Isaiah 40

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Be comforted, be comforted, my people, saith your God.	1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja a ti Istenetek.
2 Speak ye to the heart of Jerusalem, and call to her: for her evil is come to an end, her iniquity is forgiven: she hath received of the hand of the Lord double for all her sins.	2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és kiáltsátok neki, hogy letelt szolgálata, letörlesztette bűnét, hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől minden vétkéért!
3 The voice of one crying in the desert: Prepare ye the way of the Lord, make straight in the wilderness the paths of our God.	3 Egy hang kiált: »Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek!
4 Every valley shall be exalted, and every mountain and hill shall be made low, and the crooked shall become straight, and the rough ways plain.	4 Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá!
5 And the glory of the Lord shall be revealed, and all flesh together shall see, that the mouth of the Lord hath spoken.	5 Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és meglátja minden test Isten üdvösségét. Bizony, az Úr szája szólt.«
6 The voice of one, saying: Cry. And I said: What shall I cry? All flesh is grass, and all the glory thereof as the flower of the held.	6 Egy hang szól: »Kiálts!« És mondtam: »Mit kiáltsak?« Minden test csak fű, és az ember minden dicsősége olyan, mint a fű virága.
7 The grass is withered, and the dower is fallen, because the spirit of the Lord hath blown upon it. Indeed the people is grass:	7 Elszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete ráfúj. Valóban csak fű a nép.
8 The grass is withered, and the flower is fallen: but the word of our Lord endureth for ever.	8 Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava megmarad örökre.
9 Get thee up upon a high mountain, thou that bringest good tidings to Sion: lift up thy voice with strength, thou that bringest good tidings to Jerusalem: lift it up, fear not. Say to the cities of Juda: Behold your God:	9 Magas hegyre menj föl, te, aki jó hírt viszel Sionnak! Emeld fel erősen hangodat, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek! Emeld fel, ne félj! Mondd Júda városainak: »Íme, a ti Istenetek!
10 Behold the Lord God shall come with strength, and his arm shall rule: Behold his reward is with him and his work is before him.	10 Íme, az Úristen hatalommal jön, és karja uralkodik; íme, fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt.
11 He shall feed his flock like a shepherd: he shall gather together the lambs with his arm, and shall take them up in his bosom, and he himself shall carry them that are with young.	11 Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti.«
12 Who hath measured the waters in the hollow of his hand, and weighed the heavens with his palm? who hath poised with three fingers the bulk of the earth, and weighed the mountains in scales, and the hills in a balance?	12 Ki mérte meg markával a vizet, és az eget arasszal ki mérte fel? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki mérte le mérlegen a hegyeket, és a dombokat mérlegserpenyőben?
13 Who hath forwarded the spirit of the Lord? or who hath been his counsellor, and hath taught him?	13 Ki irányította az Úr lelkét, vagy ki volt tanácsadója, aki oktatta őt?
14 With whom hath he consulted, and who hath instructed him, and taught him the path of justice, and taught him knowledge, and shewed him the way of understanding?	14 Kivel tanácskozott, ki világosította fel, és ki tanította őt az igazság ösvényére? Ki tanította tudományra, és az okosság útjára ki oktatta?
15 Behold the Gentiles are as a drop of a bucket, and are counted as the smallest grain of a balance: behold the islands are as a little dust.	15 Íme, a nemzetek olyanok, mint vízcsepp a vödrön, és mint porszem a mérlegserpenyőn, annyit érnek; íme, a szigetek, mint a por, annyit nyomnak.
16 And Libanus shall not be enough to burn, nor the beasts thereof sufficient for a burnt offering.	16 A Libanon nem elég a tűzgyújtásra, és vadállata nem elég az égőáldozathoz.
17 All nations are before him as if they had no being at all, and are counted to him as nothing, and vanity.	17 A nemzetek mind, mint a semmi, olyanok előtte, üres semmiségnek számítanak neki.
18 To whom then have you likened God? or what image will you make for him?	18 Kihez hasonlíthatnátok Istent, vagy milyen képmást készíthetnétek róla?
19 Hath the workman cast a graven statue? or hath the goldsmith formed it with gold, or the silversmith with plates of silver?	19 A bálványszobrot mesterember önti, ötvös vonja be arannyal, és olvaszt rá ezüstláncokat.
20 He hath chosen strong wood, and that will not rot: the skilful workman seeketh how he may set up an idol that may not be moved.	20 Aki túl szegény az adományhoz, nem korhadó fát választ, és hozzáértő mestert keres magának, hogy bálványszobrot készítsen, amely nem inog meg.
21 Do you not know? hath it not been heard? hath it not been told you from the beginning? have you not understood the foundations of the earth ?	21 Vajon nem tudjátok, nem halljátok? Nem hirdették kezdettől fogva nektek? Nem értettétek meg a föld alapjait?
22 It is he that sitteth upon the globe of the earth, and the inhabitants thereof are as locusts: he that stretcheth out the heavens as nothing, and spreadeth them out as a tent to dwell in.	22 Az, aki a földkorong felett trónol, melynek lakói olyanok, mint a sáskák; aki kiteríti, mint a fátylat, az eget, és kifeszíti, mint a sátrat lakóhelyül;
23 He that bringeth the searchers of secrets to nothing, that hath made the judges of the earth as vanity.	23 aki a fejedelmeket megsemmisíti, a föld bíráit a semmivel teszi egyenlővé;
24 And surely their stock was neither planted, nor sown, nor rooted in the earth: suddenly he hath blown upon them, and they are withered, and a whirlwind shall take them away as stubble.	24 amikor még el sem ültették, el sem vetették őket, és még gyökeret sem vert törzsük a földben, máris rájuk fúj, és kiszáradnak, és a szélvész, mint a pelyvát, elsodorja őket.
25 And to whom have ye likened me, or made me equal, saith the Holy One?	25 »Kihez hasonlíthatnátok engem, hogy egyenlő volnék vele?« – mondja a Szent.
26 Lift up your eyes on high, and see who hath created these things: who bringeth out their host by number, and calleth them all by their names: by the greatness of his might, and strength, and power, not one of them was missing.	26 Emeljétek a magasba szemeteket, és nézzétek: ki teremtette ezeket? Aki előhozza szám szerint seregüket, és mindnyájukat nevén szólítja; nagy ereje és erős hatalma miatt egyikük sem marad el.
27 Why sayest thou, O Jacob, and speakest, O Israel: My way is hid from the Lord, and my judgment is passed over from my God?	27 Miért mondod, Jákob, és miért szólsz így, Izrael: »Rejtve van utam az Úr előtt, és Istenem figyelmét igazságom elkerüli«?
28 Knowest thou not, or hast thou not heard? the Lord is the everlasting God, who hath created the ends of the earth: he shall not faint, nor labour, neither is there any searching out of his wisdom.	28 Vajon nem tudod? Vagy nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határait teremtette. Nem fárad el, és nem lankad el, bölcsessége kifürkészhetetlen.
29 It is he that giveth strength to the weary, and increaseth force and might to them that are not.	29 Erőt ad a fáradtnak, és az erőtlennek megsokasítja erejét.
30 Youths shall faint, and labour, and young men shall fall by infirmity.	30 Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak, s az ifjak is megbotolva eleshetnek;
31 But they that hope in the Lord shall renew their strength, they shall take wings as eagles, they shall run and not be weary, they shall walk and not faint.	31 de akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.