹׁדֵד נָפָל	32 Jázer siratásánál jobban siratlak, Sibma szőlőtője! Indáid túlnyúltak a tengeren, Jázer tengeréig értek; gyümölcsödre és szüretedre pusztító tört rá.
33 וְנֶאֶסְפָה שִׂמְחָה וָגִיל מִכַּרְמֶל וּמֵאֶרֶץ מֹואָב וְיַיִן מִיקָבִים הִשְׁבַּתִּי לֹא־יִדְרֹךְ הֵידָד הֵידָד לֹא הֵידָד	33 Eltűnt az öröm és ujjongás a gyümölcsöskertből, Moáb földjéről; a bort a sajtókból eltüntettem, nem tapossák örömkiáltással, a kiáltás nem örömkiáltás.
34 מִזַּעֲקַת חֶשְׁבֹּון עַד־אֶלְעָלֵה עַד־יַהַץ נָתְנוּ קֹולָם מִצֹּעַר עַד־חֹרֹנַיִם עֶגְלַת שְׁלִשִׁיָּה כִּי גַּם־מֵי נִמְרִים לִמְשַׁמֹּות יִהְיוּ	34 Hesbon kiáltozása Eláléig ér, Jászáig hallatják hangjukat, Szegortól Oronaimig, Eglát-Selisijjáig; mert Nemrim vizei is pusztasággá lesznek.
35 וְהִשְׁבַּתִּי לְמֹואָב נְאֻם־יְהוָה מַעֲלֶה בָמָה וּמַקְטִיר לֵאלֹהָיו	35 Kipusztítom Moábból – mondja az Úr – azt, aki áldozatot mutat be a magaslaton, és isteneinek tömjénez.
36 עַל־כֵּן לִבִּי לְמֹואָב כַּחֲלִלִים יֶהֱמֶה וְלִבִּי אֶל־אַנְשֵׁי קִיר־חֶרֶשׂ כַּחֲלִילִים יֶהֱמֶה עַל־כֵּן יִתְרַת עָשָׂה אָבָדוּ	36 Ezért zokog a szívem Moábért, miként a fuvola, és zokog a szívem Kír-Heresz férfiaiért, miként a fuvola. Ezért veszett el tartaléka, amit szerzett.
37 כִּי כָל־רֹאשׁ קָרְחָה וְכָל־זָקָן גְּרֻעָה עַל כָּל־יָדַיִם גְּדֻדֹת וְעַל־מָתְנַיִם שָׂק	37 Bizony, minden fej kopasz, és minden szakáll levágva; minden kézen vágások, és a derékon zsákruha.
38 עַל כָּל־גַּגֹּות מֹואָב וּבִרְחֹבֹתֶיהָ כֻּלֹּה מִסְפֵּד כִּי־שָׁבַרְתִּי אֶת־מֹואָב כִּכְלִי אֵין־חֵפֶץ בֹּו נְאֻם־יְהוָה	38 Moábban minden háztetőn és terein mindenütt gyász van, mert összetörtem Moábot, mint egy edényt, mely senkinek sem tetszik – mondja az Úr. –
39 אֵיךְ חַתָּה הֵילִילוּ אֵיךְ הִפְנָה־עֹרֶף מֹואָב בֹּושׁ וְהָיָה מֹואָב לִשְׂחֹק וְלִמְחִתָּה לְכָל־סְבִיבָיו׃ ס	39 Hogy megzavarodott! Jajgassatok! Hogy hátat fordított Moáb, hogy megszégyenült! Nevetség tárgyává lesz Moáb, elrettentésül egész környezetének.
40 כִּי־כֹה אָמַר יְהוָה הִנֵּה כַנֶּשֶׁר יִדְאֶה וּפָרַשׂ כְּנָפָיו אֶל־מֹואָב	40 Mert így szól az Úr: Íme, mint a sas, úgy repül, és kiterjeszti szárnyát Moábra.
41 נִלְכְּדָה הַקְּרִיֹּות וְהַמְּצָדֹות נִתְפָּשָׂה וְהָיָה לֵב גִּבֹּורֵי מֹואָב בַּיֹּום הַהוּא כְּלֵב אִשָּׁה מְצֵרָה	41 Elfoglalják a városokat, és a várakat beveszik; Moáb hőseinek szíve olyan lesz azon a napon, mint a vajúdó asszony szíve.
42 וְנִשְׁמַד מֹואָב מֵעָם כִּי עַל־יְהוָה הִגְדִּיל	42 Elpusztul Moáb, nem lesz többé nép, mert az Úrral szemben nagyra tört.
43 פַּחַד וָפַחַת וָפָח עָלֶיךָ יֹושֵׁב מֹואָב נְאֻם־יְהוָה	43 Rettenet, verem és háló vár rád, Moáb lakója – mondja az Úr. –
44 [הַנִּיס כ] (הַנָּס ק) מִפְּנֵי הַפַּחַד יִפֹּל אֶל־הַפַּחַת וְהָעֹלֶה מִן־הַפַּחַת יִלָּכֵד בַּפָּח כִּי־אָבִיא אֵלֶיהָ אֶל־מֹואָב שְׁנַת פְּקֻדָּתָם נְאֻם־יְהוָה	44 Aki elmenekül a rettenet elől, beleesik a verembe, és aki kijön a veremből, azt megfogja a háló; mert elhozom Moábra meglátogatásuk esztendejét – mondja az Úr. –
45 בְּצֵל חֶשְׁבֹּון עָמְדוּ מִכֹּחַ נָסִים כִּי־אֵשׁ יָצָא מֵחֶשְׁבֹּון וְלֶהָבָה מִבֵּין סִיחֹון וַתֹּאכַל פְּאַת מֹואָב וְקָדְקֹד בְּנֵי שָׁאֹון	45 Hesbon árnyékában álltak meg erőtlenül a menekülők; de tűz csapott ki Hesbonból, és láng Szeón közepéből; megemésztette Moáb halántékát, és a zajongók feje tetejét.
46 אֹוי־לְךָ מֹואָב אָבַד עַם־כְּמֹושׁ כִּי־לֻקְּחוּ בָנֶיךָ בַּשֶּׁבִי וּבְנֹתֶיךָ בַּשִּׁבְיָה	46 Jaj neked, Moáb! Elveszett Kámos népe! Mert fiaid fogságba kerültek, és leányaid rabságba.
47 וְשַׁבְתִּי שְׁבוּת־מֹואָב בְּאַחֲרִית הַיָּמִים נְאֻם־יְהוָה עַד־הֵנָּה מִשְׁפַּט מֹואָב׃ ס	47 De majd jóra fordítom Moáb sorsát a végső napokban« – mondja az Úr. Eddig tart Moáb ítélete.