Osea 2

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Et erit numerus filiorum Israel quasi arena maris, quae sine mensura est et non numerabitur. Et erit: in loco, ubi dicebatur eis: “Non populus meus vos”, dicetur eis: “Filii Dei viventis”.	1 Izrael fiainak száma egykor olyan lesz, mint a tenger fövenye, melyet megmérni és megszámlálni nem lehet; és ahelyett, hogy azt mondanák nekik: ‘Ti nem vagytok az én népem,’ az ‘élő Isten fiainak’ hívják majd őket.
2 Et congregabuntur filii Iudae et filii Israel pariter et ponent sibimet caput unum et ascendent de terra, quia magnus dies Iezrahel.	2 És Júda fiai meg Izrael fiai egybesereglenek, és egy fejedelmet állítanak maguk fölé, és feljönnek az országból, mert nagy lesz a napja Jezreelnek!
3 Dicite fratribus vestris: “Populus meus” et sororibus vestris: “Misericordiam consecuta”.	3 Mondjátok majd fivéreiteknek: ‘Én népem’! és nővéreiteknek: ‘Van irgalom’!
4 Contendite adversum matrem vestram; contendite, quoniam ipsa non uxor mea, et ego non vir eius; auferat fornicationes suas a facie sua et adulteria sua de medio uberum suorum,	4 Szálljatok perbe anyátokkal, szálljatok vele perbe, mert ő nem feleségem nekem, és én nem vagyok férje neki. Távolítsa el paráznaságának jeleit arcáról és házasságtöréseinek jelvényeit emlői közül,
5 ne forte exspoliem eam nudam et statuam eam secundum diem nativitatis suae et ponam eam quasi solitudinem et statuam eam velut terram aridam et interficiam eam siti.	5 különben meztelenre vetkőztetem, és olyanná teszem, mint születése napján volt; és olyanná változtatom, mint a sivatag, olyanná teszem, mint a járatlan föld, és szomjan veszítem.
6 Et filiorum illius non miserebor, quoniam filii fornicationum sunt,	6 Sőt fiainak sem irgalmazok, mert paráznaságnak fiai ők;
7 quia fornicata est mater eorum, turpiter egit, quae concepit eos; quia dixit: “Vadam post amatores meos, qui dant panes mihi et aquas meas, lanam meam et linum meum, oleum meum et potum meum”.	7 mert paráználkodott az anyjuk, meggyalázta magát, aki foganta őket; mert azt mondta: ‘Elmegyek szeretőim után, akik megadják nekem kenyeremet és vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat.’
8 Propter hoc ecce ego saepiam viam tuam spinis et saepiam eam maceria, et semitas suas non inveniet;	8 Ezért íme, én tövissel elzárom utadat, és falat emelek elé, hogy meg ne találja ösvényeit.
9 et sequetur amatores suos et non apprehendet eos; et quaeret eos et non inveniet et dicet: “Vadam et revertar ad virum meum priorem, quia bene mihi erat tunc magis quam nunc”.	9 Ha aztán szeretői után megy, el nem éri őket, és ha keresésükre indul, meg nem találja őket, úgyhogy majd azt mondja: ‘Megyek és visszatérek előbbi uramhoz, mert jobb volt nekem akkor, mint most.’
10 Et haec nescivit quia ego dedi ei frumentum et vinum et oleum et argentum multiplicavi ei et aurum, quae fecerunt Baal.	10 Mivel pedig nem vette tudomásul, hogy én adtam neki a gabonát, a bort, az olajat, és én adtam neki igen sok ezüstöt és aranyat, sőt azt Baálra fordították:
11 Idcirco convertar et sumam frumentum meum in tempore suo et vinum meum in tempore suo; et auferam lanam meam et linum meum, quae operiebant pudenda eius,	11 azért én visszaveszem gabonámat a maga idején, és boromat a maga idején, és megvonom tőle gyapjúmat és lenemet, melyeknek be kellene fedniük az ő mezítelenségét;
12 et nunc revelabo ignominiam eius in oculis amatorum eius, et nullus est qui eruat eam de manu mea.	12 és legott feltárom szégyenét szeretői előtt, és senki sem tudja majd megszabadítani őt kezemtől.
13 Et cessare faciam omne gaudium eius, sollemnitatem eius, neomeniam eius, sabbatum eius et omnia festa tempora eius;	13 Megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepnapját,
14 et corrumpam vineam eius et ficum eius, de quibus dixit: “Mercedes hae meae sunt, quas dederunt mihi amatores mei”. Et ponam eas in saltum, et comedet illas bestia agri.	14 tönkreteszem szőlőjét és fügefáját, melyekről azt mondta: ‘Ez az én jutalmam, melyet szeretőim adtak nekem’; és vadonná változtatom, úgyhogy a mező vadja eszik majd belőle.
15 Et visitabo super eam dies Baalim, quibus accendebat incensum et ornabatur inaure sua et monili suo et ibat post amatores suos, sed mei obliviscebatur, dicit Dominus.	15 Megtorlom rajta a Baálok napjait, melyeken jó illatot gyújtott nekik, és felékesítette magát fülbevalójával meg nyakláncával, és szeretői után ment, engem pedig elfelejtett, – mondja az Úr. –
16 Propter hoc ecce ego lactabo eam et ducam eam in solitudinem et loquar ad cor eius;	16 Azért íme, én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek;
17 et dabo ei vineas eius ex eodem loco et vallem Achor, portam spei, et respondebit ibi iuxta dies iuventutis suae et iuxta dies ascensionis suae de terra Aegypti.	17 és visszaadom neki attól kezdve szőlőit, és Ákor völgyét, a remény kapujául, hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, és mint abban az időben, amikor Egyiptom földjéről feljött.
18 Et erit: in die illa, ait Dominus, vocabis me: “Vir meus” et non vocabis me ultra: “Baal meus”.	18 Akkor majd – mondja az Úr – ‘Férjem’-nek hív ő engem, és nem mond többé ‘Baál’-nak.
19 Et auferam nomina Baalim de ore eius, et non recordabitur ultra nominis eorum.	19 És én eltüntetem a Baálok nevét szájából, és nem említik többé nevüket.
20 Et percutiam eis foedus in die illa cum bestia agri et cum volucre caeli et cum reptili terrae; et arcum et gladium et bellum conteram de terra et cubare eos faciam confidenter.	20 Azon a napon majd szövetséget kötök kedvükért a mező vadjával, az ég madarával s a föld csúszómászójával. És kipusztítom az íjat, a kardot és a háborút az országból, és nyugodalmas álmot adok nekik.
21 Et sponsabo te mihi in sempiternum; et sponsabo te mihi in iustitia et iudicio et in misericordia et miserationibus.	21 És eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és szeretettel,
22 Et sponsabo te mihi in fide, et cognosces Dominum.	22 eljegyezlek magamnak hűséggel, és ismerni fogod az Urat.
23 Et erit: in illa die exaudiam, dicit Dominus, exaudiam caelos, et illi exaudient terram;	23 Azon a napon meghallgatom – mondja az Úr –, meghallgatom az eget, az pedig meghallgatja a földet,
24 et terra exaudiet triticum et vinum et oleum, et haec exaudient Iezrahel.	24 s a föld meghallgatja a gabonát, a bort és az olajat, azok pedig meghallgatják Jezreelt.
25 Et seminabo eam mihi in terram et miserebor eius, quae fuit “Absque misericordia”;	25 S én elültetem őt magamnak az országba, és irgalmazok annak, aki ‘Nincs irgalom!’ volt. És azt mondom ‘Nem az én népem’-nek: ‘Népem vagy te’, s ő azt mondja: ‘Istenem vagy te!’«
26 et dicam “Non populo meo”: “Populus meus tu”; et ipse dicet: “Deus meus es tu” ”.