A zsoltárok könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, méltasd figyelemre könyörgésemet. Hallgasd meg könyörgésemet, nem álnok ajakról fakad.	1 [Ein Gebet Davids.]Höre, Herr, die gerechte Sache, achte auf mein Flehen, vernimm mein Gebet von Lippen ohne Falsch!
2 Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat.	2 Von deinem Angesicht ergehe mein Urteil; denn deine Augen sehen, was recht ist.
3 Vizsgáld meg szívemet, és látogasd meg éjjel, tégy tűzpróbára engem, és nem találsz bennem gonoszságot.	3 Prüfst du mein Herz, suchst du mich heim in der Nacht und erprobst mich, dann findest du an mir kein Unrecht. Mein Mund verging sich nicht,
4 Szám nem beszélt emberek dolgáról, kerültem ajkad igéi szerint az erőszakos utakat.	4 trotz allem, was die Menschen auch treiben; ich halte mich an das Wort deiner Lippen.
5 Tartsd meg léptemet a te ösvényeiden, hogy meg ne inogjon a lábam.	5 Auf dem Weg deiner Gebote gehn meine Schritte, meine Füße wanken nicht auf deinen Pfaden.
6 Hozzád kiáltok, hisz te meghallgatsz, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg szavaimat!	6 Ich rufe dich an, denn du, Gott, erhörst mich. Wende dein Ohr mir zu, vernimm meine Rede!
7 Mutasd meg csodás irgalmadat, hiszen megmented az üldözőktől azokat, akik jobbodban bíznak!	7 Wunderbar erweise deine Huld! Du rettest alle, die sich an deiner Rechten vor den Feinden bergen.
8 Óvj, mint szemed fényét, nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem	8 Behüte mich wie den Augapfel, den Stern des Auges, birg mich im Schatten deiner Flügel
9 a gonoszok elől, akik nyomorgatnak engem! Ellenségeim dühöngve körülkerítettek,	9 vor den Frevlern, die mich hart bedrängen, vor den Feinden, die mich wütend umringen.
10 bezárták kövér szívüket, szájuk ontja a kevélységet.	10 Sie haben ihr hartes Herz verschlossen, sie führen stolze Worte im Mund,
11 Megleptek, s íme, körülvesznek, rám szegezik szemüket, hogy földre terítsenek.	11 sie lauern mir auf, jetzt kreisen sie mich ein; sie trachten danach, mich zu Boden zu strecken,
12 Tekintetük, mint a prédára kész oroszláné, s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké.	12 so wie der Löwe voll Gier ist zu zerreißen, wie der junge Löwe, der im Hinterhalt lauert.
13 Kelj fel, Uram! Előzd meg és terítsd le őt! Ments meg engem kardoddal az istentelentől,	13 Erheb dich, Herr, tritt dem Frevler entgegen! Wirf ihn zu Boden, mit deinem Schwert entreiß mich ihm!
14 karoddal a halottaktól, Uram, a holtaktól, akiknek nincs már részük az életből! Töltsd meg hasukat javaiddal, hadd lakjanak jól gyermekeik, s hagyják fiaikra, ami megmarad.	14 Rette mich, Herr, mit deiner Hand vor diesen Leuten, vor denen, die im Leben schon alles haben. Du füllst ihren Leib mit Gütern, auch ihre Söhne werden noch satt und hinterlassen den Enkeln, was übrig bleibt.
15 Én azonban igazságban látom meg arcodat, és színed látása tölt el amikor fölébredek.	15 Ich aber will in Gerechtigkeit dein Angesicht schauen, mich satt sehen an deiner Gestalt, wenn ich erwache.