Izajás könyve 63

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 »Ki ez, aki Edomból jön, vérvörös ruhákban Boszrából? Ékes az öltözetében, büszkén lépdel ereje teljében.« »Én vagyok, aki igazságot szólok, és hatalmam van a szabadításra.«	1 - ¿Quién es ése que viene de Edom, de Bosrá, con ropaje teñido de rojo? ¿Ese del vestido esplendoroso, y de andar tan esforzado? - Soy yo que hablo con justicia, un gran libertador.
2 »Miért vörös az öltözeted, és ruháid miért olyanok, mint a szőlőprésben taposóé?«	2 - Y ¿por qué está de rojo tu vestido, y tu ropaje como el de un lagarero?
3 »Egyedül tapostam a sajtót, és a népek közül senki sem volt velem; összetapostam őket haragomban, és eltiportam őket indulatomban; ráfröccsent nedvük ruháimra, és egész öltözetemet beszennyeztem.	3 - El lagar he pisado yo solo; de mi pueblo no hubo nadie conmigo. Los pisé con ira, los pateé con furia, y salpicó su sangre mis vestidos, y toda mi vestimenta he manchado.
4 Mert bosszú napja van a szívemben, és megváltásom esztendeje elérkezett.	4 ¡Era el día de la venganza que tenía pensada, el año de mi desquite era llegado!
5 Föltekintettem, de nem volt segítő, és csodálkoztam, hogy nincs támogató; de megszabadított engem saját karom, és indulatom támogatott engem.	5 Miré bien y no había auxiliador; me asombré de que no hubiera quien apoyase. Así que me salvó mi propio brazo, y fue mi furia la que me sostuvo.
6 Népeket tapostam el haragomban, összezúztam őket indulatomban, és a földre csurgattam nedvüket.«	6 Pisoteé a pueblos en mi ira, los pise con furia e hice correr por tierra su sangre.
7 Az Úr kegyességét emlegetem, az Úr dicső tetteit, mindazt, amit velünk tett az Úr; és nagy jóságát Izrael háza iránt, amit velük tett irgalmassága szerint és kegyességének nagysága szerint.	7 Las misericordias de Yahveh quiero recordar, las alabanzas de Yahveh, por todo lo que nos ha premiado Yahveh, por la gran bondad para la casa de Israel, que tuvo con nosotros en su misericordia, y por la abundancia de sus bondades.
8 Ezt mondta: »Mégis az én népem ők, fiaim, akik nem lesznek hűtlenek«; és szabadítójukká lett.	8 Dijo él: «De cierto que ellos son mi pueblo, hijos que no engañarán». Y fue él su Salvador
9 Minden nyomorúságukban nem követ vagy angyal, hanem az ő arca szabadította meg őket; szeretetében és szánalmában maga váltotta meg őket; felemelte és hordozta őket a hajdankornak minden napján.	9 en todas sus angustias. No fue un mensajero ni un ángel: él mismo en persona los liberó. Por su amor y su compasión él los rescató: los levantó y los llevó todos los días desde siempre.
10 Ők azonban ellenkeztek, és megszomorították szent lelkét; ezért ellenségükké vált, és ő maga harcolt ellenük.	10 Mas ellos se rebelaron y contristaron a su Espíritu santo, y él se convirtió en su enemigo, guerreó contra ellos.
11 De visszaemlékeztek a hajdankor napjaira, Mózesre és népére. Hol van, aki felhozta őket a tengerből, nyájának pásztorával együtt? Hol van, aki bensejébe helyezte az ő szent lelkét?	11 Entonces se acordó de los días antiguos, de Moisés su siervo. ¿Dónde está el que los sacó de la mar, el pastor de su rebaño? ¿Dónde el que puso en él su Espíritu santo,
12 Aki vezette Mózes jobbját dicső karjával; aki kettéhasította előttük a vizet, hogy örök nevet szerezzen magának;	12 el que hizo que su brazo fuerte marchase al lado de Moisés, el que hendió las aguas ante ellos para hacerse un nombre eterno,
13 aki vezette őket a mélységekben, mint a lovat a pusztában, úgyhogy nem botlottak meg?	13 el que les hizo andar por los abismos como un caballo por el desierto, sin que tropezaran,
14 Ahogy az állatot, mely leereszkedik a völgybe, megpihenteti az Úr lelke, úgy vezetted népedet, hogy dicső nevet szerezz magadnak.	14 cual ganado que desciende al valle? El Espíritu de Yahveh los llevó a descansar. Así guiaste a tu pueblo, para hacerte un nombre glorioso.
15 Tekints le az égből, és lásd, szent és dicső lakóhelyedről! Hol van féltő szereteted és hatalmad? Bensőd felindulása és irgalmasságod távol maradnak tőlem.	15 observa desde los cielos y ve desde tu aposento santo y glorioso. ¿Dónde está tu celo y tu fuerza, la conmoción de tus entrañas? ¿Es que tus entrañas se han cerrado para mí?
16 Mégis te vagy a mi atyánk! Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te vagy, Uram, a mi atyánk, Megváltónk a te neved öröktől fogva.	16 Porque tú eres nuestro Padre, que Abraham no nos conoce, ni Israel nos recuerda. Tú, Yahveh, eres nuestro Padre, tu nombre es «El que nos rescata» desde siempre.
17 Miért hagyod, Uram, hogy letévedjünk útjaidról? Miért keményíted meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Fordulj vissza szolgáid miatt, örökséged törzsei miatt!	17 ¿Por qué nos dejaste errar, Yahveh, fuera de tus caminos, endurecerse nuestros corazones lejos de tu temor? Vuélvete, por amor de tus siervos, por las tribus de tu heredad.
18 Rövid idő alatt birtokba vették szent népedet, ellenségeink taposták szentélyedet.	18 ¿Por qué el enemigo ha invalido tu santuario, tu santuario han pisoteado nuestros opresores?
19 Olyanok lettünk, mint akiken nem te uralkodtál öröktől fogva, akiket nem a te nevedről neveztek el. Bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál! Színed előtt a hegyek megrendülnének!	19 Somos desde antiguo gente a la que no gobiernas, no se nos llama por tu nombre. ¡Ah si rompieses los cielos y descendieses - ante tu faz los montes se derretirían,