A zsoltárok könyve 31

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól.	1 Magistro chori. Psalmus. David.
2 Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem!	2 In te, Domine, speravi, non confundar in aeternum; in iustitia tua libera me.
3 Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem!	3 Inclina ad me aurem tuam, accelera, ut eruas me. Esto mihi in rupem praesidii et in domum munitam, ut salvum me facias.
4 Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat!	4 Quoniam fortitudo mea et refugium meum es tu et propter nomen tuum deduces me et pasces me.
5 Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem.	5 Educes me de laqueo, quem absconderunt mihi, quoniam tu es fortitudo mea.
6 Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene!	6 In manus tuas commendo spiritum meum; redemisti me, Domine, Deus veritatis.
7 Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat.	7 Odisti observantes vanitates supervacuas, ego autem in Domino speravi.
8 Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet,	8 Exsultabo et laetabor in misericordia tua, quoniam respexisti humilitatem meam; agnovisti necessitates animae meae
9 és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat.	9 nec conclusisti me in manibus inimici; statuisti in loco spatioso pedes meos.
10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved,	10 Miserere mei, Domine, quoniam tribulor; conturbatus est in maerore oculus meus, anima mea et venter meus.
11 mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim.	11 Quoniam defecit in dolore vita mea, et anni mei in gemitibus; infirmata est in paupertate virtus mea, et ossa mea contabuerunt.
12 Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem.	12 Apud omnes inimicos meos factus sum opprobrium et vicinis meis valde et timor notis meis: qui videbant me foras, fugiebant a me.
13 Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem.	13 Oblivioni a corde datus sum tamquam mortuus; factus sum tamquam vas perditum.
14 Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem.	14 Quoniam audivi vituperationem multorum: horror in circuitu; in eo dum convenirent simul adversum me, auferre animam meam consiliati sunt.
15 Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: »Te vagy az én Istenem!	15 Ego autem in te speravi, Domine; dixi: “ Deus meus es tu,
16 Sorsom a te kezedben van.« Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől.	16 in manibus tuis sortes meae ”. Eripe me de manu inimicorum meorum et a persequentibus me;
17 Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban.	17 illustra faciem tuam super servum tuum, salvum me fac in misericordia tua.
18 Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban;	18 Domine, non confundar, quoniam invocavi te; erubescant impii et obmutescant in inferno.
19 Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel.	19 Muta fiant labia dolosa, quae loquuntur adversus iustum proterva in superbia et in abusione.
20 Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt!	20 Quam magna multitudo dulcedinis tuae, Domine, quam abscondisti timentibus te. Perfecisti eis, qui sperant in te, in conspectu filiorum hominum.
21 Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől.	21 Abscondes eos in abscondito faciei tuae a conturbatione hominum; proteges eos in tabernaculo a contradictione linguarum.
22 Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban!	22 Benedictus Dominus, quoniam mirificavit misericordiam suam mihi in civitate munita.
23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: »Elvetettél szemed elől engem!« Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád.	23 Ego autem dixi in trepidatione mea: “ Praecisus sum a conspectu oculorum tuorum ”. Verumtamen exaudisti vocem orationis meae, dum clamarem ad te.
24 Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.	24 Diligite Dominum, omnes sancti eius: fideles conservat Dominus et retribuit abundanter facientibus superbiam.
25 Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!	25 Viriliter agite, et confortetur cor vestrum, omnes, qui speratis in Domino.