Proverbia 7

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Fili mi, custodi sermones meos et praecepta mea reconde tibi.	1 Fiam! Őrizd meg szavaimat, rejtsd magadba parancsaimat!
2 Serva mandata mea et vives, et legem meam quasi pupillam oculi tui.	2 Tartsd meg parancsaimat, akkor élni fogsz, és tanításomat, mint szemed fényét!
3 Liga ea in digitis tuis, scribe illa in tabulis cordis tui.	3 Kösd azt ujjaidra, írd szíved táblájára!
4 Dic sapientiae: “ Soror mea es ” et prudentiam voca Amicam,	4 Mondd a bölcsességnek: »Nővérem vagy!« Az okosságot kedvesednek szólítsd,
5 ut custodiat te a muliere extranea et ab aliena, quae verba sua dulcia facit.	5 hogy megóvjon téged másnak asszonyától, az idegen nőtől, aki beszédeivel hízeleg.
6 De fenestra enim domus meae per cancellos prospexi	6 Kinéztem házam ablakán a rács mögül,
7 et video inter parvulos; considero inter filios vecordem iuvenem,	7 és látok fiatalokat. Észreveszek egy balga legénykét:
8 qui transit per plateam iuxta angulum et prope viam domus illius graditur	8 ott megy az utca sarkán, s az asszony házának tájékára ballag,
9 in obscuro advesperascente die, in mediis tenebris et caligine.	9 szürkületben, estefelé, éjnek idején, sötétben.
10 Et ecce, occurrit illi mulier ornatu meretricio, cauta corde, garrula et rebellans,	10 És íme, elébe lép az asszony, rossz személy mezében, készen a lelkek megejtésére, csacsogó és állhatatlan,
11 quietis impatiens nec valens in domo consistere pedibus suis:	11 nyugodni nem tudó. Lábai nem tűrik az otthonülést,
12 nunc foris, nunc in plateis et iuxta angulos insidians.	12 hol az utcán, hol a piacon, hol a sarkokon leskelődik.
13 Apprehensumque deosculatur iuvenem et procaci vultu blanditur dicens:	13 Megragadja, megcsókolja az ifjút, szemtelen arccal hízeleg, és mondja:
14 “ Victimas pro salute vovi, hodie reddidi vota mea;	14 »Áldozatokat fogadtam egészségemért, és ma váltottam be fogadalmamat,
15 idcirco egressa sum in occursum tuum desiderans te videre et repperi.	15 ezért jöttem ki eléd, hogy keressem arcodat, és íme, megleltelek!
16 Stragulatis vestibus lectulum meum stravi, linteis pictis ex Aegypto;	16 Hevederrel kötöttem át ágyamat, bevontam tarka, egyiptomi takaróval,
17 aspersi cubile meum myrrha et aloe et cinnamomo.	17 meghintettem fekvőhelyemet mirhával, áloéval, illatos fahéjjal.
18 Veni, inebriemur voluptatibus, usque mane fruamur amoribus.	18 Jöjj! Élvezzük a keblek mámorát, gyönyörködjünk szerelmes ölelésben hajnalig,
19 Non est enim vir in domo sua; abiit via longissima,	19 mert férjem nincs itthon, messze útra elment!
20 sacculum pecuniae secum tulit, in die plenae lunae reversurus est in domum suam ”.	20 Magával vitte pénzes erszényét, nem jön haza, majd csak holdtölte napján.«
21 Irretivit eum multis sermonibus et blanditiis labiorum protraxit illum.	21 Befonja őt sok-sok beszédével, megejti őt hízelkedő ajkával.
22 Stultus eam sequitur quasi bos ductus ad victimam, sicut irretitur vinculo cervus,	22 Megy utána íziben, mint a leölésre vitt marha, mint az ugrándozó bárány, és nem érti a bolond, hogy bilincsekbe vonják,
23 donec transfigat sagitta iecur eius; velut si avis festinet ad laqueum et nescit quod de periculo animae illius agitur.	23 amíg csak be nem hatol a nyíl a májába. Mint a madár, úgy siet a hálóba, és nem tudja, hogy életével játszik.
24 Nunc ergo, fili mi, audi me et attende verbis oris mei.	24 Nos tehát, fiam, hallgass rám, és figyelj szám igéire!
25 Ne abstrahatur in viis illius mens tua, neque decipiaris semitis eius.	25 Szíved ne térjen útjaira, és ne tévedj ösvényeire,
26 Multos enim vulneratos deiecit, et fortissimi quique interfecti sunt ab ea:	26 mert már sokakat megsebesített és elejtett, és igen erőseket is megölt!
27 viae inferi domus eius penetrantes in interiora mortis.	27 Háza az alvilág országútja, amely a halál kamráihoz vezet.