Psalms 142

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 I cried unto the LORD with my voice; with my voice unto the LORD did I make my supplication.	1 Maszkíl Dávidtól, amikor a barlangban volt. Imádság.
2 I poured out my complaint before him; I shewed before him my trouble.	2 Szavammal az Úrhoz kiáltok, szavammal az Úrhoz könyörgök.
3 When my spirit was overwhelmed within me, then thou knewest my path. In the way wherein I walked have they privily laid a snare for me.	3 Színe elé öntöm imádságomat, nyomorúságomat feltárom előtte.
4 I looked on my right hand, and beheld, but there was no man that would know me: refuge failed me; no man cared for my soul.	4 Ha lelkem elcsügged bennem, te ismered ösvényeimet. Azon az úton, amelyen járok, titkon tőrt vetettek nekem.
5 I cried unto thee, O LORD: I said, Thou art my refuge and my portion in the land of the living.	5 Fürkészve tekintek jobbra, de nincs, aki észrevenne! Nincs számomra menedék, nem akad, aki életemmel törődne.
6 Attend unto my cry; for I am brought very low: deliver me from my persecutors; for they are stronger than I.	6 Hozzád kiáltok, Uram, Mondom: »Te vagy az én bizodalmam, osztályrészem az élők földjén.
7 Bring my soul out of prison, that I may praise thy name: the righteous shall compass me about; for thou shalt deal bountifully with me.	7 Méltasd figyelemre könyörgésemet, mert nagyon megaláztak engem. Szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam.
	8 Vezess ki a börtönből, hogy dicsérjem nevedet; Körülvesznek majd az igazak, Amikor jót teszel velem.«