Acts of the Apostles 4

CATHOLIC PUBLIC DOMAIN	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 But while they were speaking to the people, the priests and the magistrate of the temple and the Sadducees overwhelmed them,	1 Amíg ők a néphez beszéltek, odajöttek a papok, a templomőrség parancsnoka és a szaddúceusok.
2 being grieved that they were teaching the people and announcing in Jesus the resurrection from the dead.	2 Ezek bosszankodtak, hogy tanítják a népet, és hirdetik a halálból való feltámadást Jézusban.
3 And they laid hands on them, and they placed them under guard until the next day. For it was now evening.	3 Kezet emeltek tehát rájuk, és őrizetbe vették őket másnapig, mert már esteledett.
4 But many of those who had heard the word believed. And the number of men became five thousand.	4 De azok közül sokan, akik az igét hallgatták, hittek, úgyhogy a férfiak száma elérte az ötezret.
5 And it happened on the next day that their leaders and elders and scribes gathered together in Jerusalem,	5 Történt pedig másnap, hogy a vezetőembereik, a vének és az írástudók összegyűltek Jeruzsálemben,
6 including Annas, the high priest, and Caiaphas, and John and Alexander, and as many as were of the priestly family.	6 velük Annás főpap és Kaifás is, valamint János és Alexander, és ahányan csak voltak a főpapi nemzetségből.
7 And stationing them in the middle, they questioned them: “By what power, or in whose name, have you done this?”	7 Miután középre állították őket, megkérdezték: »Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?«
8 Then Peter, filled with the Holy Spirit, said to them: “Leaders of the people and elders, listen.	8 Ekkor Péter Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: »Népünk vezetői és ti vének, halljátok!
9 If we today are judged by a good deed done to an infirm man, by which he has been made whole,	9 Ti ma felelősségre vontok minket, mert jót tettünk egy beteg emberrel, hogy megtudjátok, hogyan lett újra egészséges.
10 let it be known to all of you and to all of the people of Israel, that in the name of our Lord Jesus Christ the Nazarene, whom you crucified, whom God has raised from the dead, by him, this man stands before you, healthy.	10 Vegyétek hát tudomásul mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll ez itt előttetek egészségesen.
11 He is the stone, which was rejected by you, the builders, which has become the head of the corner.	11 Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely szegletkő lett;
12 And there is no salvation in any other. For there is no other name under heaven given to men, by which it is necessary for us to be saved.”	12 és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell.«
13 Then, seeing the constancy of Peter and John, having verified that they were men without letters or learning, they wondered. And they recognized that they had been with Jesus.	13 Amikor látták Péter és János állhatatosságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, elcsodálkoztak, és rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak.
14 Also, seeing the man who had been cured standing with them, they were unable to say anything to contradict them.	14 Mivel azonban látták, hogy a meggyógyult ember is mellettük áll, semmiben sem mondhattak ellent.
15 But they ordered them to withdraw outside, away from the council, and they conferred among themselves,	15 Megparancsolták tehát nekik, hogy menjenek ki a gyűlésből, azután így tanakodtak egymás között:
16 saying: “What shall we do to these men? For certainly a public sign has been done through them, before all the inhabitants of Jerusalem. It is manifest, and we cannot deny it.	16 »Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hogy csakugyan Jeruzsálem összes lakója előtt ismeretes csodajelet műveltek, az nyilvánvaló, és nem tagadhatjuk.
17 But lest it spread further among the people, let us threaten them not to speak anymore in this name to any man.”	17 Nehogy azonban még tovább terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy ne beszéljenek többé senkinek se ennek a nevében.«
18 And calling them in, they warned them not to speak or teach at all in the name of Jesus.	18 Azután beszólították őket, és megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében.
19 Yet truly, Peter and John said in response to them: “Judge whether it is just in the sight of God to listen to you, rather than to God.	19 Péter és János azonban azt felelték nekik: »Ítéljétek meg ti, vajon helyes volna-e Isten színe előtt, ha inkább hallgatnánk rátok, mint Istenre!
20 For we are unable to refrain from speaking the things that we have seen and heard.”	20 Hisz lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk!«
21 But they, threatening them, sent them away, having not found a way that they might punish them because of the people. For all were glorifying the things that had been done in these events.	21 Azok erre újra megfenyegették, majd elbocsátották őket, mivel nem találtak módot arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mert mindenki dicsőítette Istent azért, ami az emberrel történt.
22 For the man in whom this sign of a cure had been accomplished was more than forty years old.	22 Hiszen több, mint negyven éves volt az, akivel a gyógyulásnak ez a csodajele történt.
23 Then, having been released, they went to their own, and they reported in full what the leaders of the priests and the elders had said to them.	23 Elbocsátásuk után övéikhez mentek, és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének.
24 And when they had heard it, with one accord, they lifted up their voice to God, and they said: “Lord, you are the One who made heaven and earth, the sea and all that is in them,	24 Mikor azok meghallották ezt, egy szívvel-lélekkel így fohászkodtak Istenhez: »Urunk, te vagy az, aki ‘alkottad az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van’ ,
25 who, by the Holy Spirit, through the mouth of our father David, your servant, said: ‘Why have the Gentiles been seething, and why have the people been pondering nonsense?	25 aki Dávidnak, a mi atyánknak, a te szolgádnak szájával, a Szentlélek által azt mondtad: ‘Miért acsarkodnak a nemzetek s terveznek hiúságokat a népek?
26 The kings of the earth have stood up, and the leaders have joined together as one, against the Lord and against his Christ.’	26 A föld királyai felkeltek, egybegyűltek mind a fejedelmek az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen’ .
27 For truly Herod and Pontius Pilate, with the Gentiles and the people of Israel, joined together in this city against your holy servant Jesus, whom you anointed	27 Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel,
28 to do what your hand and your counsel had decreed would be done.	28 hogy végrehajtsák, amiről kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék.
29 And now, O Lord, look upon their threats, and grant to your servants that they may speak your word with all confidence,	29 Most tehát, Urunk, tekints fenyegetéseikre, s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet.
30 by extending your hand in cures and signs and miracles, to be done through the name of your holy Son, Jesus.”	30 Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.«
31 And when they had prayed, the place in which they were gathered was moved. And they were all filled with the Holy Spirit. And they were speaking the Word of God with confidence.	31 Miután így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan beteltek Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét.
32 Then the multitude of believers were of one heart and one soul. Neither did anyone say that any of the things that he possessed were his own, but all things were common to them.	32 A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt.
33 And with great power, the Apostles were rendering testimony to the Resurrection of Jesus Christ our Lord. And great grace was in them all.	33 Az apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges volt a kegyelem mindnyájukban.
34 And neither was anyone among them in need. For as many as were owners of fields or houses, selling these, were bringing the proceeds of the things that they were selling,	34 Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták,
35 and were placing it before the feet of the Apostles. Then it was divided to each one, just as he had need.	35 és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt.
36 Now Joseph, who the Apostles surnamed Barnabas (which is translated as ‘son of consolation’), who was a Levite of Cyprian descent,	36 Így József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta – ennek jelentése: Vigasztalás fia –,
37 since he had land, he sold it, and he brought the proceeds and placed these at the feet of the Apostles.	37 mivel szántóföldje volt, eladta azt, az árát pedig elhozta, és letette az apostolok lábához.