Sirák fiának könyve 51

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Jézusnak, Sírák fiának imája. »Hadd magasztaljalak, Uram, királyom! És dicsérjelek téged, szabadító Istenem!	1 Orazione di Gesù Figliuolo di Sirach. Te loderò io, o Signore, e Re, e a te darò gloria, o Dio mio salvatore.
2 Hadd hirdessem nevedet, mert segítőm és oltalmazóm lettél!	2 Grazie renderò al nome tuo, perché tu se' stato mio ajuto, e mio protettore.
3 Megmentetted testemet az enyészettől, a gonosz nyelv tőrétől, a hazugságot cselekvők ajkától, és megsegítettél a támadókkal szemben.	3 Ed hai liberato il corpo mio dalla perdizione, e dal laccio della lingua perversa, e dalle labbra di quelli, che ordivano menzogne, e in faccia a' miei avversari mi hai dato soccorso.
4 Megmentettél neved nagy irgalma szerint a prédára leső ordítozóktól,	4 E secondo la molta misericordia, onde tu prendi il nome, mi hai liberato da lioni, che ruggivano pronti a divorare,
5 és azok kezéből, akik életemre törtek, a nagy szorongatásból, amely körülvett engem,	5 Dalle mani di que', che cercavano l'anima mia, e dal cadere nelle tribolazioni, ond'io fui circondato,
6 a fojtó lángtól, amely körülvett, úgyhogy meg sem perzselődtem a tűzben,	6 Dalla violenza delle fiamme, tralle quali era rinchiuso, e in mezzo al fuoco non ebbi calore;
7 az alvilág méhének mélységéből, az elvetemült nyelvtől és a hazug beszédtől, a gonosz királytól és az álnok nyelvtől.	7 Dal seno profondo dell'inferno, e dalla impura lingua, dalle testimonianze bugiarde, da un re inique, e dalla ingiusta lingua:
8 Mindhalálig dicsérje lelkem az Urat,	8 A Dio darà laude l'anima mia fino alla morte;
9 mert életem közel járt az alvilághoz odalenn.	9 Perocché la mia vita fu presso a cadere laggiù nell'inferno.
10 Körültekintettem mindenfelé, de nem volt, aki segítsen, segítség után néztem az emberek között, de hiába!	10 Mi avean serrato da tutte parti, e non era chi mi porgesse soccorso; mirava se alcun uomo mi desse ajuto, ma ajuto non v'era.
11 Megemlékeztem ekkor irgalmadról, Uram, és a régi időben véghezvitt művedről,	11 Mi ricordai di tua misericordia, o Signore, e delle cose fatte da te ab antico:
12 hogy megmentetted a benned bízókat, Uram, és kiszabadítottad őket a pogányok kezéből.	12 E come tu liberi coloro, cbe te aspettano, e li salvi dalle mani delle nazioni.
13 Fölemeltem a földről szavamat, és könyörögtem, hogy megmeneküljek a haláltól.	13 Tu innalzasti la casa mia, sopra la terra, e te io supplicai per la morte, che tutto scioglie.
14 Kiáltottam az Úrhoz: ‘Ó, Uram, te atyám vagy, ne hagyj el szorongatásom napján, a kevélyek idejében, amikor segítség nélkül maradok!	14 Io invocai il Signore padre del Signor mio, affinchè non mi abbandoni, senza soccorso nel giorno di mia afflizione, e mentre dominano i superbi.
15 Hadd dicsérjem nevedet szüntelen, és magasztalva emlegessem!’« Imám ekkor meghallgatásra talált.	15 Darò laude al nome tuo, e continuamente il celebrerò con rendimenti di grazie, perché fu esaudita la mia orazione.
16 Megszabadítottál a romlástól, és megmentettél a szorongatás napjától.	16 E mi liberasti dalla perdizione, e mi salvasti dal tempo cattivo.
17 Ezért magasztallak, dicsőítelek, és áldom az Úr nevét!	17 Per questo io ti renderò grazie, e a te darò laude, e benedirò il nome del Signore.
18 Amikor még ifjú voltam, mielőtt utakra indultam, kértem a bölcsességet, nyilvánosan, imámban.	18 Quand'io era tuttor giovanotto prima di inciampare in errori feci professione di cercar la sapienza colla mia orazione.
19 A templom előtt könyörögtem érte, hogy szüntelen feléje törekszem, és az kivirágzott, mint a korán érő szőlő.	19 Io la domandava dinanzi al tempio, come sino all'estremo punto la cercherò; ed ella gettò il suo fiore come l'uva primaticcia.
20 Szívem örömét lelte benne, egyenes úton járt a lábam, és ifjúkoromtól fogva a nyomában jártam.	20 Il mio cuore trovò in essa il suo gaudio; il mio piede battè la strada diritta; andai in cerca di lei fin dalla giovinezza.
21 Kissé hozzá hajtottam fülemet, és befogadtam,	21 Chinai un poco le mie orecchie, e la ascoltai.
22 nagy bölcsességre tettem szert, és nagy előmenetelt tettem benne.	22 E molta sapienza accolsi nella mia mente, e molto in essa mi avanzai.
23 Dicsőítem őt, aki bölcsességet adott nekem!	23 A lui, che mi da la sapienza, io darò gloria.
24 Eltökéltem, hogy gyakorlom is, buzgólkodtam a jóban, és nem vallok szégyent.	24 Perocché io mi son risoluto di metterla in pratica; ebbi zelo del bene, e non avronne rossore.
25 Küszködött érte a lelkem, és amikor gyakoroltam, megerősödtem.	25 Per lei ha combattuto l'anima mia, e mi tengo costante nel seguitarla.
26 A magasba emeltem kezemet, és sirattam annak nem tudását.	26 Stesi in alto le mie mani, e deplorai la stoltezza di quest'anima.
27 Feléje irányítottam lelkemet, és megleltem, amikor megismertem.	27 Verso di lei dirizzai l'anima mia, e conosciuto (me) la trovai.
28 Általa nyertem értelmességet kezdettől fogva, ezért nem is akarom elhagyni.	28 Con lei possedei da principio il mio cuore; per questo non sarò abbandonato.
29 Égett a bensőm, hogy keressem, azért el is nyertem, mint értékes vagyont.	29 Nel cercar lei le mie viscere soffersero de' turbamenti, per questo possederò un gran bene.
30 Nyelvet adott nekem az Úr jutalmul, dicsérni is kívánom őt vele. Jertek hozzám ti, akik a tudás híján vagytok, gyülekezzetek iskolámba! Miért késlekedtek még? Mi a kifogásotok? Hiszen lelketek szomjazik nagyon! Megnyitottam számat és mondtam: »Szerezzetek magatoknak bölcsességet ingyen! Hajtsátok nyakatokat igája alá, és fogadja be lelketek az intelmet, mert közel van annak megtalálása. Lássátok saját szemetekkel, hogy bár keveset fáradtam, mégis bőséges megnyugvást találtam magamnak. Fogadjátok be tanításomat minél többen, mert ezüstöt, bőséges aranyat szereztek vele! Örvendjen lelketek az ő irgalmasságának, és ne szégyelljétek az ő dicséretét! Végezzétek el dolgotokat még idő előtt, akkor megadja jutalmatokat idejében!«	30 Il Signore per min mercede mi ha dato la lingua, ed io con essa a luì darò laude.
	31 Appressatevi a me, o ignoranti, e adunatevi nella casa di istruzione:
	32 Perché tuttora tardate? E che rispondete a questo? le anime vostre son grandemente assetate.
	33 Ho aperta la mia bocca, ed ho parlato: comperate senza spesa,
	34 E piegate al giogo il vostro collo, e l'anima vostra accolga la disciplina; perocché è facile il ritrovarla.
	35 Mirate cogli occhi vostri com'io faticai per un poco, ed ho trovato molta requie.
	36 Abbracciate la disciplina come un gran tesoro d'argento, e possedete con lei molto oro.
	37 Si consoli l'anima vostra nella misericordia di Dio, e lodando lui non sarete confusi.
	38 Fate l'opera vostra per tempo, ed egli darà a voi la mercede vostra a suo tempo.