A zsoltárok könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Dávid zsoltára, amikor fia, Absalom elől menekült.	1 ψαλμος τω δαυιδ οποτε απεδιδρασκεν απο προσωπου αβεσσαλωμ του υιου αυτου
2 Uram, számosan szorongatnak engem, és sokan kelnek föl ellenem!	2 κυριε τι επληθυνθησαν οι θλιβοντες με πολλοι επανιστανται επ' εμε
3 Sokan mondják rám: »Nincsen segítsége Istenében!«	3 πολλοι λεγουσιν τη ψυχη μου ουκ εστιν σωτηρια αυτω εν τω θεω αυτου διαψαλμα
4 Ám te, Uram, oltalmam vagy nekem, dicsőségem vagy, és fölemeled fejem.	4 συ δε κυριε αντιλημπτωρ μου ει δοξα μου και υψων την κεφαλην μου
5 Hangos szómmal az Úrhoz kiáltottam, s szent hegyéről meghallgatott engem.	5 φωνη μου προς κυριον εκεκραξα και επηκουσεν μου εξ ορους αγιου αυτου διαψαλμα
6 Aludni tértem, s álomba merültem, és felébredtem, mert az Úr fölkarolt engem.	6 εγω εκοιμηθην και υπνωσα εξηγερθην οτι κυριος αντιλημψεται μου
7 Nem félek ezernyi néptől, amely körös-körül rám tör. Kelj fel, Uram, szabadíts meg, Istenem!	7 ου φοβηθησομαι απο μυριαδων λαου των κυκλω συνεπιτιθεμενων μοι
8 Te arcul csaptad minden ellenségem, a bűnösök fogát összetörted.	8 αναστα κυριε σωσον με ο θεος μου οτι συ επαταξας παντας τους εχθραινοντας μοι ματαιως οδοντας αμαρτωλων συνετριψας
9 Az Úré a szabadítás, legyen áldásod népeden!	9 του κυριου η σωτηρια και επι τον λαον σου η ευλογια σου