A zsoltárok könyve 144

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Dávidtól. Áldott az Úr, az én segítségem, aki kezemet harcra tanítja, ujjaimat viadalra.	1 [Von David] Gelobt sei der Herr, der mein Fels ist, der meine Hände den Kampf gelehrt hat, meine Finger den Krieg.
2 Ő az én irgalmam és erősségem, oltalmam és szabadítóm, pajzsom, akiben remélek, védelmezőm és reménységem, ő veti alám népemet.	2 Du bist meine Huld und Burg, meine Festung, mein Retter, mein Schild, dem ich vertraue. Er macht mir Völker untertan.
3 Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed, s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?	3 Herr, was ist der Mensch, dass du dich um ihn kümmerst, des Menschen Kind, dass du es beachtest?
4 Olyan az ember, mint a lehelet, napjai elenyésznek mint az árnyék.	4 Der Mensch gleicht einem Hauch, seine Tage sind wie ein flüchtiger Schatten.
5 Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!	5 Herr, neig deinen Himmel und steig herab, rühre die Berge an, sodass sie rauchen.
6 Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét, küldd el nyilaidat és zavard össze őket.	6 Schleudre Blitze und zerstreue die Feinde, schieß deine Pfeile ab und jag sie dahin!
7 Nyújtsd le a magasból kezed, ragadj ki, ments ki a nagy vizekből, az idegenek kezéből,	7 Streck deine Hände aus der Höhe herab und befreie mich; reiß mich heraus aus gewaltigen Wassern, aus der Hand der Fremden!
8 akiknek szája hiúságot beszél, jobbjuk pedig a hazugság jobbja!	8 Alles, was ihr Mund sagt, ist Lüge, Meineide schwört ihre Rechte.
9 Isten, új éneket énekelek neked, tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.	9 Ein neues Lied will ich, o Gott, dir singen, auf der zehnsaitigen Harfe will ich dir spielen,
10 Aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától.	10 der du den Königen den Sieg verleihst und David, deinen Knecht, errettest. Vor dem bösen Schwert
11 Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből, akiknek hiúságot beszél szája, jobbjuk pedig a hazugság jobbja.	11 errette mich, entreiß mich der Hand der Fremden! Alles, was ihr Mund sagt, ist Lüge, Meineide schwört ihre Rechte.
12 Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás, ifjúságtól duzzadók; Leányaink mint a templom sarokkövei, díszesek, mint a műves oszlopok.	12 Unsre Söhne seien wie junge Bäume, hoch gewachsen in ihrer Jugend, unsre Töchter wie schlanke Säulen, die geschnitzt sind für den Tempel.
13 Raktáraink tele vannak, bővelkednek minden jóban; Juhaink termékenyek, megszámlálhatatlanok mezőinken,	13 Unsre Speicher seien gefüllt, überquellend von vielerlei Vorrat; unsre Herden mögen sich tausendfach mehren, vieltausendfach auf unsren Fluren.
14 Marháink kövérek. Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás, utcáinkon jajgatás nem hangzik.	14 Unsre Kühe mögen tragen, ohne zu verwerfen und ohne Unfall; kein Wehgeschrei werde laut auf unsern Straßen.
15 Boldog az a nép, amelynek így megy dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!	15 Wohl dem Volk, dem es so ergeht, glücklich das Volk, dessen Gott der Herr ist!