A Prédikátor könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 Mindennek megvan a maga órája, és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében.	1 Tutto ha il suo momento, e ogni evento ha il suo tempo sotto il cielo.
2 Ideje van a születésnek és ideje a halálnak, ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak.	2 C’è un tempo per nascere e un tempo per morire, un tempo per piantare e un tempo per sradicare quel che si è piantato.
3 Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek.	3 Un tempo per uccidere e un tempo per curare, un tempo per demolire e un tempo per costruire.
4 Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek, ideje a gyásznak, és ideje a táncnak.	4 Un tempo per piangere e un tempo per ridere, un tempo per fare lutto e un tempo per danzare.
5 Ideje van a kő szétdobálásának, és ideje a kő összeszedésének, ideje az ölelkezésnek, és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak.	5 Un tempo per gettare sassi e un tempo per raccoglierli, un tempo per abbracciare e un tempo per astenersi dagli abbracci.
6 Ideje van a keresésnek, és ideje az elveszítésnek, ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.	6 Un tempo per cercare e un tempo per perdere, un tempo per conservare e un tempo per buttar via.
7 Ideje van az eltépésnek, és ideje az összevarrásnak, ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.	7 Un tempo per strappare e un tempo per cucire, un tempo per tacere e un tempo per parlare.
8 Ideje van a szeretetnek, és ideje a gyűlölködésnek, ideje a háborúnak, és ideje a békének.	8 Un tempo per amare e un tempo per odiare, un tempo per la guerra e un tempo per la pace.
9 Mi haszna van az embernek a fáradságából?	9 Che guadagno ha chi si dà da fare con fatica?
10 Néztem azt a vesződséget, amelyet Isten az emberek fiainak adott, hogy azzal bajlódjanak.	10 Ho considerato l’occupazione che Dio ha dato agli uomini perché vi si affatichino.
11 Mindent úgy alkotott, hogy helyes legyen a maga idejében. A jövőt is beléjük helyezte. Csakhogy az ember nem tudja kifürkészni Isten művét, amelyet létrehoz kezdettől fogva mindvégig.	11 Egli ha fatto bella ogni cosa a suo tempo; inoltre ha posto nel loro cuore la durata dei tempi, senza però che gli uomini possano trovare la ragione di ciò che Dio compie dal principio alla fine.
12 Úgy találtam tehát, hogy nem tehet jobbat az ember, mint hogy örvendezzen és gyönyörködjön, amíg élete tart.	12 Ho capito che per essi non c’è nulla di meglio che godere e procurarsi felicità durante la loro vita;
13 Az emberek ugyanis mindnyájan, akik esznek, isznak és fáradságuk mellett a jót élvezik, Isten ajándékát veszik.	13 e che un uomo mangi, beva e goda del suo lavoro, anche questo è dono di Dio.
14 Megismertem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökre úgy marad: nem lehet ahhoz hozzáadni, sem abból elvenni. Isten pedig azért tett így, hogy féljék őt.	14 Riconosco che qualsiasi cosa Dio fa, dura per sempre; non c’è nulla da aggiungere, nulla da togliere. Dio agisce così perché lo si tema.
15 Ami történt, régen is megtörtént, és ami lesz, az is megesett már, és Isten megújítja azt, ami elmúlt.	15 Quello che accade, già è stato; quello che sarà, già è avvenuto. Solo Dio può cercare ciò che ormai è scomparso.
16 Láttam továbbá a nap alatt: hogy az ítélet helyén gonoszság, és az igazság helyén igaztalanság van.	16 Ma ho anche notato che sotto il sole al posto del diritto c’è l’iniquità e al posto della giustizia c’è l’iniquità.
17 Azt mondtam magamban: »Az igazat is, a bűnöst is megítéli Isten, mivel mindennek eljön később az ideje.«	17 Ho pensato dentro di me: «Il giusto e il malvagio Dio li giudicherà, perché c’è un tempo per ogni cosa e per ogni azione».
18 Ezt mondtam magamban az emberek fiairól: Isten bebizonyítja róluk és megmutatja, hogy olyanok, mint az állatok.	18 Poi, riguardo ai figli dell’uomo, mi sono detto che Dio vuole metterli alla prova e mostrare che essi di per sé sono bestie.
19 Hiszen az ember vége olyan, mint az állatoké, és mindegyikükre ugyanaz a sors várakozik: amint az ember meghal, úgy halnak meg azok is. Mindegyikben egyforma az éltető lehelet, és az embernek nincs többje, mint az állatnak, hiszen minden csak hiúság!	19 Infatti la sorte degli uomini e quella delle bestie è la stessa: come muoiono queste, così muoiono quelli; c’è un solo soffio vitale per tutti. L’uomo non ha alcun vantaggio sulle bestie, perché tutto è vanità.
20 Minden egy helyre vándorol, valamennyien porból lettek és a porba térnek vissza.	20 Tutti sono diretti verso il medesimo luogo: tutto è venuto dalla polvere e nella polvere tutto ritorna.
21 Ki tudja, vajon Ádám fiainak éltető lehelete felfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé száll-e?	21 Chi sa se il soffio vitale dell’uomo sale in alto, mentre quello della bestia scende in basso, nella terra?
22 Úgy találtam tehát, hogy nincs jobb az embernek, mint hogy örvendjen cselekedeteinek, mert ez az osztályrésze. Ugyan ki adja neki tudtul, mi lesz majd utána?	22 Mi sono accorto che nulla c’è di meglio per l’uomo che godere delle sue opere, perché questa è la parte che gli spetta; e chi potrà condurlo a vedere ciò che accadrà dopo di lui?