A zsoltárok könyve 137

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.	1 - Di David. Ti celebrerò, o Signore, con tutto il mio cuore, perchè hai ascoltato le parole di mia bocca; al cospetto degli angeli inneggerò a te.
2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,	2 Mi prostrerò davanti al tuo santo tempioe celebrerò il tuo nome, per la tua bontà e la tua fedeltà. Perchè hai magnificato sopra ogni cosa il tuo santo nome:
3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.	3 nel giorno ch'io t'invocai, m'esaudisti, moltiplicasti nell'anima mia la forza.
4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?	4 Ti celebrino, o Signore, tutti i re della terra, poichè hanno udito tutte le parole di tua bocca;
5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!	5 e cantino le vie del Signore, perchè grande è la gloria del Signore.
6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!	6 Perchè eccelso è il Signore e le sue umili cose [tuttavia] egli vede, e le altiere conosce [e aborre] da lontano.
7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«	7 Se camminerò in mezzo alla tribolazione, tu mi vivificherai; e contro l'ira de' miei nemici tu stendi la tua mano, e mi salva la tua destra.
8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!	8 Il Signore [li] ripagherà per me. Signore, la tua misericordia [sta] in eterno: le opere delle tue mani non disprezzare!
9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!