Esodo 10

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 E disse lo Signore a Moisè: va a Faraone; io ancora indurai lo cuore suo e delli servi suoi, acciò ch' io faccia questi miei segni in lui.	1 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Menj be a fáraóhoz, mert megkeményítettem a szívét, és szolgáinak szívét, hogy véghez vigyem rajta ezeket a jeleimet,
2 E narri nelle orecchie del figliuolo tuo e dei nepoti tuoi, quante volte io abbia contrito Egitto, e li miei segni abbia fatto in loro; e sappiate ch' io sono lo Signore Iddio.	2 és hogy elbeszélhesd majd fiaidnak és unokáidnak, hányszor törtem meg az egyiptomiakat, s hogyan hajtottam végre rajtuk jeleimet. Így megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!«
3 Entrarono adunque Moisè ed Aaron, e dissero a lui: questo dice lo Signore Iddio degli Ebrei: persino a che tu non ti vogli sottoporre a me? la scia lo mio popolo, acciò ch' ei facci sacrificio a me.	3 Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és azt mondták neki: »Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarsz meghódolni előttem? Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem!
4 Ma se tu sarai costante, e non vogli lasciare lui: ecco io inducerò domani grilli nelle fini tue.	4 Ha ellenszegülsz, s nem akarod elbocsátani, íme, holnap sáskát hozok határodra.
5 Li quali copriranno tutte le terre; e niuna cosa fuori di loro apparisca; ma mangino ogni cosa sarà scampata dalla gragnola; e certo egli roderanno tutti li legni che germinano nelli campi.	5 Az úgy ellepi a föld színét, hogy semmi sem látszik ki belőle, és megeszi, ami a jégeső után megmaradt. Lerág minden fát, amely a mezőn kihajt,
6 Ed empiranno le case tue e delli servi tuoi e di tutti gli Egizii, quanti non videro li padri tuoi e li avoli, poscia che nascerono sopra la terra insino al presente dì. E rivolsesi, e partissi Moisè da Faraone.	6 ellepi házaidat és szolgáidnak, az összes egyiptominak a házát. Nem láttak annyit atyáid és őseid attól fogva, hogy megjelentek a földön, mindmáig!« Azzal megfordult, és kiment a fáraó színe elől.
7 E dissero li servi di Faraone a lui: perchè sostegnamo noi questo scandolo? Lascia li uomini, acciò che egli sacrifichino a Dio loro. Non vedi tu, che perirà Egitto?	7 Azt mondták erre a fáraó szolgái: »Meddig szenvedjük még ezt a veszedelmet? Engedd el azokat az embereket, hadd áldozzanak az Úrnak, az ő Istenüknek! Nem látod, hogy elpusztul Egyiptom?«
8 E richiamarono Moisè ed Aaron a Faraone, il quale disse a loro: andate e sacrificate a Dio vostro. Ma chi sono coloro che vi debbeno andare?	8 Visszahívták erre Mózest és Áront a fáraó elé, és ő azt mondta nekik: »Menjetek, áldozzatok az Úrnak, a ti Isteneteknek! Kik mennek el közületek?«
9 Disse Moisè: colli piccolini nostri e colli più vecchi anderemo, con li figliuoli e figliuole, colle pecore e coll'armento. Egli è veramente la solennità del Signore Iddio nostro.	9 Azt mondta Mózes: »Kicsinyeinkkel és öregeinkkel együtt megyünk, fiainkkal és lányainkkal, juhainkkal és állatainkkal, mert ünnepe lesz az Úrnak, a mi Istenünknek!«
10 E rispose Faraone: così lo Signore è con voi, come adunque lascerò voi e li figliuoli vostri. A chi è dubbio, che pessimamente abbiate pensato?	10 A fáraó azt felelte erre: »Úgy legyen az Úr veletek, ahogy én elengedlek titeket és gyermekeiteket! Ki vonhatná kétségbe, hogy a szándékotok gonosz?
11 Non si farà così; ma andate solamente gli uomini, e sacrificate al Signore; veramente voi medesimi addomandaste questo. E incontanente cacciati sono dal cospetto di Faraone.	11 Nem jó lesz ez! Menjetek egyedül ti, férfiak, és áldozzatok az Úrnak, hisz magatok is ezt kértétek!« Mindjárt ki is kergették őket a fáraó színe elől.
12 Ma disse lo Signore a Moisè: istendi la mano tua sopra la terra d'Egitto a' grilli, acciò che saglino sopra la terra, e sopra quella sì divorino tutta l'erba ch' è rimasa dalla gragnola.	12 Így szólt erre az Úr Mózeshez: »Nyújtsd ki kezed Egyiptom földje fölé, hogy sáskák szálljanak rá, és faljanak fel minden füvet, amely a jégesőből megmaradt!«
13 Ed istese Moisè la verga sopra la terra di Egitto; e lo Signore v indusse lo vento ardente tutto quello dì e la notte; e fatto la mattina, lo vento ardente levoe li grilli.	13 Erre Mózes kinyújtotta botját Egyiptom földje fölé, az Úr pedig forró szelet küldött azon az egész napon és éjszakán át. Amikor reggel lett, a forró szél előhozta a sáskákat.
14 Li quali salirono sopra tutta la terra d'Egitto, e stettero in tutti li fini d'Egitto sanza numero; li quali innanzi quello tempo non v'eran stati, nè poscia debbono essere.	14 Megszállták Egyiptom egész földjét, és leszálltak az egyiptomiak egész területére oly nagy számban, hogy annyi sem azelőtt nem volt, sem azután nem lesz.
15 E coprirono tutta la faccia della terra, guastando ogni cosa, e dirorando tutta l'erba della terra, e qualunque cosa de' pomi negli albori, li quali la gragnola avea lasciati; e ad ogni modo niuna cosa virente lasciarono nelli legni nè nelle erbe in tutta la terra d'Egitto.	15 Ellepték a föld egész színét, és elsötétedett a föld. Felfalták a föld füvét és a fák minden gyümölcsét, amelyet a jégeső meghagyott, úgyhogy nem maradt semmi zöld sem a fákon, sem a mező füvén egész Egyiptomban.
16 Per la quale cagione affrettato Faraone chiamò Moisè ed Aaron, e disse loro: peccai al Signore Iddio vostro ed in voi.	16 Erre a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Vétkeztem az Úr, a ti Istenetek ellen és ellenetek!
17 Ma ora perdonate a me lo peccato ancora questa volta; e pregate lo Signore Iddio vostro, che egli tolga da me questa morte.	17 De bocsássátok meg még egyszer vétkemet, és könyörögjetek az Úrhoz, a ti Istenetekhez, hogy vigye el ezt a halált rólam!«
18 E partitosi Moisè dal cospetto di Faraone, orò il Signore.	18 Amikor aztán Mózes kiment a fáraó színe elől, könyörgött az Úrhoz,
19 Il quale fece sffioare lo vento da occidente grandissimo; e tolti li grilli, gittolli in lo mare rubro; e non ne rimase pur uno in tutta la terra di Egitto.	19 és az Úr igen erős nyugati szelet támasztott. Az felkapta a sáskákat, és belesöpörte a Vörös-tengerbe. Nem maradt egy sem Egyiptom egész területén.
20 E indurato è lo cuore di Faraone; nè non vuolse lasciare i figliuoli d'Israel.	20 Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem engedte el Izrael fiait.
21 Disse ancora lo Signore a Moisè: istendi la mano tua in cielo; e fieno le tenebre sopra la terra d'Egitto, sì grandi e dense, acciò che palpare si possano.	21 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és olyan sűrű sötétség legyen Egyiptom földjén, hogy meg lehessen tapogatni!«
22 Ed istese la mano Moisè in cielo; e fatte sono tenebre orribili sopra la terra d'Egitto tre dì, sì grandi,	22 Kinyújtotta erre Mózes a kezét az ég felé, és iszonyú sötétség lett Egyiptom egész földjén három napig.
23 che niuno vide lo fratello suo, e non si mosse del luogo suo nel quale era; ma dovunque abitavano li figli d'Israel, si lucea (ed era chiaro).	23 Senki sem látta a testvérét, és senki sem mozdult ki arról a helyről, ahol volt. Ahol azonban Izrael fiai laktak, ott világos volt.
24 E chiamò Faraone Moisè ed Aaron, e disse a loro: andate e sacrificate al Signore; e solamente le pecore e l'armento vostro rimangano; li figliuo li vostri vengano con voi.	24 Hívatta erre a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Menjetek, áldozzatok az Úrnak; csak juhaitok és jószágaitok maradjanak itt, gyermekeitek elmehetnek veletek!«
25 E disse Moisè: ancora l'ostie e li sacrificii darai a noi, li quali offeriamo al Signore Iddio nostro.	25 Mózes erre azt felelte: »Vágóáldozatot, és egészen elégő áldozatot is kell adnod nekünk, hogy bemutathassuk az Úrnak, a mi Istenünknek!
26 Tutte le greggie verranno con esso noi; non rimanerà di loro l'unghia: le quali necessarie sono alculto del Signore nostro, e specialmente conciosia cosa che noi non sappiamo quello che si debba sacrificare, insino a tanto che noi non ve niamo a quello luogo.	26 Minden nyájunknak velünk kell jönnie, egy pata sem maradhat itt, mert abból vesszük majd, ami szükséges az Úrnak, a mi Istenünknek tiszteletéhez – annál is inkább, mivel nem is tudjuk, mit kell majd áldoznunk, amíg arra a helyre nem jutunk!«
27 Ma indurò lo Signore lo cuore di Faraone; e non volle lasciare lo popolo.	27 Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem akarta elengedni őket.
28 E disse Faraone a Moisè: partiti da me, e guarda che tu più non vedi la faccia mia; in verità qualunque di apparirai a me, io ti farò morire.	28 Sőt, a fáraó azt mondta neki: »Távozz tőlem! És vigyázz, a színem elé ne kerülj többé, mert amely napon elém jössz, meghalsz!«
29 Rispose Moisè: così sarae fatto come tu hae detto, ch' io non vederò più oltre la faccia tua.	29 Mózes azt felelte: »Úgy lesz, ahogy mondtad: nem fogok többé a színed elé kerülni!«