Isaías 9

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 El pueblo que caminaba en las tinieblas ha visto una gran luz: sobre los que habitaban en el país de la oscuridad ha brillado una luz.	1 A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát; akik a halál árnyékának országában laknak, azokra világosság ragyog.
2 Tú has multiplicado la alegría, has acrecentado el gozo; ellos se regocijan en tu presencia, como se goza en la cosecha, como cuando reina la alegría por el reparto del botín.	2 Megsokasítod az ujjongást, megnöveled az örömet; örvendenek színed előtt, ahogy örvendenek aratáskor, és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják.
3 Porque el yugo que pesaba sobre él, la barra sobre su espalda y el palo de su carcelero, todo eso lo has destrozado como en el día de Madián.	3 Mert összetöröd terhes igáját a vállára nehezedő botot, és sanyargatójának pálcáját, mint Mádián napján.
4 Porque todas las botas usadas en la refriega y las túnicas manchadas de sangre, serán presa de las llamas, pasto del fuego.	4 Mert minden dübörögve menetelő katonacipő és vérben megforgatott ruha elégetésre kerül, tűz martaléka lesz.
5 Porque un niño nos ha nacido, un hijo nos ha sido dado. La soberanía reposa sobre sus hombros y se le da por nombre: «Consejero maravilloso, Dios fuerte, Padre para siempre, Príncipe de la paz».	5 Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk; az uralom az ő vállán lesz, és így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.
6 Su soberanía será grande, y habrá una paz sin fin para el trono de David y para su reino; él lo establecerá y lo sostendrá por el derecho y la justicia, desde ahora y para siempre. El celo del Señor de los ejércitos hará todo esto.	6 Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királysága fölött, hogy megszilárdítsa és megerősítse azt joggal és igazsággal, mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.
7 El Señor ha enviado una palabra a Jacob. Ella caerá sobre Israel:	7 Igét küldött az Úr Jákobra, és az ráhullott Izraelre.
8 la conocerá el pueblo entero, Efraím y los habitantes de Samaría, esos que andan diciendo con arrogancia y presunción:	8 Tudni fogja azt az egész nép, Efraim és Szamaria lakói, akik gőgjükben és szívük kevélységében így szóltak:
9 «¡Cayeron los ladrillos, pero construiremos con piedras talladas; fueron cortados los sicómoros, pero los suplantaremos con cedros!».	9 »A téglák leomlottak, de majd faragott kőből építkezünk; a vadfügefákat kivágták, de majd cédrusokat ültetünk helyükbe.«
10 El Señor suscitó contra él a sus adversarios e incitó a sus enemigos.	10 Az Úr hatalmat ad ellenségeinek fölöttük, és ellenfeleit felingerli:
11 Aram al este, los filisteos por detrás, y ellos devoraron a Israel a boca llena. A pesar de todo esto, no se aplacó su ira y su mano está aún extendida.	11 Szíriát keletről, a filiszteusokat nyugatról, és felfalják Izraelt tele szájjal. Mindezzel nem fordult el haragja, hanem keze még ki van nyújtva.
12 Pero el pueblo no ha vuelto al que lo golpeaba, no ha buscado al Señor de los ejércitos.	12 De a nép nem tért meg ahhoz, aki őt megverte, és a Seregek Urát nem keresték.
13 Y el Señor arrancó a Israel, en un sólo día. cabeza y cola, palmera y junco.	13 Ezért az Úr levágja Izraelről a fejet és farkat, a pálmát és kákát egy napon:
14 –El anciano y el noble son la cabeza, el profeta, maestro de mentiras, es la cola–.	14 a vén és a tekintélyes a fej, és a hazugságot tanító próféta a farok.
15 Los guías de este pueblo lo extraviaron y los que se dejaron guiar, han sido devorados.	15 E nép vezetői tévútra visznek, és akiket vezetnek, összezavarodnak.
16 Por eso el Señor no perdona a sus jóvenes ni se compadece de sus huérfanos y de sus viudas, porque todo este pueblo es impío y malvado y toda boca profiere insensateces. A pesar de todo esto, no se aplacó su ira y su mano está aún extendida.	16 Ezért az Úr nem örül ifjainak, és árváin meg özvegyein nem könyörül; mert mindegyikük elvetemült és gonosztevő, s minden száj bolondságot beszél. Mindezzel nem fordult el haragja, hanem keze még ki van nyújtva.
17 Porque la maldad quema como el fuego, devora cardos y espinas, arde en las espesuras del bosque, y el humo se alza en torbellinos.	17 Fellángol ugyanis az istentelenség, mint a tűz, mely megemészti a tövist és a tüskét, felgyújtja az erdő bozótját, és a füst büszkén gomolyog fölfelé.
18 Por el furor del Señor de los ejércitos se incendia el país, y el pueblo es como pasto del fuego. Nadie se compadece de su hermano,	18 A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld, s a nép olyan lesz, mint a tűznek martaléka: senki sem kíméli testvérét.
19 cada uno devora la carne de su prójimo: corta a la derecha, y queda con hambre; devora a la izquierda, y no se sacia.	19 Habzsol jobboldalt, de éhezik, eszik baloldalt, de nem lakik jól; mindenki a társa húsát marja:
20 Manasés devora a Efraím, Efraím a Manasés, y los dos juntos acometen contra Judá. A pesar de todo esto, no se aplacó su ira y su mano está aún extendida	20 Manassze Efraimot, Efraim Manasszét, és ketten együtt Júda ellen fordulnak.
	21 S ezzel még nem fordult el az Úr haragja, a keze még ki van nyújtva!