Psalmi 79

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Psalmus. Asaph. Deus, venerunt gentes in hereditatem tuam, polluerunt templum sanctum tuum, posuerunt Ierusalem in ruinas.	1 Ászáf zsoltára. Isten, pogányok szállták meg örökségedet, megfertőzték szentséges templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet.
2 Dederunt morticina servorum tuorum escas volatilibus caeli, carnes sanctorum tuorum bestiis terrae.	2 Szolgáid holttestét odavetették eledelül az ég madarainak, szentjeid húsát a föld vadjainak.
3 Effuderunt sanguinem eorum tamquam aquam in circuitu Ierusalem, et non erat qui sepeliret.	3 Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet, és nem akadt, aki eltemette volna őket.
4 Facti sumus opprobrium vicinis nostris, subsannatio et illusio his, qui in circuitu nostro sunt.	4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, nevetséggé s csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk laknak.
5 Usquequo, Domine? Irasceris in finem? Accendetur velut ignis zelus tuus?	5 Meddig még, Uram? Örökké tart haragod? Meddig lobog még bosszúságod, mint a tűz?
6 Effunde iram tuam in gentes, quae te non noverunt, et in regna, quae nomen tuum non invocaverunt,	6 A pogányokra öntsd haragodat, akik nem ismernek téged, s azokra az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet.
7 quia comederunt Iacob et sedem eius desolaverunt.	7 Hiszen felfalják Jákobot, és elpusztítják lakóhelyét!
8 Ne memineris iniquitatum patrum nostrorum, cito anticipent nos misericordiae tuae, quia pauperes facti sumus nimis.	8 Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról, siessen elénk irgalmasságod, mert nagyon nyomorultak lettünk.
9 Adiuva nos, Deus salutaris nostri, propter gloriam nominis tui et libera nos; et propitius esto peccatis nostris propter nomen tuum.	9 Segíts rajtunk, szabadító Istenünk neved dicsőségéért és ments meg minket, Bocsásd meg bűneinket a te nevedért!
10 Quare dicent in gentibus: “ Ubi est Deus eorum? ”. Innotescat in nationibus coram oculis nostris ultio sanguinis servorum tuorum, qui effusus est.	10 Miért mondják a pogányok között: »Hol van az ő Istenük?« Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemünk láttára szolgáid kiontott vérének megbosszulása.
11 Introeat in conspectu tuo gemitus compeditorum; secundum magnitudinem brachii tui superstites relinque filios mortis.	11 Jusson színed elé a bilincsbe vertek jajszava; Hatalmas karoddal tartsd életben a halálra szántakat.
12 Et redde vicinis nostris septuplum in sinu eorum, improperium ipsorum, quod exprobraverunt tibi, Domine.	12 Öntsd vissza hétszeresen szomszédaink ölébe, ellened szórt szidalmaikat, Uram.
13 Nos autem, populus tuus et oves pascuae tuae, confitebimur tibi in saeculum; in generationem et generationem annuntiabimus laudem tuam.	13 Mi azonban, a te néped és legelőd juhai, hadd áldjunk téged örökké, és hadd hirdessük dicséretedet nemzedékről nemzedékre!