Giobbe 8

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 E BILDAD Suhita rispose, e disse:	1 És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:
2 Infino a quando proferirai tali ragionamenti, E saranno le parole della tua bocca come un vento impetuoso?	2 »Meddig beszélsz ilyeneket, és meddig olyanok a szád szavai, mint a heves szél?
3 Iddio pervertirebbe egli il giudicio? L’Onnipotente pervertirebbe egli la giustizia?	3 Vajon Isten meghamisítja-e a jogot, s a Mindenható elcsavarja-e az igazságot?
4 Se i tuoi figliuoli hanno peccato contro a lui, Egli altresì li ha dati in mano del lor misfatto.	4 Ha vétettek is gyermekeid ellene, s ő gonoszságuk kezére adta őket,
5 Ma quant’è a te, se tu ricerchi Iddio, E chiedi grazia all’Onnipotente;	5 éretted azonban, ha Istent híven keresed s a Mindenhatót kérleled,
6 Se tu sei puro e diritto, Certamente egli si risveglierà di presente in favor tuo, E farà prosperare il tuo giusto abitacolo.	6 – ha valóban tiszta vagy és igaz – érted csakhamar felserken, és helyreállítja hajlékodat igazságod szerint,
7 E la tua condizione di prima sarà stata piccola, E l’ultima diventerà grandissima	7 olyannyira, hogyha előbbi dolgaid csekélyek voltak, majd annál inkább gyarapszanak az utóbbiak.
8 Perciocchè domanda pur le età primiere, E disponti ad informarti da’ padri loro;	8 Kérdezd csak az előbbi nemzedéket, és vizsgáld szorgosan az atyák tudományát,
9 Imperocchè, quant’è a noi, siamo sol da ieri in qua, E non abbiamo intendimento; Perchè i nostri giorni son come un’ombra sopra la terra;	9 – hisz mi csak tegnapiak vagyunk és mit sem tudunk, mert napjaink a földön olyanok, mint az árnyék –,
10 Non insegnerannoti essi, e non parlerannoti, E non trarranno essi fuori ragionamenti dal cuor loro?	10 s ők megtanítanak és megmondják neked, és szívük mélyéből merítik mondásaikat:
11 Il giunco sorgerà egli senza pantano? L’erba de’ prati crescerà ella senz’acqua?	11 Tenyészik-e káka nedvesség nélkül? Nőhet-e sás víz nélkül?
12 E pure, mentre è ancor verde, e non è ancora segata, Si secca avanti ogni altra erba.	12 Bár még virul, és ki sem szakítják kézzel, mégis előbb elszárad, mint a többi fűféle.
13 Tali son le vie di tutti quelli che dimenticano Iddio, E così perirà la speranza dell’ipocrita;	13 Ilyen mindazok sorsa, akik Istenről megfeledkeznek, s a képmutató reménye meghiúsul.
14 La cui speranza sarà troncata, E la cui confidanza sarà una casa di ragnolo.	14 Nem tetszik neki dőresége, és bizodalma pókháló.
15 Egli si appoggerà in su la casa sua, ma quella non istarà ferma; Egli si atterrà ad essa, ma ella non istarà in piè.	15 Házára támaszkodik, de meg nem állhat, megerősíti, de nem áll helyt.
16 Egli è verdeggiante al sole, E i suoi rami si spandono fuori in sul giardino, nel quale è piantato;	16 Nedvesnek látszik, mielőtt a nap feljön, és felkeltekor előjön hajtása;
17 Le sue radici s’intralciano presso alla fonte, Egli mira la casa di pietra.	17 kőrakás fölött fonódnak gyökerei, és kövek között tartózkodik;
18 Ma, se alcuno lo manderà in ruina, divellendolo dal luogo suo, Questo lo rinnegherà dicendo: Io non ti vidi giammai.	18 ha azonban kipusztítják helyéről, az kitagadja őt és mondja: ‘Nem ismerlek!’
19 Ecco, tale è l’allegrezza della sua via, E dalla polvere ne germoglieranno altri	19 mert élete útjának az az öröme, hogy a földből ismét mások sarjadnak.
20 Ecco, Iddio non disdegna l’uomo intiero; Ma altresì non presta la mano a’ maligni.	20 Nem veti el Isten a jámbor lelkűt, de nem fogja kézen a gonoszokat.
21 Ancora empierà egli la tua bocca di riso, E le tue labbra di giubilo.	21 Megtelik még a szád nevetéssel, és ajkad ujjongással;
22 Quelli che ti odiano saranno vestiti di vergogna; Ma il tabernacolo degli empi non sarà più	22 akik gyűlölnek téged, szégyenbe öltöznek, s a gonoszok sátra nem lesz állandó.«