Isaia 47

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Scendi giuso, e siedi nella polvere, o tu vergine figliuola di Babilonia, e mangia in terra; e non si è sedia alla figliuola de' Caldei, però che non sarai chiamata più morbida e tenera.	1 Szállj le, és ülj a porba, Babilon szűz leánya! Ülj le a földre, nincs trónus, káldeaiak leánya! Mert nem hívnak téged többé elpuhultnak és kényesnek.
2 Togli la macina, e macina la farina; iscopri la tua vergogna, iscopri l'omero, e manifesta la gamba, e passa li fiumi.	2 Fogd a kézimalmot, és őrölj lisztet! Vedd le fátyladat, emeld fel uszályodat, fedd fel combodat, kelj át folyókon!
3 E sarà veduta la tua vergogna, e sarà veduto lo tuo vitupero; e piglieronne vendetta, e nessuno potrà (contrastare nè) resistere a me.	3 Táruljon fel meztelenséged, és legyen láthatóvá szégyened! »Bosszút állok, és nem kímélek senkit«
4 Lo nostro ricomperatore sì ha nome (lo) Signore delli esèrciti, e santo d' Israel.	4 – mondja a mi megváltónk, Seregek Ura az ő neve, Izrael Szentje.
5 Siedi e taci, figliuola de' Caldei; entra nella tenebre; però che non sarai chiamata più donna de' reami.	5 Ülj csendben, és menj a sötétbe, káldeaiak leánya, mert nem hívnak téged többé országok úrnőjének!
6 Io sono adirato sopra il populo mio, e contaminai la mia ereditade, e puosili nella tua mano; e non ponesti loro le misericordie, e gravasti sopra lo vecchio molto forte lo tuo giogo.	6 Megharagudtam népemre, megfosztottam szentségétől örökségemet, és kezedbe adtam őket; nem gyakoroltál velük irgalmat, az öregre is ráraktad súlyos igádat.
7 E io, dicesti, sarò signora in sempiterno. Tu non hai poste queste cose sopra lo tuo cuore, e non ti se' ricordata del tuo fine.	7 Azt mondtad: »Örökké úrnő leszek!« Nem szívlelted meg ezeket, nem gondoltál a végére.
8 E ora adunque odi queste cose, tu dilicata che abiti a fidanza, la quale dici nel tuo cuore: io sono, e niuno è sanza me; io non istarò vedova, e non sarò sterile (cioè sanza figliuoli).	8 De most halld ezt, te elpuhult, aki biztonságban laksz, és azt mondod szívedben: »Én vagyok, és rajtam kívül nincs más; nem fogok özvegyen lakni, és nem ismerem a gyermektelenséget!«
9 A te verranno queste due cose subitamente in uno dì, cioè lo vedovatico e la sterilitade (cioè che non farai figliuoli): tutte le cose sono venute sopra te per la moltitudine de' tuoi maleficii, e per la veemente durezza de' tuoi incantatori.	9 Elér majd téged mind a kettő, hirtelen, egyetlen napon: a gyermektelenség és özvegység; egy szempillantás alatt elérnek téged, hiába sok varázslatod, és varázsigéid nagy ereje.
10 E tu avesti fidanza nella tua malizia, e di. cesti: non è chi [mi] vegga. La tua scienza e la tua sapienza, questa è quella che ha ingannato te. E dicesti nel tuo cuore: io sono, e non è altra sanza me.	10 Gonoszságodban bíztál, és azt mondtad: »Nincs senki, aki látna engem.« Bölcsességed és tudományod vezetett félre téged, hogy azt mondd szívedben: »Én vagyok, és rajtam kívül nincs más.«
11 Lo male verrà sopra te, e non saprai lo suo nascimento; e la miseria (verrà e) ruinerà sopra te, la quale tu non potrai scacciare; sopra te verrà la miseria, la quale tu non sai.	11 Elér majd téged a baj, nem tudod elhárítani, és rád szakad a veszedelem, nem bírod elfordítani; elér téged egy szempillantás alatt a pusztulás, melyet nem ismersz.
12 Sta colli tuoi incantatori, e con la moltitudine de' tuoi maleficii, nelli quali tu durasti fatica dalla tua gioventudine, se forse ti giovasse in alcuna cosa, ovvero sì potessi essere fatta più forte.	12 Állj elő hát varázsigéiddel és sok varázslatoddal, melyekkel ifjúkorod óta vesződtél! Hátha hasznot húzhatsz, hátha félelmet keltesz.
13 Tu mancasti nella moltitudine de' tuoi consigli; stiano, e salvino te li indovini del cielo, li quali contemplavano le stelle, e computavano li mesi, acciò che loro annunciassono per quelli à te le cose che debbono venire.	13 Kimerültél sok tervedben; álljanak hát elő, és szabadítsanak meg téged, akik az eget vizsgálják, akik a csillagokat nézik, és tudtul adják minden újholdkor, mi történik majd veled!
14 Ecco che sono fatti (a te) quasi come uno filo di legne secche, lo fuoco li arse; non liberarono l'anime loro della mano della fiamma; e non vi sono carboni (ovvero bracia accesa) con quali loro si scaldino, e non è fuoco che possano sedere intorno a quello.	14 Íme, olyanok lettek, mint a tarló, tűz égeti el őket, nem mentik meg életüket a láng hatalmából; nem parázs az, melynél melegedhetnének, nem tűzhely, hogy előtte ülhetnének.
15 E così è fatto a te in qualunque cosa tu faticasti; e li tuoi mercatanti dalla loro giovinezza ciascuno avea errato nella sua via; e non è chi faccia salute.	15 Így jársz azokkal, akikkel vesződtél, akikkel ifjúkorod óta kereskedtél; mindegyik a maga útján tévelyeg, nincs, aki megszabadítson téged.