Wisdom 17

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 For thy judgments, O Lord, are great, and thy words cannot be expressed: therefore undisciplined souls have erred.	1 Mivel kifürkészhetetlenek a te ítéleteid, Uram, és kimondhatatlanok igéid, azért estek tévedésbe a bárdolatlan lelkek.
2 For while the wicked thought to be able to have dominion over the holy nation, they themselves being fettered with the bonds of darkness, and a long night, shut up in their houses, lay there exiled from the eternal providence.	2 Amíg ugyanis azt hitték a gonoszok, hogy elnyomhatják a szent népet, a sötétség és a hosszú éjjel bilincsei megkötözték őket, úgyhogy tető alá zárva, s az örök gondviseléstől számkivetve feküdtek.
3 And while they thought to lie hid in their obscure sins, they were scattered under a dark veil of forgetfulness, being horribly afraid and troubled with exceeding great astonishment.	3 Amíg azt hitték, hogy titkos bűneik mellett, a feledés sötét leple alatt rejtve lehetnek, elszéledtek, iszonyúan megdöbbentek, és szörnyű ámulatukban megzavarodtak.
4 For neither did the den that held them, keep them from fear: for noises coming down troubled them, and sad visions appearing to them, affrighted them.	4 Még az őket befogadó zugban sem szabadultak a félelemtől, mert rettenetes zaj háborgatta őket, komor alakok jelentek meg előttük és félemlítették meg őket.
5 And no power of fire could give them light, neither could the bright flames of the stars enlighten that horrible night.	5 Semmiféle tűznek sem volt számukra elegendő világító ereje, de a csillagok lobogó fénye sem tudta e komor éjjelt beragyogni.
6 But there appeared to them a sudden fire, very dreadful: and being struck with the fear of that face, which was not seen, they thought the things which they saw to be worse:	6 De hirtelen kigyúlt félelmes lángok jelentek meg nekik, és a soha nem látott jelenségtől megriadva, a látottakat a valónál rosszabbnak gondolták.
7 And the delusions of their magic art were put down, and their boasting of wisdom was reproachfully rebuked.	7 A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan végződött a bölcsességgel való kérkedés próbája.
8 For they who promised to drive away fears and troubles from a sick soul, were sick themselves of a fear worthy to be laughed at.	8 Akik ugyanis fogadkoztak, hogy kiűznek a beteg lélekből félelmet, nyugtalanságot, maguk is nevetséges aggódás betegei lettek,
9 For though no terrible thing disturbed them: yet being scared with the passing by of beasts, and hissing of serpents, they died for fear: and denying that they saw the air, which could by no means be avoided.	9 mert akkor is, amikor nem ijesztette őket semmi rémség, ha mellettük állatok szaladtak vagy kígyók sziszegtek, megborzadtak, és remegve majdhogy ki nem múltak. Még a levegőbe sem mertek tekinteni, holott azt sehogysem lehet elkerülni.
10 For whereas wickedness is fearful, it beareth witness of its condemnation: for a troubled conscience always forecasteth grievous things.	10 Mivel ugyanis a gonoszság gyáva, tanúsítja azt is, hogy elítélik, és kegyetlen dolgokat vár mindig a zaklatott lelkiismeret.
11 For fear is nothing else but a yielding up of the succours from thought.	11 A félelem ugyanis nem egyéb, mint a segítség gondolatának feladása.
12 And while there is less expectation from within, the greater doth it count the ignorance of that cause which bringeth the torment.	12 Minél gyengébb tehát belül a remény, annál kínosabbnak érzik a bizonytalanságot a csapás forrása felől.
13 But they that during that night, in which nothing could be done, and which came upon them from the lowest and deepest hell, slept the same sleep.	13 Azokat pedig, akik az alélt éjjelen, amely az alvilág mélységes fenekéről jött elő, egyazon álomba merülten feküdtek,
14 Were sometimes molested with the fear of monsters, sometimes fainted away, their soul failing them: for a sudden and unlooked for fear was come upon them.	14 hol rémes kísértetek űzték, hol pedig a lélek kábultságában ernyedtek, mert hirtelen, váratlan félelem jött rájuk.
15 Moreover if any of them had fallen down, he was kept shut up in prison without irons.	15 Így aztán, ha valaki leroskadt közülük, fogollyá lett, vasbilincs nélkül is börtönbe zárva.
16 For if any one were a husbandman, or a shepherd, or a labourer in the field, and was suddenly overtaken, he endured a necessity from which he could not fly.	16 Akit meglepett, akár földműves volt, akár pásztor vagy mezei munkás, el nem kerülhető kényszerbe jutott,
17 For they were all bound together with one chain of darkness. Whether it were a whistling wind, or the melodious voice of birds, among the spreading branches of trees, or a fall of water running down with violence,	17 mert mindannyiukat egyazon sötétség bilincsei fogták. Akár suhogó szél volt az, akár sűrű lombú csalitból hangzott szépcsengésű madárszó, akár sebesen iramló víznek moraja,
18 Or the mighty noise of stones tumbling down, or the running that could not be seen of beasts playing together, or the roaring voice of wild beasts, or a rebounding echo from the highest mountains: these things made them to swoon for fear.	18 akár aláhulló sziklák hatalmas robaja, akár ugrándozó állatok láthatatlan futása, vagy ordító vadállatok üvöltése, akár pedig a magas hegyekről verődő visszhang: mind megfélemlítette s megdermesztette őket.
19 For the whole world was enlightened with a clear light, and none were hindered in their labours.	19 Mert az egész földkerekség tündöklő fényben úszott, és fennakadás nélkül élhetett a munkának,
20 But over them only was spread a heavy night, an image of that darkness which was to come upon them. But they were to themselves more grievous than the darkness.	20 csak őrájuk borult a terhes éjjel, a rájuk váró sötétség képe. De a sötétségnél is inkább terhükre voltak önmaguknak.