Isaiah (ישעיה) - Isaia 88

STUTTGARTENSIA-DELITZSCH	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 שִׁיר מִזְמֹור לִבְנֵי קֹרַח לַמְנַצֵּחַ עַל־מָחֲלַת לְעַנֹּות מַשְׂכִּיל לְהֵימָן הָאֶזְרָחִי	1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.
2 יְהוָה אֱלֹהֵי יְשׁוּעָתִי יֹום־צָעַקְתִּי בַלַּיְלָה נֶגְדֶּךָ	2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.
3 תָּבֹוא לְפָנֶיךָ תְּפִלָּתִי הַטֵּה־אָזְנְךָ לְרִנָּתִי	3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.
4 כִּי־שָׂבְעָה בְרָעֹות נַפְשִׁי וְחַיַּי לִשְׁאֹול הִגִּיעוּ	4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.
5 נֶחְשַׁבְתִּי עִם־יֹורְדֵי בֹור הָיִיתִי כְּגֶבֶר אֵין־אֱיָל	5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
6 בַּמֵּתִים חָפְשִׁי כְּמֹו חֲלָלִים ׀ שֹׁכְבֵי קֶבֶר אֲשֶׁר לֹא זְכַרְתָּם עֹוד וְהֵמָּה מִיָּדְךָ נִגְזָרוּ	6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.
7 תַּנִי בְּבֹור תַּחְתִּיֹּות בְּמַחֲשַׁכִּים בִּמְצֹלֹות	7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.
8 עָלַי סָמְכָה חֲמָתֶךָ וְכָל־מִשְׁבָּרֶיךָ עִנִּיתָ סֶּלָה	8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.
9 הִרְחַקְתָּ מְיֻדָּעַי מִמֶּנִּי שַׁתַּנִי תֹועֵבֹות לָמֹו כָּלֻא וְלֹא אֵצֵא	9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.
10 עֵינִי דָאֲבָה מִנִּי עֹנִי קְרָאתִיךָ יְהוָה בְּכָל־יֹום שִׁטַּחְתִּי אֵלֶיךָ כַפָּי	10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:
11 הֲלַמֵּתִים תַּעֲשֶׂה־פֶּלֶא אִם־רְפָאִים יָקוּמוּ ׀ יֹודוּךָ סֶּלָה	11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
12 הַיְסֻפַּר בַּקֶּבֶר חַסְדֶּךָ אֱמוּנָתְךָ בָּאֲבַדֹּון	12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?
13 הֲיִוָּדַע בַּחֹשֶׁךְ פִּלְאֶךָ וְצִדְקָתְךָ בְּאֶרֶץ נְשִׁיָּה	13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?
14 וַאֲנִי ׀ אֵלֶיךָ יְהוָה שִׁוַּעְתִּי וּבַבֹּקֶר תְּפִלָּתִי תְקַדְּמֶךָּ	14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.
15 לָמָה יְהוָה תִּזְנַח נַפְשִׁי תַּסְתִּיר פָּנֶיךָ מִמֶּנִּי	15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?
16 עָנִי אֲנִי וְגֹוֵעַ מִנֹּעַר נָשָׂאתִי אֵמֶיךָ אָפוּנָה	16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
17 עָלַי עָבְרוּ חֲרֹונֶיךָ בִּעוּתֶיךָ צִמְּתוּתֻנִי	17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.
18 סַבּוּנִי כַמַּיִם כָּל־הַיֹּום הִקִּיפוּ עָלַי יָחַד	18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.
19 הִרְחַקְתָּ מִמֶּנִּי אֹהֵב וָרֵעַ מְיֻדָּעַי מַחְשָׁךְ	19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.