Izajás könyve 43

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Most pedig így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, és a te formálód, Izrael: »Ne félj, mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, az enyém vagy.	1 Et nunc haec dicit Dominus, qui creavit te, Iacob, et formavit te, Israel: “ Noli timere, quia redemi te et vocavi te nomine tuo; meus es tu.
2 Ha átkelsz a vizeken, én veled vagyok, és ha a folyókon, azok nem borítanak el; ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg téged.	2 Cum transieris per aquas, tecum ero, et flumina non operient te; cum ambulaveris in igne, non combureris, et flamma non ardebit in te,
3 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izrael Szentje, a te szabadítód; odaadtam érted váltságul Egyiptomot, Etiópiát és Sábát helyetted.	3 quia ego Dominus Deus tuus, Sanctus Israel, salvator tuus: dedi propitiationem tuam Aegyptum, Aethiopiam et Saba pro te.
4 Mert drága vagy szememben, becses vagy, és én szeretlek téged, azért embereket adok oda helyetted, és népeket az életedért.	4 Quoniam pretiosus factus es in oculis meis et gloriosus, ego diligo te et dabo homines pro te et populos pro anima tua.
5 Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről elhozom ivadékaidat, és napnyugatról is összegyűjtelek.	5 Noli timere, quoniam ego tecum sum: ab oriente adducam semen tuum et ab occidente congregabo te.
6 Azt mondom északnak: ‘Add ide!’, és délnek: ‘Ne tartsd vissza, hozd ide fiaimat a távolból, és leányaimat a föld végéről;	6 Dicam aquiloni: “Da” et austro: “Noli prohibere; affer filios meos de longinquo et filias meas ab extremis terrae.
7 mindenkit, aki nevemet viseli, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam!’	7 Omnem, qui vocatur nomine meo, in gloriam meam creavi eum, formavi eum et feci eum”.
8 Hozd ki a népet, amely vak, pedig van szeme, és akik süketek, pedig van fülük!	8 Educ foras populum caecum, et oculos habentem, surdos, et aures eis sunt.
9 Minden nemzet gyűljön egybe, és jöjjenek össze a népek! Ki hirdeti ezt közülük, és a régebbi dolgokat ki tudatja velünk? Állítsák elő tanúikat, igazolják magukat, hogy akik hallják, hadd mondják: ‘Igaz!’	9 Omnes gentes congregentur simul, et colligantur nationes: quis in eis annuntiabit istud et priora audire nos faciet? Dent testes suos et iustificentur et audiant et dicant: “Vere”.
10 Ti vagytok az én tanúim – mondja az Úr –, és az én szolgám, akit kiválasztottam, hogy megtudjátok, és higgyetek nekem, s megértsétek, hogy én vagyok az: előttem nem formáltatott isten, és utánam sem lesz.	10 Vos testes mei, dicit Dominus, et servus meus, quem elegi, ut sciatis et credatis mihi et intellegatis quia ego ipse sum; ante me non est formatus Deus et post me non erit.
11 Én, én vagyok az Úr, és nincs rajtam kívül szabadító.	11 Ego, ego sum Dominus, et non est absque me salvator.
12 Én hirdettem, és hoztam szabadulást, én adtam tudtul, és nem volt köztetek más. Ti vagytok az én tanúim – mondja az Úr –, hogy én Isten vagyok.	12 Ego, annuntiavi et salvavi; auditum feci, et non fuit in vobis alienus; et vos testes mei, dicit Dominus, et ego Deus,
13 Ezután is én leszek az; és nincs, aki kezemből kiragadhatna. Ha cselekszem, ki háríthatja el?«	13 iam ab initio ego ipse. Et non est qui de manu mea eruat; operabor, et quis avertet illud? ”.
14 Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izrael Szentje: »Értetek küldök Babilonba, leverem az összes zárat, és a káldeaiakat, akik hajóikkal dicsekednek.	14 Haecdicit Dominus, redemptor vester, Sanctus Israel: “ Propter vos misi in Babylonem et detraxi fugitivos universos et Chaldaeos in navibus suis gloriantes.
15 Én vagyok az Úr, a ti Szentetek, Izrael teremtője, a ti királyotok.«	15 Ego Dominus, Sanctus vester, creans Israel, rex vester ”.
16 Így szól az Úr, aki utat készített a tengerben, és a hatalmas vizekben ösvényt;	16 Haec dicit Dominus, qui dedit in mari viam et in aquis torrentibus semitam;
17 aki kihozott kocsit és lovat, hadsereget és hőst, akik együtt fekszenek, nem kelnek fel többé, kialudtak, mint a mécsbél, és elhamvadtak:	17 qui eduxit quadrigam et equum, agmen et robustum; simul iacuerunt nec resurgent, contriti sunt quasi linum et exstincti sunt.
18 »Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek!	18 “ Ne memineritis priorum et antiqua ne intueamini:
19 Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat.	19 ecce ego facio nova, et nunc orientur: nonne cognoscitis ea? Utique ponam in deserto viam et in invio flumina.
20 Dicsőít majd engem a mező vadja, a sakálok és a struccmadarak, mert vizet adtam a sivatagban, folyókat a pusztában, hogy megitassam népemet, az én választottamat.	20 Glorificabit me bestia agri, dracones et struthiones, quia dedi in deserto aquas, flumina in invio, ut darem potum populo meo, electo meo.
21 A nép, amelyet magamnak megszereztem, dicséretemet hirdeti majd.	21 Populum istum formavi mihi; laudem meam narrabunt.
22 De nem engem hívtál, Jákob, és nem értem fáradoztál, Izrael.	22 Non me invocasti, Iacob; immo taedio mei affectus es, Israel.
23 Nem hoztál nekem bárányt égőáldozatul, sem véresáldozataiddal nem tiszteltél engem; nem terheltelek meg ételáldozattal, és nem fárasztottalak tömjénáldozattal.	23 Non obtulisti mihi agnos holocausti tui et victimis tuis non glorificasti me; non te gravavi in oblatione nec laborem tibi praebui in ture.
24 Nem vettél nekem pénzért illatos nádat, és véresáldozataid hájával nem lakattál jól engem; de megterheltél engem vétkeiddel, fárasztottál bűneiddel.	24 Non emisti mihi argento calamum et adipe victimarum tuarum non inebriasti me; verumtamen servire me fecisti in peccatis tuis, praebuisti mihi laborem in iniquitatibus tuis.
25 Én, én vagyok az, aki eltörlöm gonoszságaidat önmagamért, és vétkeidre nem emlékezem.	25 Ego, ego sum ipse, qui deleo iniquitates tuas propter me et peccatorum tuorum non recordabor.
26 Emlékeztess engem, folytassunk pert együtt: beszélj te, hogy igazold magad!	26 Memorem me redde, iudicium agamus simul: narra, ut iustificeris.
27 Ősatyád vétkezett, és közbenjáróid elpártoltak tőlem.	27 Pater tuus primus peccavit, et interpretes tui praevaricati sunt in me;
28 Ezért megfosztottam szentségüktől a szentély fejedelmeit; pusztulásra adtam Jákobot, és Izraelt gyalázatra.«	28 et contaminavi principes sanctuarii, dedi ad internecionem Iacob et Israel in opprobrium ”.