Giobbe 16

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Allora Giobbe rispose:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 "Ho sentito molti discorsi come questi; tutti voi siete consolatori importuni.	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 Non c'è un limite per i discorsi vuoti? O che cosa ti costringe a rispondere ancora?	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 Ora anch'io potrei parlare come voi, se foste al mio posto; moltiplicherei i discorsi contro di voi, scuotendo contro di voi il mio capo.	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 Vi darei forza con la mia bocca, vi calmerei muovendo le labbra.	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 Se parlo, non cessa il mio dolore; se taccio, esso non si allontana da me.	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 Ora però, egli mi ha spossato, fiaccato, la sua guardia mi ha preso.	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 E' insorto a testimoniare contro di me; il mio calunniatore depone contro di me.	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 Il suo furore mi dilania e mi perseguita, digrigna i denti contro di me; il mio avversario aguzza contro di me gli occhi.	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 Spalancano contro di me la bocca, con ingiurie mi percuotono le guance, assieme si accalcano contro di me.	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 Dio mi consegna ai malvagi, mi getta nelle mani degli scellerati.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 Vivevo tranquillo ed egli mi ha rovinato; mi ha afferrato per il collo e mi ha stritolato, ha fatto di me il suo bersaglio.	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 I suoi dardi mi circondano da ogni parte, mi trafigge i fianchi senza pietà e versa a terra il mio fiele.	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 Mi apre ferita su ferita, mi assale come un guerriero.	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 Ho cucito un sacco sulla mia pelle e ho prostrato la fronte nella polvere.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 La mia faccia è rossa per il pianto e l'ombra mi vela le pupille.	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 Eppure non c'è violenza nelle mie mani e la mia preghiera è sincera.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 O terra, non coprire il mio sangue, e il mio grido non abbia sosta!	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 Ma ecco, sin d'ora il mio testimone è nei cieli, il mio difensore è lassù in alto,	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 colui che interpreta i miei sentimenti presso Dio! Verso di lui alzo i miei occhi piangenti.	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 Egli sia arbitro fra l'uomo e Dio, come tra un uomo e il suo avversario.	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 Perché passano i miei anni contati e io intraprenderò il viaggio senza ritorno.	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.