Salmi 35

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In fine, al servo del Signore.	1 Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.
2 Disse l'ingiusto, acciò che pecchi in sè medesimo: dinanzi alli suoi occhi non è timore del Signore.	2 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!
3 Imperò [che] nel suo cospetto operò con inganni, acciò fusse ritrovata la sua iniquità nell' odio.	3 Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«
4 Le parole della sua bocca sono iniquità e inganno; non volse intendere per fare bene.	4 Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!
5 Nel suo letto pensò la iniquità; fu presente a ogni via non buona, e non ebbe in odio la malizia.	5 Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:
6 Signore, in cielo è la tua misericordia; la tua verità è insino alle nubi.	6 Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!
7 La tua giustizia è come monte di Dio; li tuoi molti giudicii sono come abisso. Salvarai, Signore, gli uomini e gli animali;	7 Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.
8 come, Iddio, moltiplicasti la tua misericordia. Ma gli figliuoli delli uomini spereranno nella defensione delle tue ale.	8 Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!
9 Inebriaransi dalla ubertà della tua casa; e abbeverara'li col torrente del tuo diletto.	9 Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.
10 Imperò che appo te è il fonte della vita; e nel tuo lume vederemo il lume.	10 Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«
11 Dimostra la tua misericordia a coloro che sanno te, e la tua giustizia alli dritti di cuore.	11 Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.
12 A me non venga il piede della superbia; non mi mova la mano del peccatore.	12 Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.
13 Quivi cascorono gli operatori delle iniquità; sono scacciati, e non potero stare.	13 Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.
	14 Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.
	15 De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.
	16 Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.
	17 Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.
	18 Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.
	19 Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.
	20 Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.
	21 Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«
	22 Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!
	23 Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!
	24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,
	25 és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«
	26 Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.
	27 De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«
	28 Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.