1 - E Daniele era commensale del re e onorato sopra tutti gli amici suoi. | 1 Mikor Asztiágész király megtért atyáihoz, a perzsa Círusz vette át országát. |
2 Ora, presso i Babilonesi, c'era un idolo di nome Bel, pel quale si spendevano ciascun giorno dodici artabe di fior di farina e quaranta pecore e sei anfore di vino. | 2 Dániel pedig a király asztaltársa volt, és nagyobb tiszteletben részesült minden barátjánál. |
3 E anche il re gli prestava culto, e andava tutti i giorni ad adorarlo; Daniele però adorava il suo Dio. Onde il re gli disse: «Perchè non adori tu Bel?». | 3 Volt a babiloniaknak egy Bél nevű bálványuk. Naponként tizenkét véka lisztlángot, negyven juhot és hat korsó bort áldoztak neki. |
4 Gli rispose dicendo: «Perchè idoli fabbricati con le mani io non ne adoro, ma bensì il Dio vivente che creò il cielo e la terra e ha signoria sopra tutti gli uomini». | 4 A király is tisztelte és naponta elment, hogy imádja, Dániel azonban a saját Istenét imádta. A király ezért azt mondta neki: »Miért nem imádod Bélt?« |
5 Disse il re: «Non ti pare che Bel sia un dio vivo? non vedi quante cose mangia e beve tutti i giorni?». | 5 Feleletül ő azt mondta neki: »Mert nem tisztelem a kézzel alkotott bálványokat, hanem az élő Istent, aki az eget és a földet teremtette, s akinek hatalma van minden élő fölött.« |
6 E Daniele in tono di derisione: «Non lasciarti ingannare, o re; poichè di dentro è di creta, di fuori è di metallo e non mangia mai!». | 6 Erre azt mondta neki a király: »Te Bélt nem tekinted élő istennek? Nem látod talán, mennyit eszik és iszik naponta?« |
7 Irritato il re chiamò i sacerdoti del dio e disse loro: «Se voi non mi dite chi è che mangia tutto ciò che per lui qui si spende, voi morrete. | 7 Dániel mosolyogva mondta: »Király, ne ámítsd magadat! Hiszen az belül agyagból, kívül pedig rézből van, és nem eszik sohasem.« |
8 E se farete vedere che se lo mangia Bel, morirà Daniele, perchè ha bestemmiato contro Bel». Daniele soggiunse al re: «Sia fatto secondo la tua parola». | 8 Erre a király haragosan odahívta annak papjait és azt mondta nekik: »Ha meg nem mondjátok nekem, ki eszi meg ezeket az adományokat, halál fiai vagytok; |
9 Or i sacerdoti di Bel, non contando le mogli, i bambini e i figliuoli, erano settanta. Si recò dunque il re e Daniele al tempio. | 9 ha azonban bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg őket, Dániel lakol halállal, mert káromolta Bélt.« Dániel erre azt mondta a királynak: »Legyen a te szavad szerint.« |
10 Dissero i sacerdoti di Bel: «Eccoci, noi ce ne usciamo fuori, tu, o re, fa' apprestare le vivande, fa' mescere il vino e chiudere la porta e la sigillerai col tuo anello. | 10 Bél papjai hetvenen voltak, nem számítva feleségeiket, csecsemőiket és fiaikat. Mikor aztán a király megint elment Dániellel együtt Bél templomába, |
11 Domani, rientrato che sarai, se non troverai tutto consumato da Bel, morremo noi; in caso diverso, morrà Daniele come quegli che ha mentito contro di noi». | 11 így szóltak Bél papjai: »Íme, mi kimegyünk; te pedig, király, helyezd ide az ételeket, töltsd ki a bort, az ajtót pedig zárd be és pecsételd le gyűrűddel. |
12 Se ne facevano giuoco, perchè avevano praticato sotto la mensa un ingresso nascosto per il quale sempre entravano e divoravano quel che c'era. | 12 Ha reggel, amikor jössz, nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, lakoljunk halállal mi, vagy pedig Dániel, aki hazugságot mondott ellenünk.« |
13 Adunque dopo che quelli furono usciti il re fece porre le vivande davanti a Bel; e intanto Daniele ordinò ai suoi servi che recassero della cenere e la fece spargere in presenza del re per tutto il tempio, indi usciti, chiusero la porta e sigillatala coll'anello del re se ne andarono. | 13 Azért nem tartottak semmitől sem, mert az asztal alatt titkos bejáratot készítettek, és azon keresztül mindig bementek és megették az áldozatokat. |
14 I sacerdoti, come solevano fare, entrarono durante la notte con le donne e i figli loro e mangiarono e bevettero tutto. | 14 Mikor aztán ők kimentek, az történt, hogy a király Bél elé helyezte az étkeket, Dániel pedig szolgáival hamut hozatott és azt a király jelenlétében az egész templomban széthintette. Ezután kimentek, bezárták az ajtót, és a király gyűrűjével lepecsételték, majd eltávoztak. |
15 Levatosi il re, se ne venne mattiniero e Daniele con lui. | 15 Éjjel aztán bementek a papok, úgy, ahogy szoktak, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, és mindent megettek és megittak. |
16 E il re disse: «Sono intatti i sigilli, Daniele?». rispose: «Sono intatti, o re». | 16 Kora hajnalban odament a király Dániellel együtt. |
17 E appena ebbe aperta la porta, il re corse coll'occhio alla mensa ed esclamò ad alta voce: «Grande sei, o Bel, e non c'è intorno a te alcuna impostura!». | 17 Azt mondta a király: »Épek-e a pecsétek, Dániel?« Ő azt felelte: »Épek, király.« |
18 Rise Daniele, e trattene il re che non si avanzasse più oltre e gli disse: «Ecco sul pavimento, guarda di chi siano queste orme!». | 18 Aztán kinyitotta az ajtót. A király mindjárt az asztalra tekintett és hangosan felkiáltott: »Nagy vagy Bél, és nincs benned semmi csalárdság!« |
19 E il re: «Veggo delle orme di piedi d'uomini, di donne e di bambini!». E andò su tutte le furie. | 19 Dániel azonban elmosolyodott, s a királyt visszatartva, hogy ne menjen beljebb, azt mondta: »Íme, a padló; nézd meg, kinek a lábnyomai ezek?« |
20 Allora fece prendere i sacerdoti e le mogli e i figli loro, e dovettero mostrargli le porticine segrete per dove penetravano, consumando ciò che stava sopra la mensa. | 20 Azt mondta erre a király: »Férfiak, asszonyok és gyermekek lábnyomait látom.« Akkor haragra lobbant a király, |
21 Il re quindi li fece morire e diede Bel in potere di Daniele che lo atterrò insieme col suo tempio. | 21 és mindjárt elfogatta a papokat, a feleségeiket és a gyermekeiket. Azok pedig megmutatták neki a rejtekajtócskákat, amelyeken bementek és megették, ami az asztalon volt. |
22 In quello stesso luogo vi era un gran dragone, e quei di Babilonia gli prestavano culto. | 22 Erre a király megölette őket, Bélt pedig Dániel hatalmába adta, s ő elpusztította a templomával együtt. |
23 E il re disse a Daniele: «Ecco che ora non potrai dire, che questo non sia un dio vivente! Adoralo dunque!». | 23 Volt azon a helyen egy nagy sárkány is, és azt is imádták a babiloniak. |
24 Rispose Daniele: «Io adoro il mio Signore Dio, perchè egli è davvero il Dio vivente, mentre questo non è dio vivente. | 24 Azt mondta ezért a király Dánielnek: »Íme, erre nem mondhatod, hogy ez nem élő isten; imádd tehát!« |
25 Concedimi, o re, facoltà ed io ammazzerò questo dragone senza spada nè bastone». E il re disse: «Sì, te lo concedo». | 25 Dániel azonban így szólt: »Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten, ez pedig nem élő isten. |
26 Allora Daniele prese della pece, del grasso e dei peli e li mise a bollire insieme; e fattine dei bocconi li gettò in bocca al dragone e il dragone crepò. Allora disse: «Ecco quello che voi adoravate!». | 26 Csak adj nekem te, ó király, hatalmat, és én megölöm ezt a sárkányt kard és bot nélkül.« A király így szólt: »Megadom neked a hatalmat.« |
27 Udita questa cosa, quei di Babilonia s'indignarono fortemente e adunatisi contro il re dissero: «Il re è diventato giudeo; ha distrutto Bel, ha ammazzato il dragone e uccisi i sacerdoti». | 27 Erre Dániel szurkot vett, meg hájat és szőrt. Összefőzte azokat, darabokra gyúrta, aztán beadogatta a sárkány szájába, és a sárkány megpukkadt. Ekkor ő azt mondta: »Íme, mit imádtatok!« |
28 E accorsi dal re dissero: «Consegna nelle nostre mani Daniele, altrimenti ammazziamo te e tutta la tua famiglia!». | 28 Mikor a babiloniak meghallották ezt, nagyon felháborodtak. Gyűlést tartottak a király ellen és azt mondták: »Zsidóvá lett a király! Bélt elpusztította, a sárkányt megölte, s a papokat meggyilkolta.« |
29 Il re vide che volevano assalirlo colla violenza, e costretto dalla necessità diede loro nelle mani Daniele. | 29 Azután elmentek a királyhoz, és azt mondták: »Add ki nekünk Dánielt, különben megölünk házad népével együtt!« |
30 Essi lo gettarono nella fossa dei leoni dove rimase sei giorni. | 30 Mikor a király látta, hogy hevesen támadják, kényszerűségében kiadta nekik Dánielt. |
31 Or nella fossa vi erano sette leoni, e ogni giorno si gettavano loro due corpi e due pecore; ma in quei giorni non fu dato loro nulla, affinchè divorassero Daniele. | 31 Erre ők az oroszlánok vermébe vetették, s ott volt hat napon keresztül. |
32 Viveva in quel tempo in Giudea il profeta Abacuc, e aveva preparato una zuppa e dei pani da intingere nella salsa e se ne andava in campagna per recarli ai mietitori. | 32 A veremben hét oroszlán volt; naponként két tetemet és két juhot adtak nekik, ekkor azonban nem adtak nekik semmit sem, hogy falják fel Dánielt. |
33 L'angelo del Signore disse ad Abacuc: «Reca il pranzo che hai pronto, in Babilonia a Daniele che sta nella fossa dei leoni». | 33 Júdeában próféta volt ekkor Habakuk. Éppen megfőzte a főzeléket, beleaprította a tálba a kenyeret, és kiment a mezőre, hogy elvigye az aratóknak. |
34 Disse Abacuc: «Signore, io non ho mai visto Babilonia e non so nulla della fossa!». | 34 Az Úr angyala azonban így szólt Habakukhoz: »Vidd el ezt az ebédet, ami a kezedben van, Babilonba Dánielnek, aki az oroszlánok vermében van.« |
35 Allora l'angelo del Signore lo afferrò alla sommità e lo trasportò per la chioma e lo depose in Babilonia sull'orlo della fossa colla rapidità del suo spirito. | 35 Habakuk erre azt mondta: »Uram, Babilont én még nem láttam, és a vermet sem ismerem.« |
36 E Abacuc gridò dicendo: «Daniele servo di Dio, prendi il pranzo che Dio ti ha mandato». | 36 Erre az Úr angyala megragadta őt a tarkójánál, és elvitte hajánál fogva, aztán szellemének erejével letette Babilonban a verem fölé. |
37 Disse Daniele: «Ti sei ricordato di me, o Dio, e non hai lasciato in abbandono quelli che ti amano». | 37 Majd lekiáltott Habakuk ezekkel a szavakkal: »Dániel, Isten szolgája! Vedd az ebédet, amit Isten küld neked!« |
38 Allora Daniele si alzò e mangiò; e intanto l'angelo del Signore riportò in un istante Abacuc al suo luogo. | 38 Dániel erre így szólt: »Megemlékeztél rólam, Istenem, mert nem hagyod el azokat, akik szeretnek téged.« |
39 Il settimo giorno venne il re per piangere sulla sorte di Daniele; si recò alla fossa e sporse dentro lo sguardo: ed ecco che Daniele stava seduto in mezzo ai leoni. | 39 Aztán felkelt Dániel és evett, az Úr angyala pedig mindjárt visszavitte Habakukot a lakóhelyére. |
40 Mandando allora una gran voce il re disse: «Grande sei, Signore Dio di Daniele!». E lo trasse fuori dalla fossa dei leoni. | 40 A hetedik napon aztán elment a király, hogy meggyászolja Dánielt. Amikor a veremhez ért, betekintett, és íme, Dániel ott ült az oroszlánok között. |
41 Ma quelli che avevano cercato la perdita di Daniele furono dal re gettati nella fossa, e sotto i suoi occhi in un momento furono divorati. | 41 Erre a király hangosan felkiáltott és így szólt: »Nagy vagy, Uram, Dániel Istene!« |
42 Allora il re disse: «Gli abitanti di tutta la terra temano il Dio di Daniele, egli è che salva, egli che opera portenti e miracoli sulla terra; perchè ha liberato Daniele dalla fossa dei leoni». | 42 Azután azokat, akik veszedelmének okai voltak, bedobatta a verembe, s az oroszlánok ott előtte, egy pillanat alatt felfalták őket. |