Luke 14

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And it came to pass, when Jesus went into the house of one of the chief of the Pharisees, on the sabbath day, to eat bread, that they watched him.	1 Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt.
2 And behold, there was a certain man before him that had the dropsy.	2 Ott egy vízkóros ember került elébe.
3 And Jesus answering, spoke to the lawyers and Pharisees, saying: Is it lawful to heal on the sabbath day?	3 Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: »Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?«
4 But they held their peace. But he taking him, healed him, and sent him away.	4 Azok csak hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította, és elbocsátotta.
5 And answering them, he said: Which of you shall have an ass or an ox fall into a pit, and will not immediately draw him out, on the sabbath day?	5 Aztán így szólt hozzájuk: »Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?«
6 And they could not answer him to these things.	6 Erre nem tudtak mit felelni.
7 And he spoke a parable also to them that were invited, marking how they chose the first seats at the table, saying to them:	7 A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik:
8 When thou art invited to a wedding, sit not down in the first place, lest perhaps one more honourable than thou be invited by him:	8 »Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Nehogy előforduljon, hogy ha nálad előkelőbbet is meghívtak volna,
9 And he that invited thee and him, come and say to thee, Give this man place: and then thou begin with shame to take the lowest place.	9 odajöjjön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: ‘Add át a helyedet!’ És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
10 But when thou art invited, go, sit down in the lowest place; that when he who invited thee, cometh, he may say to thee: Friend, go up higher. Then shalt thou have glory before them that sit at table with thee.	10 Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ‘Barátom! Menj följebb!’ Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt.
11 Because every one that exalteth himself, shall be humbled; and he that humbleth himself, shall be exalted.	11 Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.«
12 And he said to him also that had invited him: When thou makest a dinner or a supper, call not thy friends, nor thy brethren, nor thy kinsmen, nor thy neighbours who are rich; lest perhaps they also invite thee again, and a recompense be made to thee.	12 Annak pedig, aki őt meghívta, ezt mondta: »Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat, akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked.
13 But when thou makest a feast, call the poor, the maimed, the lame, and the blind;	13 Amikor vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.
14 And thou shalt be blessed, because they have not wherewith to make thee recompense: for recompense shall be made thee at the resurrection of the just.	14 Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat.«
15 When one of them that sat at table with him, had heard these things, he said to him: Blessed is he that shall eat bread in the kingdom of God.	15 Az egyik vendég ennek hallatára így szólt hozzá: »Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában!«
16 But he said to him: A certain man made a great supper, and invited many.	16 Ő pedig ezt válaszolta: »Egy ember nagy vendégséget rendezett és sokakat meghívott.
17 And he sent his servant at the hour of supper to say to them that were invited, that they should come, for now all things are ready.	17 A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: ‘Jöjjetek, mert már minden el van készítve!’
18 And they began all at once to make excuse. The first said to him: I have bought a farm, and I must needs go out and see it: I pray thee, hold me excused.	18 De azok közül sorra mindegyik kezdte magát kimenteni. Az első azt mondta neki: ‘Földet vettem, el kell mennem megnézni; kérlek, ments ki engem!’
19 And another said: I have bought five yoke of oxen, and I go to try them: I pray thee, hold me excused.	19 A másik meg azt mondta: ‘Öt pár ökröt vettem, megyek kipróbálni őket; kérlek, ments ki engem!’
20 And another said: I have married a wife, and therefore I cannot come.	20 Egy másik azt mondta: ‘Most nősültem, azért nem mehetek!’
21 And the servant returning, told these things to his lord. Then the master of the house, being angry, said to his servant: Go out quickly into the streets and lanes of the city, and bring in hither the poor, and the feeble, and the blind, and the lame.	21 Amikor a szolga visszatért, jelentette mindezt urának. Erre a házigazda megharagudott, és ezt mondta szolgájának: ‘Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!’
22 And the servant said: Lord, it is done as thou hast commanded, and yet there is room.	22 A szolga jelentette: ‘Uram! Megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely.’
23 And the Lord said to the servant: Go out into the highways and hedges, and compel them to come in, that my house may be filled.	23 Akkor az Úr ezt mondta a szolgájának: ‘Menj ki az utakra és a sövényekhez! Kényszerítsd bejönni az embereket, hogy megteljék a házam.’
24 But I say unto you, that none of those men that were invited, shall taste of my supper.	24 Mondom azonban nektek, hogy azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli meg a lakomámat.«
25 And there went great multitudes with him. And turning, he said to them:	25 Nagy népsokaság ment vele, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta:
26 If any man come to me, and hate not his father, and mother, and wife, and children, and brethren, and sisters, yea and his own life also, he cannot be my disciple.	26 »Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját életét is, nem lehet az én tanítványom.
27 And whosoever doth not carry his cross and come after me, cannot be my disciple.	27 És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.
28 For which of you having a mind to build a tower, doth not first sit down, and reckon the charges that are necessary, whether he have wherewithal to finish it:	28 Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni?
29 Lest, after he hath laid the foundation, and is not able ti finish it, all that see it begin to mock him,	29 Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt:
30 Saying: This man began to build, and was not able to finish.	30 ‘Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni.’
31 Or what king, about to go to make war against another king, doth not first sit down, and think whether he be able, with ten thousand, to meet him that, with twenty thousand, cometh against him?	31 Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?
32 Or else, whilst the other is yet afar off, sending an embassy, he desireth conditions of peace.	32 Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van.
33 So likewise every one of you that doth not renounce all that he possesseth, cannot be my disciple.	33 Így tehát aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.
34 Salt is good. But if the salt shall lose its savour, wherewith shall it be seasoned?	34 Jó a só; de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg?
35 It is neither profitable for the land nor for the dunghill, but shall be cast out. He that hath ears to hear, let him hear.	35 Sem a földre, sem a szemétdombra nem való, hanem hogy kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«