Salmos 102

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Oración del afligido que, en su angustia, derrama su llanto ante el Señor.	1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
2 Señor, escucha mi oración y llegue a ti mi clamor;	2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.
3 no me ocultes tu rostro en el momento del peligro; inclina hacia mí tu oído, respóndeme pronto, cuando te invoco.	3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
4 Porque mis días se disipan como el humo, y mis huesos arden como brasas;	4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.
5 mi corazón se seca, marchitado como la hierba, ¡y hasta me olvido de comer mi pan!	5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
6 Los huesos se me pegan a la piel, por la violencia de mis gemidos.	6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.
7 Me parezco a una lechuza del desierto, soy como el búho entre las ruinas;	7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
8 estoy desvelado, y me lamento como un pájaro solitario en el tejado;	8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.
9 mis enemigos me insultan sin cesar, y enfurecidos, me cubren de imprecaciones.	9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
10 Yo como ceniza en vez de pan y mezclo mi bebida con lágrimas,	10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat
11 a causa de tu indignación y tu furor, porque me alzaste en alto y me arrojaste.	11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
12 Mis días son como sombras que se agrandan, y me voy secando como la hierba.	12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.
13 Pero tú, Señor, reinas para siempre, y tu Nombre permanece eternamente.	13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
14 Tú te levantarás, te compadecerás de Sión, porque ya es hora de tenerle piedad, ya ha llegado el momento señalado:	14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!
15 tus servidores sienten amor por esas piedras y se compadecen de esas ruinas.	15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.
16 Las naciones temerán tu Nombre, Señor, y los reyes de la tierra se rendirán ante tu gloria:	16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.
17 cuando el Señor reedifique a Sión y aparezca glorioso en medio de ella;	17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.
18 cuando acepte la oración del desvalido y no desprecie su plegaria.	18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.
19 Quede esto escrito para el tiempo futuro y un pueblo renovado alabe al Señor:	19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
20 porque él se inclinó desde su alto Santuario y miró a la tierra desde el cielo,	20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,
21 para escuchar el lamento de los cautivos y librar a los condenados a muerte.	21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
22 para proclamar en Sión el nombre del Señor y su alabanza en Jerusalén,	22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
23 cuando se reúnan los pueblos y los reinos, y sirvan todos juntos al Señor.	23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
24 Mis fuerzas se debilitaron por el camino y se abreviaron mis días;	24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
25 pero yo digo: «Dios mío, no me lleves en la mitad de mi vida, tú que permaneces para siempre».	25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
26 En tiempos remotos, fundaste la tierra, y el cielo es obra de tus manos;	26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
27 ellos se acaban, y tú permaneces: se desgastan lo mismo que la ropa, los cambias como a un vestido, y ellos pasan.	27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
28 Tú, en cambio, eres siempre el mismo, y tus años no tienen fin.	28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
29 Los hijos de tus servidores tendrán una morada y su descendencia estará segura ante ti.	29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«