ΣΟΦΟΝΙΑΣ - Sofonia - Zephaniah 2

LXX	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 συναχθητε και συνδεθητε το εθνος το απαιδευτον	1 Szálljatok magatokba, térjetek magatokba, ti szeretetre nem méltó nép,
2 προ του γενεσθαι υμας ως ανθος παραπορευομενον προ του επελθειν εφ' υμας οργην κυριου προ του επελθειν εφ' υμας ημεραν θυμου κυριου	2 mielőtt bekövetkezik a rendelés, és szétszóródtok, mint a tovaszálló pelyva, mielőtt rátok jönne az Úr izzó haragja, mielőtt rátok jönne az Úr haragjának napja!
3 ζητησατε τον κυριον παντες ταπεινοι γης κριμα εργαζεσθε και δικαιοσυνην ζητησατε και αποκρινεσθε αυτα οπως σκεπασθητε εν ημερα οργης κυριου	3 Keressétek az Urat valamennyien, ti alázatosai a földnek, akik az ő törvénye szerint cselekszetek; törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatosságra, hátha így rejtekhelyet találtok az Úr haragjának napján!
4 διοτι γαζα διηρπασμενη εσται και ασκαλων εσται εις αφανισμον και αζωτος μεσημβριας εκριφησεται και ακκαρων εκριζωθησεται	4 Mert rommá lesz Gáza, és pusztasággá Askalon; fényes nappal elűzik Asdódot, és kiirtják Akkaront.
5 ουαι οι κατοικουντες το σχοινισμα της θαλασσης παροικοι κρητων λογος κυριου εφ' υμας χανααν γη αλλοφυλων και απολω υμας εκ κατοικιας	5 Jaj nektek, tengerpart lakói, krétaiak nemzetsége! Az Úr igéje így szól rólad, Kánaán, filiszteusok földje: »Bizony, elpusztítalak, úgyhogy lakosod nem marad!«
6 και εσται κρητη νομη ποιμνιων και μανδρα προβατων	6 És a tengerpart pásztorok pihenőhelyévé lesz, és juhok aklaivá;
7 και εσται το σχοινισμα της θαλασσης τοις καταλοιποις οικου ιουδα επ' αυτους νεμησονται εν τοις οικοις ασκαλωνος δειλης καταλυσουσιν απο προσωπου υιων ιουδα οτι επεσκεπται αυτους κυριος ο θεος αυτων και απεστρεψε την αιχμαλωσιαν αυτων	7 és vidéke Júda házának maradékára száll, ők legeltetnek majd rajta, és Askalon házaiban térnek este nyugovóra, mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenük, és jóra fordítja sorsukat.
8 ηκουσα ονειδισμους μωαβ και κονδυλισμους υιων αμμων εν οις ωνειδιζον τον λαον μου και εμεγαλυνοντο επι τα ορια μου	8 »Hallottam Moáb gyalázkodását, és Ammon fiainak káromlásait, melyekkel népemet gyalázták, és hetvenkedtek területével szemben.
9 δια τουτο ζω εγω λεγει κυριος των δυναμεων ο θεος ισραηλ διοτι μωαβ ως σοδομα εσται και οι υιοι αμμων ως γομορρα και δαμασκος εκλελειμμενη ως θιμωνια αλωνος και ηφανισμενη εις τον αιωνα και οι καταλοιποι λαου μου διαρπωνται αυτους και οι καταλοιποι εθνους μου κληρονομησουσιν αυτους	9 Ezért életemre mondom, én – mondja a Seregek Ura, Izrael Istene –, hogy Moáb olyanná lesz mint Szodoma, és Ammon fiai olyanokká, mint Gomorra: tövises sivataggá, sóhalmazzá, és pusztasággá mindörökké. Népem maradéka rabolja ki majd őket, és nemzetemnek megmaradottjai veszik majd birtokukba őket.«
10 αυτη αυτοις αντι της υβρεως αυτων διοτι ωνειδισαν και εμεγαλυνθησαν επι τον κυριον τον παντοκρατορα	10 Ez történik majd velük kevélységükért, mert káromolták a Seregek Urának népét, és hetvenkedtek vele szemben.
11 επιφανησεται κυριος επ' αυτους και εξολεθρευσει παντας τους θεους των εθνων της γης και προσκυνησουσιν αυτω εκαστος εκ του τοπου αυτου πασαι αι νησοι των εθνων	11 Félelmetesnek bizonyul az Úr velük szemben, mert ő megsemmisíti a föld minden istenét, és őt imádja majd mindenki a maga lakóhelyén, a nemzetek valamennyi szigete.
12 και υμεις αιθιοπες τραυματιαι ρομφαιας μου εστε	12 »Titeket is, etiópok, megöl majd az én kardom!«
13 και εκτενει την χειρα αυτου επι βορραν και απολει τον ασσυριον και θησει την νινευη εις αφανισμον ανυδρον ως ερημον	13 Kiterjeszti kezét észak felé is, és elveszti Asszúrt, és pusztasággá teszi Ninivét, kietlen sivataggá.
14 και νεμησονται εν μεσω αυτης ποιμνια και παντα τα θηρια της γης και χαμαιλεοντες και εχινοι εν τοις φατνωμασιν αυτης κοιτασθησονται και θηρια φωνησει εν τοις διορυγμασιν αυτης κορακες εν τοις πυλωσιν αυτης διοτι κεδρος το αναστημα αυτης	14 Nyájak heverésznek majd benne, az állatok mindenféle fajtája: pelikán és sündisznó alszik majd oszlopai között; éneklő madár szól ablakain, és holló tanyázik szemöldökfáin, mert lehullott a cédrusburkolat.
15 αυτη η πολις η φαυλιστρια η κατοικουσα επ' ελπιδι η λεγουσα εν καρδια αυτης εγω ειμι και ουκ εστιν μετ' εμε ετι πως εγενηθη εις αφανισμον νομη θηριων πας ο διαπορευομενος δι' αυτης συριει και κινησει τας χειρας αυτου	15 Ilyenné lesz a dicső város, mely oly nyugodtan lakott, mely azt gondolta magában: »Csak én! És rajtam kívül nincs több ilyen!« Hogy is lett ily pusztasággá, vadállatok tanyájává? Mindenki, aki átmegy rajta, fütyül, és a kezével legyint.