Wisdom 17

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 For great are thy judgments, and cannot be expressed: therefore unnurtured souls have erred.	1 Mivel kifürkészhetetlenek a te ítéleteid, Uram, és kimondhatatlanok igéid, azért estek tévedésbe a bárdolatlan lelkek.
2 For when unrighteous men thought to oppress the holy nation; they being shut up in their houses, the prisoners of darkness, and fettered with the bonds of a long night, lay [there] exiled from the eternal providence.	2 Amíg ugyanis azt hitték a gonoszok, hogy elnyomhatják a szent népet, a sötétség és a hosszú éjjel bilincsei megkötözték őket, úgyhogy tető alá zárva, s az örök gondviseléstől számkivetve feküdtek.
3 For while they supposed to lie hid in their secret sins, they were scattered under a dark veil of forgetfulness, being horribly astonished, and troubled with [strange] apparitions.	3 Amíg azt hitték, hogy titkos bűneik mellett, a feledés sötét leple alatt rejtve lehetnek, elszéledtek, iszonyúan megdöbbentek, és szörnyű ámulatukban megzavarodtak.
4 For neither might the corner that held them keep them from fear: but noises [as of waters] falling down sounded about them, and sad visions appeared unto them with heavy countenances.	4 Még az őket befogadó zugban sem szabadultak a félelemtől, mert rettenetes zaj háborgatta őket, komor alakok jelentek meg előttük és félemlítették meg őket.
5 No power of the fire might give them light: neither could the bright flames of the stars endure to lighten that horrible night.	5 Semmiféle tűznek sem volt számukra elegendő világító ereje, de a csillagok lobogó fénye sem tudta e komor éjjelt beragyogni.
6 Only there appeared unto them a fire kindled of itself, very dreadful: for being much terrified, they thought the things which they saw to be worse than the sight they saw not.	6 De hirtelen kigyúlt félelmes lángok jelentek meg nekik, és a soha nem látott jelenségtől megriadva, a látottakat a valónál rosszabbnak gondolták.
7 As for the illusions of art magick, they were put down, and their vaunting in wisdom was reproved with disgrace.	7 A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan végződött a bölcsességgel való kérkedés próbája.
8 For they, that promised to drive away terrors and troubles from a sick soul, were sick themselves of fear, worthy to be laughed at.	8 Akik ugyanis fogadkoztak, hogy kiűznek a beteg lélekből félelmet, nyugtalanságot, maguk is nevetséges aggódás betegei lettek,
9 For though no terrible thing did fear them; yet being scared with beasts that passed by, and hissing of serpents,	9 mert akkor is, amikor nem ijesztette őket semmi rémség, ha mellettük állatok szaladtak vagy kígyók sziszegtek, megborzadtak, és remegve majdhogy ki nem múltak. Még a levegőbe sem mertek tekinteni, holott azt sehogysem lehet elkerülni.
10 They died for fear, denying that they saw the air, which could of no side be avoided.	10 Mivel ugyanis a gonoszság gyáva, tanúsítja azt is, hogy elítélik, és kegyetlen dolgokat vár mindig a zaklatott lelkiismeret.
11 For wickedness, condemned by her own witness, is very timorous, and being pressed with conscience, always forecasteth grievous things.	11 A félelem ugyanis nem egyéb, mint a segítség gondolatának feladása.
12 For fear is nothing else but a betraying of the succours which reason offereth.	12 Minél gyengébb tehát belül a remény, annál kínosabbnak érzik a bizonytalanságot a csapás forrása felől.
13 And the expectation from within, being less, counteth the ignorance more than the cause which bringeth the torment.	13 Azokat pedig, akik az alélt éjjelen, amely az alvilág mélységes fenekéről jött elő, egyazon álomba merülten feküdtek,
14 But they sleeping the same sleep that night, which was indeed intolerable, and which came upon them out of the bottoms of inevitable hell,	14 hol rémes kísértetek űzték, hol pedig a lélek kábultságában ernyedtek, mert hirtelen, váratlan félelem jött rájuk.
15 Were partly vexed with monstrous apparitions, and partly fainted, their heart failing them: for a sudden fear, and not looked for, came upon them.	15 Így aztán, ha valaki leroskadt közülük, fogollyá lett, vasbilincs nélkül is börtönbe zárva.
16 So then whosoever there fell down was straitly kept, shut up in a prison without iron bars,	16 Akit meglepett, akár földműves volt, akár pásztor vagy mezei munkás, el nem kerülhető kényszerbe jutott,
17 For whether he were husbandman, or shepherd, or a labourer in the field, he was overtaken, and endured that necessity, which could not be avoided: for they were all bound with one chain of darkness.	17 mert mindannyiukat egyazon sötétség bilincsei fogták. Akár suhogó szél volt az, akár sűrű lombú csalitból hangzott szépcsengésű madárszó, akár sebesen iramló víznek moraja,
18 Whether it were a whistling wind, or a melodious noise of birds among the spreading branches, or a pleasing fall of water running violently,	18 akár aláhulló sziklák hatalmas robaja, akár ugrándozó állatok láthatatlan futása, vagy ordító vadállatok üvöltése, akár pedig a magas hegyekről verődő visszhang: mind megfélemlítette s megdermesztette őket.
19 Or a terrible sound of stones cast down, or a running that could not be seen of skipping beasts, or a roaring voice of most savage wild beasts, or a rebounding echo from the hollow mountains; these things made them to swoon for fear.	19 Mert az egész földkerekség tündöklő fényben úszott, és fennakadás nélkül élhetett a munkának,
20 For the whole world shined with clear light, and none were hindered in their labour:	20 csak őrájuk borult a terhes éjjel, a rájuk váró sötétség képe. De a sötétségnél is inkább terhükre voltak önmaguknak.
21 Over them only was spread an heavy night, an image of that darkness which should afterward receive them: but yet were they unto themselves more grievous than the darkness.