Judges 19

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 At that time, when there was no king in Israel, there was a Levite residing in remote parts of the mountain region of Ephraim who had taken for himself a concubine from Bethlehem of Judah.	1 Azokban a napokban nem volt király Izraelben. Volt egy levita ember, aki Efraim hegységének oldalán lakott. Ez mellékfeleséget vett Júda Betleheméből,
2 His concubine was unfaithful to him and left him for her father's house in Bethlehem of Judah, where she stayed for some four months.	2 de az elhagyta őt, s visszatért apja házába, Betlehembe, s annál maradt négy hónapig.
3 Her husband then set out with his servant and a pair of asses, and went after her to forgive her and take her back. She brought him into her father's house, and on seeing him, the girl's father joyfully made him welcome.	3 Ekkor férje utána ment, hogy újra megnyerje, visszaédesgesse, és visszavigye magával. Legényt és két szamarat is vitt magával. Az asszony szívesen fogadta, s bevezette apja házába. Amikor apósa a dolgot meghallotta, s őt meglátta, örvendezve eléje ment,
4 He was detained by the girl's father, and so he spent three days with this father-in-law of his, eating and drinking and passing the night there.	4 s megölelte az embert. A vő ott is maradt három napig apósa házában, evett és ivott vele barátságosan.
5 On the fourth day they rose early in the morning and he prepared to go. But the girl's father said to his son-in-law, "Fortify yourself with a little food; you can go later on."	5 A negyedik napon aztán kora reggel felkelt, és el akart menni. Ám apósa tartóztatta, s azt mondta neki: »Egyél előbb egy kis kenyeret, s erősítsd meg gyomrodat, és úgy menj.«
6 So they stayed and the two men ate and drank together. Then the girl's father said to the husband, "Why not decide to spend the night here and enjoy yourself?"	6 Le is ültek egymással és ettek és ittak. Majd azt mondta a nő apja a vejének: »Kérlek, maradj ma itt, s vigadjunk egymással.«
7 The man still made a move to go, but when his father-in-law pressed him he went back and spent the night there.	7 Ám az felkelt, s indulni akart, apósa azonban igen tartóztatta, és magánál is tartotta.
8 On the fifth morning he rose early to depart, but the girl's father said, "Fortify yourself and tarry until the afternoon." When he and his father-in-law had eaten,	8 Amikor aztán megvirradt, felkészült a levita az útra. Ám apósa ismét azt mondta neki: »Kérlek, végy egy kis eledelt magadhoz, s szerezz erőt, amíg a nap megnövekszik, aztán menj.« Ettek tehát együtt,
9 and the husband was ready to go with his concubine and servant, the girl's father said to him, "It is already growing dusk. Stay for the night. See, the day is coming to an end. Spend the night here and enjoy yourself. Early tomorrow you can start your journey home."	9 majd felkelt az ifjú, hogy elmenjen feleségével s legényével. Ám apósa ismét azt mondta neki: »Gondold meg, hogy a nap már hanyatlóban van, s estére hajlik: maradj ma is nálam, töltsd vígan a napot, holnap aztán indulj el, hogy házadba térj.«
10 The man, however, refused to stay another night; he and his concubine set out with a pair of saddled asses, and traveled till they came opposite Jebus, which is Jerusalem.	10 Veje nem akart engedni a szavának, hanem legott elindult, s el is jutott Jebuz elé, amelyet más néven Jeruzsálemnek neveznek, magával vitte két megterhelt szamarát s mellékfeleségét.
11 Since they were near Jebus with the day far gone, the servant said to his master, "Come, let us turn off to this city of the Jebusites and spend the night in it."	11 Éppen Jebuz mellett voltak, amikor a nappal éjszakára fordult. Azt mondta tehát gazdájának a legény: »Jöjj, kérlek, térjünk be a jebuziták városába és szálljunk ott meg.«
12 But his master said to him, "We will not turn off to a city of foreigners, who are not Israelites, but will go on to Gibeah.	12 A gazda azt felelte: »Nem térek be ez idegen, nem Izrael fiai közül való nemzet városába, hanem tovább megyek Gibeáig,
13 Come," he said to his servant, "let us make for some other place, either Gibeah or Ramah, to spend the night."	13 s ha odaérek, megszállunk ott, vagy pedig Ráma városában.«
14 So they continued on their way till the sun set on them when they were abreast of Gibeah of Benjamin.	14 Elhaladtak tehát Jebuz mellett, s folytatták a megkezdett utat. A Benjamin törzséhez tartozó Gibea mellett aztán leszállt a nap felettük.
15 There they turned off to enter Gibeah for the night. The man waited in the public square of the city he had entered, but no one offered them the shelter of his home for the night.	15 Lekanyarodtak tehát oda, hogy ott megszálljanak. Amikor beértek, leültek a város utcájára, azonban senki sem akarta befogadni őket szállásra.
16 In the evening, however, an old man came from his work in the field; he was from the mountain region of Ephraim, though he lived among the Benjaminite townspeople of Gibeah.	16 De, íme, feltűnt egy öreg ember, aki éppen a mezőről, munkájából tért vissza az estidőben; ő is Efraim hegységéről való volt, s csak jövevényként tartózkodott Gibeában, amíg azon vidék emberei a benjaminiták voltak.
17 When he noticed the traveler in the public square of the city, the old man asked where he was going, and whence he had come.	17 Amikor az öreg felemelte szemét, meglátta holmijával a város utcáján ülő embert és megkérdezte tőle: »Honnan jössz és hová mész?«
18 He said to him, "We are traveling from Bethlehem of Judah far up into the mountain region of Ephraim, where I belong. I have been to Bethlehem of Judah and am now going back home; but no one has offered us the shelter of his house.	18 Ő így felelt neki: »Júda Betleheméből jövünk, s a lakóhelyünkre megyünk, amely Efraim hegységének oldalán van; onnan mentünk Betlehembe. Most az Úr házához megyünk, de senki sem akar befogadni minket hajlékába.
19 We have straw and fodder for our asses, and bread and wine for the woman and myself and for our servant; there is nothing else we need."	19 Pedig van szalmánk és szamaraink élelmére való szénánk, valamint kenyerünk és borunk a magam, a szolgálód és a velem levő legény számára. Semmire sincs szükségünk, csak szállásra.«
20 "You are welcome," the old man said to him, "but let me provide for all your needs, and do not spend the night in the public square."	20 Azt felelte neki az öreg: »Béke veled, én mindent adok, amire szükséged van, csak kérlek, ne maradj az utcán.«
21 So he led them to his house and provided fodder for the asses. Then they washed their feet, and ate and drank.	21 Bevitte tehát házába, enni adott a szamaraknak, őket pedig, miután megmosták lábukat, megvendégelte.
22 While they were enjoying themselves, the men of the city, who were corrupt, surrounded the house and beat on the door. They said to the old man whose house it was, "Bring out your guest, that we may abuse him."	22 Mialatt lakomáztak, s az út fáradalma után testüket étellel s itallal üdítgették, eljöttek a város férfiai, Béliálnak (azaz az Igátlannak) fiai, körülvették az öregnek a házát, s dörömbölni kezdtek az ajtón, s bekiáltottak a ház gazdájának és azt mondták: »Hozd ki azt az embert, aki betért házadba, hadd éljünk vissza vele.«
23 The owner of the house went out to them and said, "No, my brothers; do not be so wicked. Since this man is my guest, do not commit this crime.	23 Kiment erre hozzájuk az öreg és azt mondta: »Ne, testvéreim, ne műveljetek ilyen gonoszságot, hiszen vendégségbe jött hozzám az az ember! Hagyjatok fel ezzel az őrültséggel!
24 Rather let me bring out my maiden daughter or his concubine. Ravish them, or do whatever you want with them; but against the man you must not commit this wanton crime."	24 Van egy szűz lányom, ennek az embernek pedig van egy mellékfelesége; kihozom őket hozzátok, alázzátok meg azokat, töltsétek ki rajtuk kedveteket, csak kérlek, ne kövessétek el ezt a vétket ezen az emberen.«
25 When the men would not listen to his host, the husband seized his concubine and thrust her outside to them. They had relations with her and abused her all night until the following dawn, when they let her go.	25 Ám azok nem akartak engedni beszédének. Amikor ezt látta az az ember, fogta és kivitte hozzájuk mellékfeleségét. Azok egész éjszaka visszaéltek vele és kedvüket töltötték rajta, reggel pedig elbocsátották.
26 Then at daybreak the woman came and collapsed at the entrance of the house in which her husband was a guest, where she lay until the morning.	26 Amikor a sötétség oszladozott, az asszony odaért annak a háznak az ajtajához, ahol ura megszállt, s ott összeesett.
27 When her husband rose that day and opened the door of the house to start out again on his journey, there lay the woman, his concubine, at the entrance of the house with her hands on the threshold.	27 Amikor aztán reggel lett, felkelt az az ember, s kinyitotta az ajtót, hogy befejezze megkezdett útját: s íme, mellékfelesége ott feküdt az ajtó előtt, küszöbre vetett kézzel.
28 He said to her, "Come, let us go"; but there was no answer. So the man placed her on an ass and started out again for home.	28 Azt hitte, hogy pihen, s azt mondta neki: »Kelj fel, menjünk.« Amikor az semmit sem felelt, megértette, hogy halott. Erre felszedte és feltette a szamárra, s visszatért házába.
29 On reaching home, he took a knife to the body of his concubine, cut her into twelve pieces, and sent them throughout the territory of Israel.	29 Amikor hazaért, előrántotta a kardot, s felesége holttestét csontostul tizenkét részre és darabra vágta és elküldte Izrael minden határába.
30 Everyone who saw this said, "Nothing like this has been done or seen from the day the Israelites came up from the land of Egypt to this day. Take note of it, and state what you propose to do."	30 Mindenki, aki meglátta, felkiáltott: »Sohasem történt ilyen dolog Izraelben, attól a naptól kezdve, hogy atyáink feljöttek Egyiptomból, mind a mai napig!« Parancsot adott ugyanis a férfiaknak, akiket elküldött, ezekkel a szavakkal: »Így szóljatok minden izraelita férfihoz: ‘Vajon történt-e valaha ilyen dolog Izraelben, attól a naptól kezdve, hogy atyáink eljöttek Egyiptomból, egészen a mai napig? Gondoljatok erre, tanácskozzátok meg, és döntsétek el, mi a tennivaló.’«