Psalmi 38

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Psalmus. David. Ad commemorandum.	1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.
2 Domine, ne in furore tuo arguas me neque in ira tua corripias me,	2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.
3 quoniam sagittae tuae infixae sunt mihi, et descendit super me manus tua.	3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.
4 Non est sanitas in carne mea a facie indignationis tuae, non est pax ossibus meis a facie peccatorum meorum.	4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.
5 Quoniam iniquitates meae supergressae sunt caput meum et sicut onus grave gravant me nimis. -	5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.
6 Putruerunt et corrupti sunt livores mei a facie insipientiae meae.	6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.
7 Inclinatus sum et incurvatus nimis; tota die contristatus ingrediebar.	7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.
8 Quoniam lumbi mei impleti sunt ardoribus, et non est sanitas in carne mea.	8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.
9 Afflictus sum et humiliatus sum nimis, rugiebam a gemitu cordis mei.	9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.
10 Domine, ante te omne desiderium meum, et gemitus meus a te non est absconditus.	10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;
11 Palpitavit cor meum, dereliquit me virtus mea, et lumen oculorum meorum, et ipsum non est mecum.	11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.
12 Amici mei et proximi mei procul a plaga mea steterunt, et propinqui mei de longe steterunt.	12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.
13 Et laqueos posuerunt, qui quaerebant animam meam; et, qui requirebant mala mihi, locuti sunt insidias et dolos tota die meditabantur.	13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.
14 Ego autem tamquam surdus non audiebam et sicut mutus non aperiens os suum;	14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;
15 et factus sum sicut homo non audiens et non habens in ore suo redargutiones.	15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.
16 Quoniam in te, Domine, speravi, tu exaudies, Domine Deus meus.	16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
17 Quia dixi: “Ne quando supergaudeant mihi; dum commoventur pedes mei, magnificantur super me ”.	17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«
18 Quoniam ego in lapsum paratus sum, et dolor meus in conspectu meo semper.	18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.
19 Quoniam iniquitatem meam annuntiabo et sollicitus sum de peccato meo.	19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.
20 Inimici autem mei vivunt et confirmati sunt; et multiplicati sunt, qui oderunt me inique.	20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
21 Retribuentes mala pro bonis detrahebant mihi, pro eo quod sequebar bonitatem.	21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.
22 Ne derelinquas me, Domine; Deus meus, ne discesseris a me.	22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!
23 Festina in adiutorium meum, Domine, salus mea.	23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!